– Nézd, én eleve baromságnak tartom az összes ilyen nacionalista kivagyiaskodást, meg magyarkodást, mert hogy így tehetségesek vagyunk meg úgy tehetségesek vagyunk, Nobel-díjak meg a többi, mintha ez amúgy csak ránk lenne jellemző, vagy mérne bármit is,
persze, tudom a mantrát, Rubik-kocka, golyóstoll, C-vitamin – fenét, bőgatya és fütyülős pálesz,
az a nemzetkarakter, a többi csak pár ember egyéni teljesítménye, most erre legalább annyira lehetek büszke mint az olimpikonokra, csak azért, mert magyar színekben versenyeznek...
De érted, ilyen, hogy „magyar”, tulajdonképpen nem is létezik. Vagyis hát létezik, mert elfogadtuk, hogy így hívjuk magunkat, kitalált közösség meg minden, de azért eleve nézd meg, nyelvészeti szempontból finnugorok vagyunk, aztán ótörök meg török szavakat szedtünk fel meg persze egy csomó szlávot, meg németet, hát már amit eddig elmondtam, abban nincs egy darab magyar szó sem, eleve a német szó maga is szláv.
Vagy ott vannak a régészeti emlékek, griffes-indás övcsatok meg tarsolylemez, ugyan már, minden keleti népnek megvoltak ugyanezek a motívumok, íjfeszítők, na de tényleg, öregem, az ősember is íjjal vadászott, persze, lovasíjászat, a perzsák óta ismert sztori, nem azért, de remélem, rémlik neked ez a Nagy Sándor nevű fószer, aki európai értelemben véve úgy verte el ezeket, mint a kétfenekű dobot!