Itt az ideje az erkölcsi és szellemi megújulásnak! – Márfi Gyula érsek a Mandinernek

Gyakran beszél arról, hogy dekadens, hanyatló korban élünk. Miért látja így?

Amikor 1950-ben létrejött az Európai Szén- és Acélközösség, olyan nagyformátumú politikusok alakították a kontinens sorsát, mint Konrad Adenauer, Robert Schuman és Alcide De Gasperi. Ők indították el Európát az unió útján. Akkoriban pályázatot írtak ki egy közös zászló megtervezésére, amelyet a 101 pályamű közül Arséne Heitz terve nyert – ez a ma is ismert uniós zászló, tizenkét csillaggal. Ez a szimbólum a csodáséremről került a zászlóra, Heitz ugyanis vallásos ember volt, akárcsak az alapító atyák. A Jelenések Könyvében is tizenkét csillagból álló koronával említik „a Napba öltözött asszonyt”. Mindezt azért mondom el, hogy rávilágítsak: az unió alapjainak elhelyezésekor élt a keresztény hit. Évtizedekkel később, az uniós alkotmány születésekor azonban már említés szintjén sem jelenhetett meg a kereszténység. Ez azért botrányos, mert éppen a kereszténység őrizte meg az utókornak azt a görög-római hagyományt, amelyet például megemlít a dokumentum. Belefoglalták a felvilágosodás érdemeit, annak alapeszméit is, amelyek szintén csak keresztény társadalmakban lelhetők fel. Keressük meg például az egyenlőséget Indiában, vagy a szabadságot az iszlám országokban…! Európa megtagadja saját gyökereit és sok félelmetes dolgot művel. 

Félelmetes dolgokat?

Egy egészen szemléletes példa: 2016-ban az Európai Unió gondozásában megjelent egy naptár, amely tartalmazta a nagy világvallások ünnepeit. Még a szikh vallási ünnepeket is megjelölték benne, december 25-re lapozva azonban üres lapot láttunk magunk előtt. Jézus születéséről egy szó sem esett… Európa-szerte eltüntetik a karácsonyfákat, az útszéli kereszteket, betlehemeket, mindent, ami a kereszténységre utal, lassan már a magát a karácsony szót is. Európa krízisben van, visszatér a római birodalom hanyatló fázisához, sőt, talán még régebbre: Szodomába és Gomorrába.

Gondolja, hogy ez egy tudatos, irányított folyamat? 

Vannak, akik a migránsokat azért hívják Európába, mert véglegesen meg akarnak szabadulni a kereszténységtől a kontinensen. A tűz együttműködik a vízzel, az ultramodern az ultrakonzervatívval, mint valamikor az írástudók és farizeusok Poncius Pilátussal. Európában a kereszténység is óriási hanyatlásban van, nem csak külső, de belső tényezők miatt is. Németországban már van nyíltan ateista lelkész, leszbikus püspökasszonyokat szentelnek, egyikük – egy svéd hölgy – azt nyilatkozta, hogy hozzá az iszlám közelebb áll, mint a konzervatív kereszténység. Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit beszél…! 

Keresztény körökben is élénk vitatéma, ezért megkérdezem: Ön szerint létezik LMBTQ-lobbi?

A nyugati világban biztosan van. Itthon is vannak olyan iskolák és óvodák, ahová betették a lábukat a lobbisták és érzékenyítik a gyerekeket. Véleményem szerint minden negatív folyamat abból fakad, hogy a szeretet elszakadt a hittől, a szexualitás pedig elszakadt a szeretettől. Ebből fakadóan lelki- és demográfiai vákuum alakult ki, mögötte egy légüres szellemi térrel. Nem szabad haragudnunk senkire, de tisztában kell lennünk azzal, hogy egyházunkra és társadalmunkra mi jelent veszélyt. 

Ezen a ponton szokták azt mondani, hogy ez bizony megbélyegzés, gyűlölködés…

Szeretnünk kell az LMBTQ-embereket, hiszen ők is felebarátaink és nem tudhatjuk, ki miért olyan, amilyen. Nem ítélkezhetünk fölöttük, szeretjük őket, de nem csinálhatunk kultuszt ebből! Rossz irány, hogy már nem csak az azonos nemű élettársak, hanem az életszakasz-társak is áldást kapnak sok templomban Németországban.

– és közben mi vagyunk ijesztő képződmények… Mindez rendkívül ártalmas egész Európának. Véleményem szerint a leszbikusok, homoszexuálisok kapcsolata akkor lesz csak egyenjogú a hagyományos házassággal, amikor a kapufa ugyanannyit ér majd, mint egy gól, vagy a tudatlanság alternatívája lesz a tudásnak. 

Pedig éppen olyan világ épül, ahol ünneplik a tudatlanságot és a tévedést.

Marxék megteremtették a proletárdiktatúrát, aztán a kommunizmust, amely hatalmas kolhozokról álmodott, melyekben senki sem veszélyesebb, mint a kreatív, gondolkodó ember. Aztán érkezett a kozmopolita globalizmus, ami minden értéket el akar törölni és a Calergi-tervnek megfelelően már a világkolhoz kialakítása a cél. Itt a tudatlanság a jó, a tudatosság a rossz. 

