„A hűség manapság az egyik legnagyobb értékké válik” – Máthé Zsuzsa a Mandinernek

2021. december 03. 19:28

A Szent István Intézet kommunikációs vezetőjével az M5-ön futó Kommentár Klub legutóbbi adásához kapcsolódóan irodalomról és irodalomoktatásról, a népi-urbánus ellentétről, lokalista és globalista szemléletekről, valamint az értő olvasás fontosságáról beszélgettünk.

2021. december 03. 19:28
null
Kemenes Tamás
Kemenes Tamás

Némelyek szerint a nemzeti értékeket ma már nem érdemes – sőt, talán nem is szabad – igazán hangsúlyozni az iskolai (irodalom)oktatásban: a világ menthetetlenül „kinyílt”, a lokalista-konzervatív szemlélet továbbadásával, erősítésével finoman szólva nem sokat segítünk a most felnövekvő generációnak. Valóban ez lenne a helyzet?

Épp ellenkezőleg gondolom. A szétzilálódás, a mesterségesen tágra nyitott társadalom ma még fel sem fogható problémákat zúdít a most felnövekvő generációkra. Torzítja a látásmódjukat, mert felelősként állítja be őket olyan ügyekben, amelyekhez semmi közük, de még a felmenőiknek sincs. A BLM-mozgalom térdelős gesztusa, vagy az LMBTQ-ideológia szivárványos világa is megköveteli ezt az irracionális személyes bevonódást, ugyanakkor

elszakítja a fiatalokat a valódi gyökereiktől, kapcsolódásaiktól,

amelyeknek pedig hatással kéne lenniük rájuk, és amelyekért felnőttként felelősséget kellene majd vállalniuk.

Amikor a nemzeti szuverenitást vagy a hagyományos családmodellt védjük, épp a gyermekeink jövője lebeg a szemünk előtt. Ahogy egy fa is csak az egészséges, tápláló gyökérzetből meríthet életerőt ahhoz, hogy minden tavasszal friss hajtásokat hozzon, ugyanígy az emberi élet organikus tápcsatornáit sem lehet elzárni. A kertészeti példánál maradva: olyan ez, mintha a diófánk gyökereit módszeresen elvagdosnánk tavasszal, ősszel pedig azon bosszankodnánk, hogy miért nincs diótermés.

A gyerekek elsősorban családi hagyományaikba kapaszkodnak bele, de ahogy tudatuk tágul, horizontjuk kinyílik, a nemzeti közösséggel való kapcsolatba is bele kell nőniük – honismerettel, az országot járva, lankáit, síkságait jó ismerősként köszöntve, és nemzeti történelmünk, kultúránk megismerésével – versektől a népzenéig.

Meggyőződésem, hogy a nehezen definiálható boldogság, a személyes jóllét alapja az, ha van mibe kapaszkodni és van honnan kitekinteni.

Épp ezért érthetetlen számomra az a kritika, amely ez ellen lép fel.

Niedermüller Péter szerint a nemzeti alapú oktatás akár szó szerint tönkre is teheti, mintegy „megbéníthatja” a gyerekeket. Ezt írja a DK politikusa: „Ha teletömik a fejüket nemzeti indíttatású tananyagokkal, mit fognak ezek a gyerekek majd a munkaerőpiacon csinálni?”

Ha feltételezzük, hogy a munkaerőpiac vélemény, gondolat és identitás nélküli gépeket szeretne magának, akár még igaza is lehetne Niedermüller Péternek, akinek nevét egyébként nem szívesen veszem a számra fehér-keresztény-heteroszexuális nőként, családanyaként... Csakhogy

egy vállalkozás vagy vállalat számára ma épp a humánerőforrás minősége és lojalitása a legfontosabb –

ugyanis hiánycikk az elkötelezett, munkahelyéhez és hivatásához hűséges munkavállaló. A világpolgár nem hű, mert nem köti semmi és senki, veszi a kalapját és továbbáll.

A hűség így aztán társadalmainkban az egyik legnagyobb értékké válik – egy hosszú távon gondolkozó munkaadó is jól tudja ezt. Szóval ebben sem értek egyet a nevezett politikussal, ráadásul a nemzeti identitást erősítő tananyagok egyáltalán nem feltétlenül avíttak, hiszen kipróbált értéket képviselnek. A csomagolások, a platformok helyenként változhatnak ugyan, sőt változnia is kell a vivőanyagnak, de a tartalom ettől még mindenkor érvényes.

