Honnan ered a székely írás? – kutatók a Mandinernek

Nyitókép: A székely írás jelenleg ismert legrégebbi emléke, a Homoródkarácsonyfalvi felirat

Kétrészes sorozatunkban A székely írás emlékei című könyv szakértő szerzőivel járjuk körbe a székely írás kérdéskörének főbb pontjait. Az izgalmas kérdéseket boncolgató interjú első része következik. Megszólalóink:

Vásáry István (1945) turkológus, történész, az ELTE professor emeritusa, az MTA rendes tagja.

Sándor Klára (1965) nyelvész, kultúrtörténész, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a történettudomány doktora.

Benkő Elek (1954) régész, történész, a BTK Régészeti Intézet kutatóprofesszora, az MTA levelező tagja.

***

Ősszel hiánypótló kötet született a szélesebb közönség érdeklődését is kiváltó székely írás témakörében. Mik e különleges írás kutatásának előzményei?

Vásáry István: A magyar művelődéstörténet érdekes színfoltja a székely írás, mely évszázadok óta foglalkoztatta a magyar értelmiséget. Mivel igen kevés megbízható emléke maradt fenn, így nem csoda, hogy

A változást az első  felirat felfedezése hozta: Orbán Balázs a Székelyföld jeles leírója s máig e témában a legfontosabb monográfia létrehozója az énlaki unitárius templomban 1864-ban talált egy székely betűs feliratot s közölte azt.

Ezután még hosszabb időnek kellett eltelnie, hogy az emlékek köre bővüljön és lehetővé váljék, hogy Sebestyén Gyula kiadhassa művét „A magyar rovásírás hiteles emlékei” címen 1915-ben. Ebben Sebestyén az akkor ismert teljes anyagot közölte, melynek egy részét maga ásta elő szorgos hazai és európai könyvtárakban végzett búvárlatai során: munkája végleg helyére tette a kérdést, hogy a székely írás magyar és alkalmanként latinul írott feljegyzései egy egykor szélesebb körben ismert írás hiteles emlékei. Persze már Sebestyén leleplezte a korában cirkuláló hamisítványokat, amelyeknek persze a mai napig nem szakadt sora; de a lényeg, hogy komoly tudós Sebestyén munkája óta nem vonhatta kétségbe egy hiteles székely írás egykori létezését.

Az elsőként megtalált, de a legkésőbb készültek közé tartozó Énlaki felirat

Vásáry István

Milyen célt szolgál az új kötet?

Vásáry István: A Sebestyén munkája óta eltelt száz év alatt hihetetlenül megnőtt az új emlékek száma, melyek közül különösen a  székelyföldi templomokban talált emlékek száma gyarapodott örvendetesen. Mindez már régóta szükségessé tette egy új korpusz elkészítését,

Alapvető célunk tehát az volt, hogy az összes emléket  részletes leírással, értelmezéssel, s a szakirodalom teljes feldolgozásával, jó minőségű fényképanyag kíséretében közreadjuk. Reményeink szerint a terjedelmes kötet – mi is meglepődtünk, hogy a legszikárabb leírás mellett is egy ilyen vaskos, 927 oldalas kötet született –, hosszú évtizedekig a téma iránt érdeklődők kézikönyve lesz.

Miért székely írás, miért nem rovásírás?

Sándor Klára: A székely betűket évszázadokon át székely, hun, szkíta írásnak nevezték, az utóbbi két elnevezés arra utalt, hogy mit gondoltak ennek az írásnak az eredetéről. Még a 19. században sem volt ez másképp, a „rovásírás” kifejezést először a már említett neves néprajzos, Sebestyén Gyula alkalmazta. Ő ugyanis a pásztorok által használt számrovással foglalkozott – a pásztorok az elszámolásokhoz fa rováspálcákat használtak. Az általuk alkalmazott technikát vitte át Sebestyén az írás elnevezésére, azzal, hogy szerinte egykor sok más európai ábécé is „rovás” volt – azaz: fába rótták. Nála tehát nem jelentett rokonsági kapcsolatot ez az elnevezés, csak az alkalmazott technikára, s ennek következményére, a betűk szögletességére utalt.

Később azonban, amikor egyre több, hasonlóan szögletes betűkből álló török írás került elő, a jelentés elkezdett abba az irányba tolódni,

valami külön csoport lenne ez az írások között. Ez azonban nem így van, s a kutatók többen is egyszerre, egymástól függetlenül tértek vissza a Sebestyén előtti elnevezéshez, azaz a székely íráshoz. Azért ehhez, mert ennek az írásnak az első emlékei Székelyföldről kerültek elő, s nagyon úgy tűnik, hogy eredetileg csak a székelyek írása volt – miként erről Kézai Simon, s később Thuróczy János is megemlékezik.

Honnan ered a székely írás jelenlegi tudásunk szerint? Kifejezetten a székelyekhez köthető tehát, vagy a magyarság egésze is használhatta a távoli múltban?        

Vásáry István: Meggyőződésünk, hogy

mely annyiban magyar írás is, hogy a magyar nyelvű székelyek használták magyar nyelvű feljegyzéseikhez. Ugyanakkor, mint a könyv záró fejezete is hangsúlyozza, a székely írás eredete éppoly vitatott kérdés, mint magának a székely etnikai csoportnak a létrejötte, s nem véletlen, hogy e kérdésekben nincs konszenzus a tudományban, csak többé-kevésbé valószínű hipotézisek léteznek.

Mi okozza a fő problémát?

Vásáry István: A székely írás eredetét vizsgálva, a fő módszertani nehézség a korai adatok hiánya következtében az, hogy a székely etnikai csoport eredete és az írásuk eredetének a kérdése csak hipotézis szintjén fogalmazható meg, ezért igen gyakran a két kérdés sokszor keveredik: a székelység (legalábbis egy részének) török (kavar, avar, bolgár) etnikai eredete mellett érvelők az írásuk eurázsiai török eredetére hivatkoznak, mint érvre, és vitathatatlan tényként utalnak a székelyek legalább bizonyos csoportjainak a török eredetére. Akik viszont a székelységre „eredeti” magyar csoportként tekintenek, nyelvi és történeti érvekkel nem tartják valószínűsíthetőnek a török etnikai hátteret.

Ön mit gondol?

Vásáry István: Szögezzük le: a magyarság, ezen belül a székely csoport kétségkívül keletről érkezett a Kárpát-medencébe. A székely írás eredetének vizsgálatánál tehát történeti okokból csak olyan keleti írásrendszerek jönnek számításba, melyeket a magyarság és székelység elődei ismerhettek. A türk írással való kapcsolatot legvilágosabban Németh Gyula fogalmazta meg: ezt sokan valljuk ma is, köztük a kötet két szerzője, Sándor Klára és jómagam. Újabban, az elmúlt 80 évben

melynek emlékei ma már a mongóliai Orhon folyó vidékétől egészen Kelet-Európáig megtalálhatók és teljesen más megvilágításba helyezik ennek a Kizlaszov által „eurázsiai steppei rovásírások”-nak nevezett írásbeliségnek a történetét. Rokon írásokról van szó, de nem változatokról, hanem külön írásokról. Ezek között kell keresnünk a székely írás prototípusként szolgáló elődjét.

A második legrégebbi emlék, az egykori vargyasi templom keresztelőmedencéjének felirata

Sándor Klára

A héber, szkíta, hun és avar írásbeliséggel való hasonlítgatás végleg a fantázia birodalmába tartozik, vagy még csak most kezdődnek az igazi viták? Mit kell tudnunk a szóba jöhető legnépszerűbb elméletekről és hogyan lehet cáfolni azokat?

Vásáry István: A székely írásnak az említett írásbeliségekhez való viszonya különböző. A héberrel való rokonítás, mely a 16–17. században népszerű volt tudós körökben, arra megy vissza, hogy a modern nyelveket és írásokat divat volt a héberrel mint ősi nyelvvel, melyen az ószövetségi Biblia is íródott, összevetni. A székely írást a jobb–bal sorvezetésen kívül, mely számos írásnak a sajátja, semmi sem köti a héber íráshoz.

A szkíta és hun írással való egybevetésnek semmi tudományos alapja nincsen, hiszen

A hun-szkíta rokonítás semmi mást nem szolgált, akárcsak a magyar őstörténet hun-szittya múlthoz való kapcsolása, mint a székely írás ősiségének és ezáltal presztizsének növelését.

És az avarok?

Vásáry István: Az avar írásbeliséghez való kapcsolás már inkább 20. századi jelenség, s részben a László Gyula által felvetett és népszerűsített „kettős honfoglalás” elméletével áll kapcsolatban. Röviden arról van szó, hogy 7–8. századi Kárpát-medencei avarkori tárgyakon levő feliratokat, vagy inkább rövid, sokszor töredékes jeleket egyes kutatók magyarul kísérelték meg elolvasni, ezzel is mintegy bizonyítva, hogy a magyarság egy része a késő avar korban már itt volt a Kárpát-medencében. Semmi elvi kifogásom nincs ez ellen, de

Ugyanakkor azt helyesen látja, hogy a nagyszentmiklósi kincsnek és a szarvasi tűtartónak a felirata más írással készült, e feliratok eddigi megfejtési kísérletei elvetéltek és ábécéjük közvetlenül nem kapcsolható a székely íráshoz.

Mennyivel kerülünk közelebb a székelyek és a magyarság korai históriájához egykori írásukat tanulmányozva?    

Benkő Elek: Emlékeink fényében ma már biztos tényként állíthatjuk, hogy a székely írást nem 15-16. századi humanista tudósok alkották, hanem

Az a tény, hogy a középkori emlékek csak a Székelyföldön kerültek elő, vagy – ritkábban – más, de a régi székelyekkel kapcsolatba hozható területeken, illetőleg székely származású írástudók keze nyomán maradtak fenn, azt sejteti, hogy a székelyek korai, számunkra ma még homályos története olyan mozzanatokat is magában foglalt, amelyek eltértek a magyarság többi részének históriájától.

A székelyeken belül is számolhatunk különbségekkel?

Benkő Elek: Miután a székely írás emlékei nem egyforma sűrűségben fedik le a Székelyföldet (például Udvarhelyszék területén feltűnően sűrűsödnek), elképzelhető, hogy az egyes székely csoportok előtörténete is bizonyos mértékig eltérő lehetett. A kutatásban hosszú idő óta jelen van a székelyek avar eredetének ötlete, amit bizonyítani ma még nem tudunk, de a székely írás egyes jelei kétségtelenné teszik, hogy a székelyek ősei valamikor kapcsolatba kerültek a nyugati (eurázsiai)  türk írással, amelynek ábécéjét azonban alaposan át kellett dolgozni. Erre a cirill és a glagolita ábécé pár jelét is átvették, új jelek alkotása mellett, és az így előállt ábécé jeleit grafikai szempontból is egységesítették.

A Bolognai emlék 15. század második felében készült naptárának első része

Mikorra valószínűsíthető az ábécé létrejötte?

Benkő Elek: Mivel a cirill és a glagolita ábécé legkésőbb 863-ra elkészült, Vásáry István hipotézise szerint a székely írás ábécéje ezután, valamikor 863 és 1000 között jöhetett létre. Ha ezt a kutatás jelen stádiumában munkahipotézisként elfogadjuk, abból két nagyon fontos dolog következne: egyrészt az, hogy

hiszen az új ábécét ehhez a nyelvhez kellett igazítani; másrészt a székely írás cirill és glagolita eredetű jelei azt sejtetik, hogy ennek az írásnak a megalkotása valahol Dél-Magyarországon történt, ahol a korai székelyek létére több biztos forrás is utal. Valószínű tehát, hogy a székelyek már ennek az írásnak az ismeretével érkeztek Erdélybe.

Az esetleges avar-székely összefüggésről, vagy más irányú török kapcsolatokról, esetleg részleges török etnikai háttérről ma még ennél is kevesebbet mondhatunk, itt az újabb régészeti, településtörténeti és a most induló archeogenetikai kutatások eredményeire várunk. Nyomatékosan hivatkoznunk kell a tudományos kutatás legnehezebben gyakorolható erényére, a türelemre is, a korai perdöntő leletek ugyanis még a földben rejtőznek, és előkerülésük – mint a székely írás korpusza is bizonyítja – hosszú évtizedekre elnyúló folyamatnak ígérkezik.