A sziámi ikrek szétválasztásánál botrányos dolgok történtek

„– Balázs nem próbált beleszólni a dolgok menetébe a műtét közben?

– Megpróbált, de, letorkolták, hogy maradjon csöndben, nem nyúlhat semmihez. Ilyen terror működött a másik asztalnál a tudtomon kívül. A filmnyersanyagban ez teljesen világos: a műtőasztal szélén áll, mint egy cövek, néz, és nem csinálhat semmit. A rendőrségi házkutatás során Szász Jánosnál a filmeket keresték.

– Ön erről semmit nem tudott?

– Nem, mert mint már utaltam rá: ha Balázs ezt közli velem a műtét előtt, lehet, hogy olyan veszekedés tör ki, olyan stresszes állapot alakul ki, hogy a műtét elvégezhetetlenné válik, a gyerekek meghalnak. Így is két olyan helyzet volt, amikor Jézus mentette meg az ikreket, nem mi, orvosok. Balázs azt hitte jóhiszeműen, valahogy csak megcsinálják a koponyatetőt, mégiscsak sebészorvosok. Meg is csinálták – így. Szakszerűtlenül.

– Fölvetődhet a kérdés: hogy mert bevinni a műtőbe egy művészt?

– Ez teljesen bevett dolog, hogy nem orvos is odakerül adott esetben a műtőbe, megtanítjuk őket a steril bemosakodásra, például technikusok jönnek összeszerelni az inplantátumokat, vagy például Japánban láttam, hogy az ultramikroereket ugyancsak technikusok varrják össze, akik csirkeszárnyon gyakorolnak állandóan. Mi a műtősnőinkkel vállaltuk a felelősséget Balázs betanításáért.

– Mi történt a műtét után?

– A műtét végén (ez is filmen van) megállapodunk abban, hogy az alapítvány nem használhatja a »siker« szót,  ugyanis ennél sokkal kevésbé bonyolult beavatkozásoknál is mellőzi ezt minden idegsebész, egészen addig, amíg a beteg fel nem ébred. Ezt én is kikötöttem. Látszólag bele is egyeztek.

– Végül mit kommunikáltak?

– Még aznap kiadott az alapítvány egy sikeres műtétet hirdető közleményt – miközben a gyerekek életveszélyben voltak –, a hazai sajtóorgánumoktól a New York Timesig megjelent, ráadásul a nevemmel mint a műtét vezetőjével, ami elképzelhetetlenül rosszul vette ki magát szakmailag.

És itt jött be megint a spiritualitás. Nagyon hittem a csoportos lelki támogatásban, amit a szociálpszichológia is elismer mint tudományosan eddig nem megismert valóságot. Mi nagyon egyszerűen azt mondjuk, hogy imádkozunk valamiért, annak van értelme.

– Amit tőlünk és más katolikus orgánumoktól kért…

– Igen, és közöltem, hogy a kislányok életveszélyes állapotban vannak, ezért imát kérek. Több szent és Mindszenty József közbenjárását is kértük, és nyugodtan mondhatjuk, hogy csoda történt, az egyik kislány, Rabeya felgyógyult, teljesen jól van, míg a másik, aki bevérzett, életben maradt úgy, hogy nem képes önálló életvitelre.

Hazatérve borzalmas veszekedés tört ki az alapítvány vállalhatatlan sikerkommunikációja miatt. Azt is kifogásoltam, hogy meg sem említették a bangladesi doktorokat, amit ők érthetően rossz néven vettek. Innentől végeláthatatlan vitatkozás kezdődött. A valótlanságok miatt is léptem ki az alapítványból, amelynek szellemi alapítója és 17 évig elnöke voltam. Sajnos az alapítvány a tudományos közleményét sem a valóságnak nem megfelelően írta meg. Az utolsó verziót nem láttam, sajnálom, hogy társszerzőként benne vagyok.

– Mi vezetett Szász János meghurcolásához?

– A megbeszélés, hogy nem kommunikálunk sikert, és Balázs kirekesztése rajta van a filmnyersanyagon. János, mint egy igazi jó filmes, négy kamerával forgatott. Már ott kint, Dakkában egészen elképesztő dolog történt. Szász János három nappal a műtét után hazautazott, és akkor az alapítvány, megint a tudtomon kívül, azonnal aláíratta a szülőkkel, hogy vonják vissza a beleegyező nyilatkozatukat a filmben való szerepléshez. Miután mindannyian hazaérkeztünk, megkezdődött Szász János meghurcolása.

Még odakint teljesen jóhiszeműen odaadott egy kópiát az alapítványnak, hogyha vele valami baj történik, akkor maradjon meg. Később az alapítvány tulajdonjogot követelt, de Szász János természetesen elzárkózott ettől, semmiféle megállapodás nem volt erről, sem szóban, sem írásban. Ezt követően elképesztő bejelentés-feljelentéssorozat kezdődött. Az alapítvány részéről  Szász János tizennégy éves fiának (és anyósának is) lelkileg súlyosan terhelő levelet írtak, igaztalan rágalmakkal illetve az apját. Volt egy közös vacsora a köztársasági elnök úrnál, az alapítvány közbenjárt, hogy Szász Jánost ne hívják meg, de meghívták.

Engem felterjesztettek a Hungary Highlights díjra, de határozottan jeleztem, hogy ne engem, hanem az egész csapatot jelöljék. Erre az alapítvány visszalépett, mondván: ha Szász János is részesül benne, akkor ők nem fogadják el a díjat. Meghívást kaptunk a Bálint Házba, őket megfenyegették az ügyvédjeikkel, hogy azonnal vegyék le a beszélgetés felvételét a honlapjukról. Mindenkit fenyegetnek azóta, hogy mi, akik a műtét elvégeztük, egy szót se szólhatunk, egy fotót sem mutathatunk. Nevetséges.”

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt