„Sajnos nem mindenki képes a múlttal történő szembenézésre: egy eddig számunkra ismeretlen személyekből álló csoport már nem az első alkalommal nyomást gyakorol a filmünket díjazni kívánó vagy azt elismerő testületekre és próbálja ellehetetleníteni azt” – mondja Skrabski Fruzsina a Népirtás Pozsonyligetfalun című, Udvardy Zoltán és Géczy Dávid által készített dokumentumfilmjük sorsa kapcsán. Interjúnk!
„Miért kerget egy csapat szlovák áltörténész? Már megint be akarják tiltani egy filmemet” – írta a minap a Facebookon Skrabski Fruzsina annak kapcsán, hogy a Népirtás Pozsonyligetfalun című, Udvardy Zoltán és Géczy Dávid által készített dokumentumfilmjükre rászálltak ismeretlen kilétű szlovák aktivisták, akik a film fesztiválokon való szerepeltetése ellen lobbiznak.
Skrabski posztjában arról is írt: „Eleinte csak csodálkoztunk, hogy volt olyan fesztivál, ahol versenybe került a filmünk, aztán írtak, hogy kikerültünk a versenyből. Máshol megnyertük a fődíjat, ilyen volt az Edufest, akik írták, hogy szlovák »történészek« (ők tették idézőjelbe) írtak nekik, hogy történelmet hamisítunk. Szerencsére ettől még nem vették el a díjunkat. Minden vádat egyenként cáfoltunk, és ezt lefordítottuk angolra és szlovákra is. Majd egy újabb fesztivál írt, hogy megkereste őket ugyanaz a csapat… A kedves csapat, aki ily módon próbálja a történelmi igazságtételt akadályozni, a facebookomat nézi, és ha kiteszem, hogy valahol versenyben van a film, már írják is a feljelentést. Szeretném megkérni őket, hogy nekem írjanak, és üljenek le a történészekkel, vitassák meg, mert én mint producer csak azt tudom garantálni, hogy a filmet valós kutatási eredményekre alapozzuk; a történelemszemlélete minden országnak más, ezzel együtt kell tudnunk élni!”
Az ügy kapcsán megkerestük Skrabski Fruzsit, megkérdezve tőle, mi is történik pontosan.
***
A Népirtás Pozsonyligetfalun c. dokumentumfilm
Miről szól a filmetek?
A film a második világháború után a csehországi Prerov közelében, a Svéd Sáncok nevű helyen meggyilkolt 267 német és magyar nemzetiségű, a Felvidékre egy vonattal éppen visszatérni készülő civil lakos (az áldozatok között 74 gyermek is volt), és a Pozsonyligetfalun, Pozsony mellett megölt, ismeretlen számú, 500 és 1500 közé tehető, szintén civil, német és magyar nemzetiségű lakos meggyilkolása közötti összefüggéseket deríti fel.
A film kapcsán történelemhamisítással vádolnak? Mi történt?
A film, amit készítettünk, olyan témakörbe vág, amely megosztja a szlovák közvéleményt.
A Géczy Dávid és Udvardy Zoltán által rendezett Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm két, egymással összefüggő tömeggyilkosság történetét dolgozza fel. Mindkét mészárlás a második világháborút követő hónapokban történt, az egyik a mai Csehország, a másik a mai Szlovákia területén. E kivégzésekért egyaránt a csehszlovák 17. számú gyalogezred 1. számú zászlóaljának tiszti állománya felelős. Ennél a zászlóaljnál mind a tisztek, mind a katonák szlovák nemzetiségűek voltak, a legénység egy része a felvidéki Dobsináról származott. A szlovákiai közbeszédben igen ritkán merül fel a prerovi és a pozsonyligetfalui mészárlás kérdése. Van egy olyan szegmense a szlovák értelmiségnek, amely képes szembenézni a nemzeti múlttal: a tekintélyes pozsonyi lap, a Pravda 2009. július 5-ei számában Vladimír Jancura újságíró például egy, a mi filmünk szemléletével azonos módon készült cikkben ismerteti a Pozsonyligetfalun történteket. Sajnos nem mindenki képes a múlttal történő szembenézésre: egy eddig számunkra ismeretlen személyekből álló csoport már nem az első alkalommal nyomást gyakorol a filmünket díjazni kívánó vagy azt elismerő testületekre és próbálja ellehetetleníteni azt. A történelemhamisítása vádját az actuality.sk című szlovák lap fogalmazta meg először: múlt novemberben egy hosszú, jóindulatúnak nem nevezhető, csúsztatásokkal teli kirohanást jelentettek meg a filmről. Tették ezt úgy, hogy senkit nem kérdeztek meg a film készítői vagy a benne megszólaló, nem egyszer Szlovákiában élő és például egy ottani egyetemen tanító, tehát szlovákul természetesen anyanyelvi szinten beszélő szakértők közül.
Kik a vádlók?
Nem tudjuk, kik azok, akik már második alkalommal gyakorolnak nyomást a film elismerésének megakadályozása érdekében. A szlovákiai zsűri azt jelezte, hogy „úgynevezett történészek” ezek a számunkra ismeretlen emberek.
Mit állítanak a vádlók, és mi a vádakra a ti válaszotok?
Többek között azzal érvelnek, hogy filmünk nem támasztja alá a „magyarokkal szembeni népirtás” teóriáját. Előrebocsátva, hogy mind az 1945 május 3-ától, Pozsonyban, a magyar lakossággal szemben megkezdett, embertelen eszközökkel végrehajtott kitelepítések, mind a szlovákiai magyarság 1947-től megkezdett, legalább 70 ezer főt érintő, erőszakos eltávolítása szülőföldjéről már önmagában kimeríti a népirtás fogalmát, felhívnám a figyelmet, hogy filmünk címe nem „Magyarokkal szembeni népirtás Pozsonyligetfalun”, hanem „Népirtás Pozsonyligetfalun”. Az 1945. április 8-ától – ekkor kezdődött meg Pozsonyban a német ajkú civil lakosság kegyetlen eszközökkel történő, tömeges kitelepítése – éveken át Pozsonyból és Pozsony környékéről a ligetfalui koncentrációs táborba hurcolt civilek három nemzetiséget képviseltek. Nagy számú német és magyar, emellett kisebb számú szlovák családot – az esetek túlnyomó többségében, mivel e családok ingatlanait is azonnal zárolták, teljes családokat teleptettek Ligetfalura – is deportáltak tehát a táborba.
A felhozott érvek feltűnően egybeesnek az actuality.sk című szlovák lap cikkeivel. Azt próbálják bizonygatni, hogy – bár volt egy ilyen tábor Pozsonyligetfalun – ott nem végeztek ki embereket. E vádakat számtalan levéltári dokumentum cáfolja. A filmben megszólaló Szabó József külügyi szakértő perdöntő iratok tömkelegével támasztja alá a film állításait.
Legutóbb már diplomáciai úton érkezett a tiltakozás? A szlovák külügy beszállt az ügybe?
Diplomáciai nyomásgyakorlás történt szlovák részről, hogy a film ne részesüljön elismerésben.
Mit üzensz a vádlóknak, és mi a filmetek üzenete a mai világ számára?
A filmünk által feldolgozott történetet, a két tömeggyilkosságot békeidőben, hónapokkal a háború után követték el. A film üzenete, hogy
ami a reguláris erők felett is diszponál.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Ankarában tárgyal a magyar miniszterelnök.
Norbert Hofer tisztázta a helyzetet.
