Buona sera, Róma püspöke! Következőnek én inkább egy igazi pápát várnék

Ferenc nem reformpápa volt, hanem káoszpápa, aki imádott első lenni bármiben, és rendrakás helyett rendetlenséget hagyott maga után. Szilvay Gergely esszéje.

A nacionalizmus erénye című könyv és szerzője, Yoram Hazony izraeli professzor nehéz feladvány a baloldal számára. Bevett árukapcsolásuk szerint ugyanis a nacionalizmus, a határozott nemzetelvűség eleve antiszemita, zsidóellenes dolog, legalábbis Magyarországon bizonyosan. Úgy vélik, a nacionalizmus kirekesztő; kirekeszti a kisebbségeket, a kisebbségek kisebbsége pedig a zsidóság (és persze a cigányság). Az árukapcsolás érthető, hiszen az ultranacionalista-birodalmi rezsimek, a nácik és a nyilasok a zsidókat nem pusztán kirekesztették, hanem tömegesen semmisítették meg.
Igen ám, csakhogy – régebb óta – létezik zsidó nacionalizmus is. Ennek teoretikusan is alátámasztott kifejtését és morális megalapozását adja Yoram Hazony. De Hazony zsidó, tehát megtámadni antiszemita dolog volna – hiszen ha az Izraellel kritikus Sorost bírálni antiszemitizmus, akkor az Izrael-párti Hazonyt még inkább az. Ha jól érzékelem, a baloldali megoldás abban rejlik, hogy nem vesznek tudomást a világhírű filozófusról.
Hazony azonban újra kinyitotta a nemzeti mivolt kérdéskörének ajtaját. A baloldali egyetemi elit köreiben az a szokás dívik, hogy ha valaki felhozza a nemzet kérdését, közlik vele: az egy elképzelt közösség, olvassa csak el Benedict Anderson erről szóló (azonos című) munkáját. Részükről ezzel a vita letudva, sokatmondóan, fensőbbségesen mosolyognak, most majd felvilágosul a tudatlan betolakodó. Nem árt azonban tisztázni: Benedict Anderson eme könyvében marxista elvtársainak próbálja elmagyarázni, hogy miért népszerű a nemzeti eszme, és bár valóban elképzelt közösségnek nyilvánítja a nemzetet – mivel a tagjai nem ismerik egymást –, mégis szimpatizál vele. Ignorálja azonban a nemzet valódiságát mint vérségi-nyelvi-kulturális-történelmi kötelékben élő politikai közösséget.