A kormány arra játszik, hogy az emberek csak a választás után érzékeljék a bajt

Hogy ebből Magyarország is jól jöjjön ki, Orbán Viktornak abba kellene hagynia a pávatáncot. Abba tudja hagyni?

Nagyon meg lennék lepődve, ha igen. Nem akarok rossz párhuzamot vonni, de Putyinnal is az van, hogy él benne egy világkép, amelyben önmagát oroszlánként képzeli el, azt gondolja magáról, hogy ő II. Sándor, aki kiterjeszti a birodalmát. Orbán Viktor is hasonlóképpen van, csak éppen ő Bethlen Gábornak képzeli magát, aki két birodalom között egyensúlyoz, és valahogy megtalálja azokat a külön utakat, amelyek az általa vezetett országnak a legjobbak. Ezek a világképek nehezen változtathatók meg. Miközben nem akarom lesöpörni az asztalról azt, amit sokan mondanak, és egyet is értek vele, vagyis a pávatáncot abba kellene hagyni, mert jó lenne a nemzetnek, ha kiderülne, hogy kikötöttünk a nyugati parton. De hogy ő ezt elfogadná, hogy ő kimozdulna ebből a világképből, azt nehezen hiszem.

A legutóbbi országértékelő beszédében pontosan olyan kettősbeszédet folytatott, mint korábban. Ha figyelünk, a háború kitörése óta is ugyanez van. Amikor jött Franciaország egy szankciós javaslattal, a magyar kormány azonnal azt mondta, hogy szankcióval semmit sem lehet elérni. Aztán beállt a sorba és támogatta. Ha engem kérdezne, akkor én azt javasolnám neki, hogy hagyja abba, mert azon nem veszít semmit, csak nyerni tud. Dolgozni kellene az ország hitelességén, beleértve az ő hitelességének helyreállítását, de ezt most nem érzem reálisnak.

Elképesztő mértékű a drágulás Magyarországon. Erről viszonylag keveset lehet hallani, még az ellenzék részéről is.

Ráadásul ez az infláció le van törve. Engem teljesen meglepett, hogy a miniszterelnök a kamarai beszédben elmondta, hogy úgy nyolc és fél százalék az infláció, s ha hagynák és nem lenne ilyen-olyan ármegkötés, akkor tizenegy lenne. Nem látom a gazdaságban azt, hogy milyen erők húznák le az inflációt két-három százalékos szintre. Ami miatt nem hallatszik az elégedetlenség, az a sok célzott juttatás, osztogatás, amit a lakosságra önt a kormány. Egyetértek azzal, hogy az infláció rendkívüli veszély, de szerintem utólag fog realizálódni az emberekben, meglehet, csak azután, hogy behúzták az x-et a rubrikába.

Napi szinten járok vásárolni, és azt látom, hogy egyre több az üres polc a boltokban. A drogériában feleannyi fogkrémfajta kapható, mint korábban, az élelmiszerboltokban üresen állnak a boros polcok, nincs olasz tészta, csak magyar, s hosszasan tudnám sorolni. Egyre kisebb a választék, amihez viszont egyre drágábban lehet hozzájutni. Ez azért beszédes lehet sokaknak, nem?

Ez az ármegkötés velejárója. S ha mellette emelkednek az árak, akkor a két folyamat erősíti egymást. Én aggódnék, de miután most jöttek meg, illetve érkeznek az egyszeri pénzek, a 13. havi nyugdíj, az adóvisszatérítés, a jutalmak, azt gondolom, hogy egyelőre többen vannak, akik nem figyelnek oda ezekre az egyébként meghatározóan fontos, intő jelekre, mint akik figyelnek. Sokan a legkevésbé sem gondolkoznak úgy, ahogy a közgazdasági elméletekben feltételezzük, és nem nagyon jellemzők az előretekintő, racionális várakozások, holott nyilvánvaló, ha a kormány elkezd pénzt osztani, akkor csak idő kérdése, hogy az adókat hozzá emelje. Összességében az a fajta elégedetlenség, amely a korábbi időszakokban mindig megvolt, és az aktuális kormány ellen fordította a választópolgárokat, most vagy nincs, vagy sokkal kisebb.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher