Karodba hajlok, hajszálereimben szerteszét fut a sötétség. Vége lassan ennek az emlékezetes társastánc-eseménynek.
Nyitva az ablak, az ajtó, hűvös lett bennem, villamoshuzatban lépked a lódenkabát.
Idő van, menni kell. Haza.
Szatyorban koccan két üveg tej, aztán egy sem.
Félrehúzódik a saroképület csendben, a házmester korán lelépett.
Ez kijárati ajtó, erre tessék, s amarra, majd rögtön előre, a házsor mögött végig, ott nyílik a szép, komor, sima egünk.
Fémhuzalom feszül sorvezetőnek, tiszta lapunkon holnapi táncrend, titkos írásjelekkel.
Golyó karcolta vonalrajz.
Felkiáltójel, sorköz, kettőspont. Képhiba.
Üstököscsóva.
***
Nyitókép: Lázár Árpád / Réz Johanna
(A jelen cikkben közölt képek bármilyen – akár digitális, akár nyomtatott – közlése, beleértve az egyes képek részleteinek felhasználását és közlését is, kizárólag az eredeti fényképfelvételek tulajdonosának, Kemenes Tamásnak az előzetes írásbeli hozzájárulása birtokában lehetséges!)
A Mandiner 1956-os ünnepi sorozatának további részeit (bennük korábban soha nem publikált fényképekkel) IDE kattintva olvashatja el.
A báró egyszerre volt nagyívű politikus, kéjsóvár főúr, szabadságra vágyó lélek, birtokainak nemes gazdája, önfeláldozó hős és megalkuvó ember. Egy különleges személyiségre emlékezünk.
Rácz Zsófia vezető régész elmondta: létrejött egy közel száz egyénből álló hálózat Mongóliától a Kárpát-medencéig, és közvetlen bizonyítékot találtak az európai hunok ázsiai hun eredetére.
A polgári eszmények nagy írója kassai polgárból világpolgárrá vált: élt Olaszországban, Amerikában, de szíve a magyarságért, a magyar irodalomért dobogott emigrálása után is.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 7 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Box Hill
2021. október 31. 09:46
„Lehullott az álarc” címmel készített korabeli rádióműsort az 1956-os forradalmunkról az amerikai publicista, média személyiség, Walter Cronkite.
A dokumentum címe azért fontos, mert rámutatott vele a kommunista világ lényegére, arra, hogy az egész csak egy hazugságra épített véres színjáték, amely leleplezhető.
A leleplezés nem azoknak szólt, akik a kommunista berendezkedést már testközelből megtapasztalhatták, hanem azoknak, akik még hittek hazugságoknak, sugárzó jövőről, földi paradicsomról szóló dajkameséknek.
Ezek, a főleg nyugaton található naiv társutasok, vagy akik titokban maguk is egy kommunista hatalomátvétel haszonélvezői kívántak lenni, hirtelen nagy magyarázkodásra szorultak, vagy egyenesen kifogytak az érvekből, válaszokból.
Ehhez csatolnék egy magyarfiatal zenekar klipjét, amitől teljesen kiakadtam: https://www.youtube.com/watch?v=IlEnCWgUU1I
Ezek a mai fiatalok és ez a zenéjük, én meg sírok.