Az év elején óriási botrány kerekedett Tóth Krisztina – az egyik legkiválóbb jelenkori magyar költő, író  Jókai Az arany ember c. regényével kapcsolatos megjegyzéséből; néhányan  valljuk be, az abszurditás határán is bőven túlhatolva  még a szerzőnő puszta tehetségét is igyekeztek elvitatni a nagy felfordulásban. Vajon miért ekkora probléma manapság, ha egy szerző kifejti az álláspontját valamely nagy klasszikusunkról, vagy általában az irodalomról, irodalomoktatásról? Miért vált ennyire paprikássá a hangulat?

Szerintem addig nincs nagy baj, amíg ilyesmin vitatkoznak irodalmárok, és nem az történik, mint a tengerentúlon vagy Nyugat-Európában, ahol ideológiai alapon kimazsolázzák a műveket, amelyek maradhatnak.

Vagy épp nem engedik játszani A diótörőt, ahogy idén télen ez Berlinben történik,

mert rasszistának érzik a nemzetek táncait soroló felvonás egyes jeleneteit. Nonszensz!

Nagy-Britanniában az oktatási minisztérium dísztelen épületében egyetlen – szembeszökő – dekoráció utal csak bárminemű identitásra: a hatalmas szivárványos festés a fehér falakon, miközben a németek befogadóállamként határozzák meg magukat, fittyet hányva a nemzetek diverzitására, a nagy német kultúra megőrzésének és továbbadásának európai jelentőségű feladatára. Ezek az igazán aggodalomra okot adó jelenségek.

De valahogy a mértékadó európai és (sajnos) magyar értelmiség nagy része is hallgat e tendenciák kapcsán. Csak nekem fordulna meg a fejemben, hogy ennek a kiadók nyomása, elvárásai, valamint a kultúrában, médiában uralkodó véleményterror lenne az oka?

Pedig óriási ma az értelmiség felelőssége: a józanság hangját kellene hallatniuk,

szelíden, de határozottan képviselniük.

Ön szerint létezik baloldali író és jobboldali író? „Rögzíthető” egy valóban komolyan vehető művész ilyen kategóriák által?

A magyar történelmet áthatja a kétpólusú gondolkodás: a kuruc és labanc, népi és urbánus törésvonal jelen van ma is. Nem is csoda, hiszen Magyarország mindig is ütközőzóna volt, keletről és nyugatról is ostromlott befolyásszerzési övezet, ráadásul rokontalan népként élünk a Kárpát-medencében immár ezer éve.

Mindig voltak, akik a könnyebb ellenállás irányába hajoltak meg – akár jó szándék is vezethette őket ebben, nem feltétlen opportunizmus.

Így volt ez közelmúltunkban, a kommunista hatalomátvétel időszakában, vagy a rendszerváltás után, és így áll a helyzet ma is; természetes, hogy a szellemi életben is lecsapódott mindez. A kérdés mindig ez volt:

nemzeti szempontok képviselete vagy idegen érdekek előtti meghajlás?

Visszatekintve történelmünkre, megmaradásunk mégis a nemzetben gondolkodók bátorságának köszönhető – ma is így van ez. Konfliktusokkal, küzdelmekkel terhes a magyar sors, de felemelő is. Létezésünk ténye, nyelvünk fennmaradása, a világban betöltött küldetésünk tudata hihetetlenül nagy lelkierő és kreativitás forrása.

A „világnézeti túloldal” nagy szerzői közül kedvel valakit?

A kortársak esetében is tudjuk, kinek merre húz a szíve, hisz a magyar irodalom politikai irodalom is; egyáltalán nem véletlen, hogy a rendszerváltás után írók, költők, történészek vállaltak meghatározó politikai szerepet: a nemzeti gondolat jegyében Sütő Andrástól Csurka Istvánon és Csoóri Sándoron át Csengey Dénesig, a liberális gondolkodóknál pedig Gönz Árpádtól Eszterházy Péteren át Nádas Péterig és Grecsó Krisztiánig.

Nekem otthonosabb a magyar sorsba beleszakadt szívű Csengeyt olvasni, mint a világpolgár Eszterházyt –

ugyanakkor értem, érzem a varázsát, és fontosnak tartom, hogy a magyarság e kétpólusú valója megjelenjen az irodalomban is. Ma a kurrensnek tartott kiadók egyébként épp az utóbbi szerzőket favorizálják.

Károsnak, mindenestül elvetendőnek tartja a genderelmélet(ek)et, illetve a nemi szerepek megváltoz(tat)ásáról szóló diskurzust?

Abszolút károsnak, rombolónak tartom ezt a mesterséges körülmények között, szellemi laborokban kimódolt ideológiát.

A genderelmélet ugyanis a teremtés rendje mellett a biológia törvényszerűségeivel, a rációval is szembemegy,

azt állítva, hogy a születési nem tetszőlegesen alakítható, átjárható, fluid kategória, amelyet az egyén pillanatnyi érzete szerint változtathat. És akkor én 45 évesen miért ne ülhetnék be egy óvodába, azt állítván, hogy 5 éves és fiú vagyok? Ezen mosolygunk, miközben Skóciában törvényi lehetőséget adtak akár négyéves kisgyerekeknek is, hogy fiúként lánnyá váljanak vagy fordítva – a szülők ellenkezése ellenére is. És a mai szülők nem vonulnak tömegestül utcára ezek ellen?!

A nyugati kultúra hanyatlásának szomorú szellemi terméke a genderideológia, illetve annak jogszabályi nyelvre fordítása, és az azon alapuló erőszakos LMBTQI-propaganda, amely meggyőződésem szerint a szexuális kisebbségeket csupán felhasználja egy radikális társadalomátalakítási kísérletben.

A „genderesített” mesék, filmek, ifjúsági kulturális tartalmak előállítása pedig egyértelműen a következő generációk egészséges lelki fejlődését veszélyeztető, a fiatalok személyes boldogságát kockára tevő jelenség.

Ön szerint a szépirodalom nagyjainak ismerete, és egyáltalán, az elmélyült, értő olvasás  túl a közvetlenül ugyan nem „hasznosuló”, ám az emberléthez mégis csak nélkülözhetetlen szépélmény rendszeres megtapasztalásán  mennyiben segíthet a társadalmi-politikai folyamatok mélyebb megértésében?

Egy jó vers, értékes novella vagy regény az esztétikai élményen, a nyelvi leleményen kívül akkor hat, ha igazi erkölcsi kérdéseket vet fel, ha valódi személyiségfejlődést mutat be, ha morális dilemmákra követel válaszokat az olvasótól, és ha az ebből leszűrt tapasztalat beépül a lélekbe – legyen szó személyes, emberi kérdésekről, vagy közösségi, nemzeti ügyekről. A múltunkat, a múltban élt emberek dilemmáit megismerni ezért sosem felesleges, hiszen

emberségünk lényege változatlan egy mégoly gyorsan változó világban is.

Gárdonyi Géza az Egri csillagokat 1899-ben írta, a cselekmény 1552-ben játszódik, de ez a mű 2021-ben olvasva is érvényes. Ha a török hódoltság idejére gondolunk, biztos, hogy lelki szemeink előtt megjelennek a mű szereplői, akiknek sorsa egyszerre túl is mutat a múltbéli világon. Hősies helytállásuk vagy épp árulásuk a XXI. század közepette is létező jelenségekre mutat rá az irodalom térben és időben született, mégis időtlen eszköztárával. Lehet benne nagyon mai válaszokat találni, amelyek segítenek eligazodni abban a zűrzavarban, amely körülvesz bennünket.

(A nyitóképet Máthé Zsuzsa bocsátotta rendelkezésünkre)

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
neutrinoo
2021. december 05. 09:07
Az úgynevezett nemzeti tudat kizárólagossága afelett, hogy az ember létezhet úgyis, hogy az adott közösséghez hű, ahol éppen él természetesen nem igaz. Vegyük pld,hogy Tiborcz és Orbán kiköltöztek Spanyolországba. A "nemzeti" diktátorunk közvetlen rokonai. Akkor ők most hazaárulók lettek? Vagy megszüntek magyarnak lenni? Természetesen ez ostobaság. Nemzetállamok abban az értelemben, hogy a polgároknak egy adott nemzetnek a tudatát képviselték volna nem létezett sosem és nem is létezhet sosem. Hiszen egy országban sok nemzet tagja él. Magyarországon pld a magyarok mellett ugye zsidók, cigányok, németek, szlovákok, ukránok stb vége nincs a sornak. Tehát már a felvetés is ostobaság, hogy Magyarország a magyaroké. Azoké, akik itt élnek és ezt az országot a hazájuknak tekintik. Sokan úgy tekintik hazájuknak,hogy kifejezetten sosem gondolnak a nemzetiségükre. Az ember alapvetően nem nemzetiséginek születik, hanem embernek. A felvett kultúra sem egyszínű, hiszen egy ember kultúrája is sokszínű. A magyar kultúra sem a többi kultúrától teljesen elszigetelten fejlődik, hanem a környező kultúrákkal keveredik. Átvesz és átad. Bartók Béla a népzenéről azt mondta,hogy Kárpát medencei népzenéről van értelme beszélni , mert az itt élő népek zenészei egymásra is hatottak, amit a kutatásaiban tapasztalt meg. Az ember világpolgárnak születik és a környezete hatására vesz fel kultúrális hatásokat. Magyarországon természetesen a "magyar" kultúrális hatás van "uralkodóban", a fennt leírt módon, ami egy relatív többség. Tehát a világ sosem fekete-fehér. Ha azt mondjuk, hogy a világpolgárnak nincs identitása, akkor természetesen tévedtünk. Identitása mindenkinek van. Identitás nélkül nem élhet senki, hiszen az élete során hatások érik és kialakul a személyisége, ami az identitás. Az identitás azonban minden esetben kevert lesz kisebb-nagyobb mértékben, amilyen arányban éri a kultúrák hatása. Valakinek olyan mértékben,hogy inkább érzi magát világpolgárnak, mint az ország többségi kultúrájának identitása. Ezt könnyű megérteni egy olyan ország esetében,ahol nincs többségi identitás nemzetiségi értelemben pld USA. Svájc, Belgium pld és lehetne sorolni. Ugyan vannak nemzetiségek is ezekben természetesen,de egyik sem akarja ráerőltetni az országra a sajátját, hiszen ez nem a lényeg. A lényeg az, hogy az adott határok között az adott közösség nemzetiségtől függetlenül műkődjön. Tulajonképpen lehet beszélni ilyne értelemben amerikai, belga és svájci identitásról is, csak ez nem feltétlenül nemzetiségi kultúrális lesz, hanem országidentitás. Természetesen az is előfordulhat,hogy a nemzetiségek szeretnék az adott országot a sajátjuknak tekinteni,ha nagy többségben vannak az adott területen. Ennek is van jogosultsága, de ez nem jelentheti azt,hogy kizárolagossá tehetik azt más nemzetiségiekkel szemben , vagy megkövetelhetik a nemzetiségi tudatot. Az oktatásban ezért káros az egyfajta nemzetiségi tudat kizárolagossának tanítása, hiszen amint írtam a polgárok többféle nemzetiségüek és adott esetben inkább országtudatuk létezik. Egy világpolgárnak is lehet országtudata épp, ahol él és oda kötődik. Nagy László a leghíresebb kézilabdázónk huzamosabb ideig élt Barcelonában és ő is arról bszélt,hogy idővel kialakult benne a katalón idnetitás,é akár ott is élhetett volna tovább. Az identitás tehát a környezettől függ és változhat. Valakinél kevésbé, valakinek jobban. Egyébként az identitás lehet egyszerre többféle. határon túli magyaroknál is megfiygelhető jelenség, hogy a nemzetiségükön felül az adott ország identitását veszik fel. Húek lesznek az adott keretekhez. Nekem pld van lengyel származásúak a rokonaim közt , akik tartják a kultúrájukat, de ide költöztek valamikor a múltban. Nekik kettős identitásuk van .De aki elég sokat vándorol lehet több is. A nemzetiségi és az országidentitáson felül sok identitás is van egyébként. Egy adott településen, vagy régókban élőknél is van. De ha elszakadunk ettől, akkor létezik európai identitás is, vagy pld emberiségidentitás is. Gondoljunk arra,hogy a feltételezett Földönkivüli civilizációkhoz képest magunkat Földlakóként határozzuk meg. Ha ennél tovább megyek létezhet univerzális identitás, ahol a világegyetem részeinek tekintjük magunkat, mint részt a nagy egységben. A természet részeinek. Talán ez áll a legközelebb a valósághoz, hiszen minden élőlény és élettelen is ugyanazokból az anyagokból épül fel. Nem lehet magunkat a világegyetemen kivül helyezni Ennek bizonyítéka az emberi viselkedésnek vannak olyan törvényszerűségei, amiket kevésbé, vagy egyáltalán nem tudunk befolyásolni tudatosan, ahogyan az állatoknál is megfigyelhetünk és sok esetben ezek közösek is. Ezért alakulhat ki szoros kapcsolat ember és állat közt. Egy anyagból vagyunk, közösek az ösztöneink, viselkedésünk, gondolkodásunk kisebb nagyobb részt. Az ember és az emberiség problémainak jelentős része abból ered,hogy magát magasabbrendúnek tekinti, mint a természet többi része. A nemzetiség identitás kizárólagossága is annak a hibás felismerésnek az eredménye,hogy éles határokakl elkülönülő nemzetiségekre és mesterséges nemzetállamokra osztja a világot. Ez nem szülhet mást csak konfliktusokat, korlátoltságot , intoleranciát és háborúkat is. A nyitottság a széleslátokörűség,a sokféle tudásra törekvés a nem kizárólagos identitás képviselete jelenti a normalitást, az együttélést másokkal és a világgal, valamint atermészettel és az Univerzummal összhangban. Senki nem születik identitással tehát, hanem azt az élete során veszi fel és az idnetitást nem lehet megszabni. Minden ember egyedi identitással rendelkezik és maga dönti el,hogy mit tekint magára érvényesnek. Ha ezt a hatalom, vagy emberek csoportja meg akarják szabni ,akkor az problémákat és rossz műkődést fog eredményezni. A célszerű és az egyetlen út,hogy nem szabjuk meg senki másnak,hogy gondoljon magára. Mások eltérő identitása semmilyen veszélyt nem jelent ránk, amíg az nem irányul mások idnetitása ellen aktívan. Tehát ,ha valaki világpolgárnak érzi magát az is egy identitás, egy értékválasztás, de mivel nem irányul mások ellen nem jelent veszélyt. Amikor viszont nemzetiségi alapon, vagy nemi identitás, vagy vallási, vagy bármi alapon alapon valakiktől el akarjuk venni a jogot,hiogy megélhesse a saját választott identitásait, amíg az aktívan nem gátol másokat az bűn. A passzív identitás megéléséhez mindenkinek joga van kinyílvánítani, mert nem irányul senki más ellen, hanem csak a saját identitásának a megélését.
Carsac
2021. december 04. 07:46
Emberi értékek csak értékes emberek között vannak. Liberrált zsidateisták között nincsenek.
kozmosz
2021. december 04. 02:06
Az orbán szó jelentése: városi; módos, nyájas.
Gyzoltan
2021. december 03. 22:45
"A genderelmélet ugyanis a teremtés rendje mellett a biológia törvényszerűségeivel, a rációval is szembemegy," Igaznak igaz, de ilyen olvasatban kár is foglalkozni az egész kérdéskörrel... Valahogy a mellébeszélés érzetét kelti azzal, hogy mellébeszélés történik! -csak a vak nem látja át a helyzetet, s minimális értelemmel is behatárolható az a kör, mely következetesen megy szembe a közösségekkel, társadalmakkal, nemzetekkel, népekkel, tradicionálisan, évezredben mérhetően... -hát van tapasztalatuk bőven... -csak hát 45 évesen családanyaként élesben kitárgyalni nem ildomos... Spiró már éles-elmével közzétette, hogy az utcaseprőknél nincs zsidó dominancia... Nos, a kultúrában, a médiában, az oktatásban bizton állítható, hogy van! -hacsak éppen nem hegemóniáról beszélhetünk... -és még hol? -de úgy, ez már nem lehet téma, jaj, juj, mert menten antiszemiták leszünk jó esetben, de megvan rá a hisztériás készség, hogy durvább minősítést nyerjünk... Jól ki van ez találva...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!