Szép Ottó fia, IV. Károly lett az utolsó magyar király. Fotó: Wikipedia
A festészet volt az egyetlen, ahol nyugalomra talált, ám tiltakozott, ha művészként emlegették. Egy alkalommal például így védekezett:
„Egyszerű dilettáns vagyok csak.
Talán ha szorgalmasabb lettem volna, fejleszthettem volna tehetségemet. De így minden csak félművészet, közönséges dilettantizmus.” Ottó főherceg Budapesten is gyakran megfordult, többször járt az Operában, és ha tehette, cigányzenészekkel húzatta el kedvenc nótáit. Egyszer azt is megkérdezték tőle, mit szól hozzá, hogy Szép Ottóként emlegetik a Monarchiában. Erre is szerényen válaszolt: „Sokkal jobb szeretném, ha a legkedvesebb, legszellemesebb embernek tartanának. A szépség Isten adománya és senki sem tehet róla, ha szép, de a kedvességet és a magasabb műveltséget mindenkinek önmagának kell megszerezni.”
Ottó főherceg élete aztán rossz irányba fordult. Főleg, hogy az akkor gyógyíthatatlan szifilisz is megtámadta a szervezetét. A családjától eltávolodott, hol Egyiptomban, hol Bécsben próbált talpra állni, kevés sikerrel. 1906 novemberében, Döblingben hunyt el, mindössze 41 éves korában. A többi ismert: bátyja, a trónörökös Ferenc Ferdinánd nyolc évvel később merénylet áldozata lett. Így mikor 1916-ban Ferenc József örökre elaludt, a már halott Ottó főherceg fia lett a magyar király. Akit úgy hívtak, IV. Károly.