Említette, hogy már a katolikus egyházban is megjelentek azok a lelkipásztorok és irányzatok, amelyek megáldják (például Németországban) az azonos nemű párok kapcsolatát. Elképzelhetőnek tartja, hogy a szexuáletikai viták és hasonló vitakérdések mentén szakadni fog az egyház?

Remélem, hogy egyházszakadás nem lesz, de való igaz, vannak problémák. Róma fontos nyilatkozatot adott ki az ügyben, amiben megerősítette a hagyományos katolikus tanítást, de német újságokban olvasom, hogy ezen ott sokan felháborodtak. Megint visszatérek ehhez a gondolathoz: a szeretet elszakadt a hittől. Azt hiszik, a hasonló cselekedetekkel jót tesznek, pedig hosszú távon károkat okoznak. Nézzük rögtön a gyermekek helyzetét:

Ezt a magam életén is tapasztaltam és lelkipásztori munkám során is láttam. Ezzel ellentétes állításról senki ne próbáljon engem meggyőzni! Az elsődleges szempont a gyermekek joga. 

Az eddig elmondottak tükrében hogyan látja a hazai viszonyokat?

A fentebb említettekkel szembe megy, hogy itt Magyarországon olyan alkotmányunk van, amely úgy kezdődik, hogy „Isten, áldd meg a magyart!” és benne foglaltatik, hogy ez az ország védi a családot és támogatja a gyermekvállalást. Ráadásul mindezt nem csak szóban teszi, hanem anyagiakkal is. Nagyon sok olyan jelenséget tapasztalok itthon, ami reménységre ad okot. Sorra újulnak meg templomaink, helyreállítják az útszéli kereszteket, egyre népszerűbbek a zarándoklatok, jelentősen megnövekedett a házasságkötések, ezen belül az egyházi házasságok száma is, egyre több gyermek születik. Bíznunk kell! Az elmúlt évszázad erkölcsi krízise után itt az ideje az erkölcsi-szellemi megújulásnak!  

A miniszterelnöki posztra bejelentkezett egy katolikus kihívó, aki már kifejtette: ha hatalomra kerül, olyan intézkedéseket is támogat, amelyek szemben állnak a katolikus társadalmi tanítással. Milyennek látja őt?

Nem akarom bántani Márki-Zay Pétert, sok nyelven beszélő ember, külföldi munkatapasztalattal, de mintha azt a hanyatló keresztény felfogást hozta volna haza magával, aminek rossz gyümölcsei már megmutatkoznak Amerikában. Ez nem egyeztethető össze a krisztusi kereszténységgel. 

Mások azzal érvelnek, hogy a regnáló kormányzatnak is bőven vannak olyan viselt dolgai, amelyek nehezen egyeztethetők össze a keresztény alapértékekkel…

Ez biztosan így van. Természetesen mind a bal-, mind a jobboldalon vannak olyan emberek, akik névleg keresztények. És persze a baloldalon is vannak olyan emberek, akik erkölcsi felfogása példás.

Mit javasol azoknak a keresztényeknek, akiket megzavar, hogy itt is ott is keresztény öndefinícióval rendelkező politikusok kérik a szavazataikat? 

Próbálják meg beilleszteni a politikus nyilatkozatait a nyilatkozó életébe. Még a Bibliát is félreérthetjük, ha csak részleteket ragadunk ki belőle és eltekintünk az úgynevezett szövegösszefüggéstől. Tökéletes ember nincs, tökéletes politikus sincs. De akinek az élete, például a házasélete és a családról vallott felfogása összeegyeztethető a keresztény tanítással, abban megbízhatnak. 

Amikor szentmisére megyünk és prédikációt hallgatunk, találkozunk az intézményes egyházzal. Ön szerint milyen állapotban van a mai magyar egyház?

Mintha mi is krízisben lennénk. Engem különösen aggaszt a papi és szerzetesi hivatások visszaesése, bár tudom, hogy az egyház nem azonos a papsággal és az egyház jövője nem csak rajtunk múlik. Mégis nagyon fontos, hogy a főpásztorok ne csak arra vigyázzanak, hogy ne szenteljenek fel önjelölt papokat, hanem arra is, hogy korunk Mózeseit és Jeremiásait ne utasítsák el kisebb beszédhibájuk miatt, vagy azért, mert – Vianney Szent Jánoshoz, a papok védőszentjéhez hasonlóan – nem tartoznak a szellemi elithez. Fontos az is, hogy tudjunk örülni minden jónak és ne feledkezzünk el a hálaadásról. Vajon megköszöntük-e a csodálatos budapesti Eucharisztikus Kongresszust, amelyen bebizonyosodott, hogy Istennek a reményvesztett Illéshez intézett szavai ma is igazak: „Én megtartottam hétezer ember, akik nem hajtottak térdet a bálványok előtt”. A hétezer ez esetben a nagy sokaságot jelöli. 

Utalt a korunkat jellemző hamis szeretetfelfogásra. Mi lenne a helyes értelmezés?

Hit és szeretet szorosan összetartozik, főleg a mi életünkben. Ha elveszítem a hitemet Jézusban, szeretetem lába alól húzom ki a talajt. Jézus tanítása szerint:

Ha ezt hiszem, könnyebb a jótékonykodás. Ha nem hiszem, rosszabb leszek, mint a pogány, és egyre mélyebbre jutok. De nekünk nem szabad elindulnunk a lejtőn! 

Fotók: Mandiner, Mátrai Dávid