Elhallgatni kívánt gyalázat: Skrabski Fruzsináék szlovákiai népirtásos filmje ellen lobbiznak

„Miért kerget egy csapat szlovák áltörténész? Már megint be akarják tiltani egy filmemet” – írta a minap a Facebookon Skrabski Fruzsina annak kapcsán, hogy a Népirtás Pozsonyligetfalun című, Udvardy Zoltán és Géczy Dávid által készített dokumentumfilmjükre rászálltak ismeretlen kilétű szlovák aktivisták, akik a film fesztiválokon való szerepeltetése ellen lobbiznak.

Skrabski posztjában arról is írt: „Eleinte csak csodálkoztunk, hogy volt olyan fesztivál, ahol versenybe került a filmünk, aztán írtak, hogy kikerültünk a versenyből. Máshol megnyertük a fődíjat, ilyen volt az Edufest, akik írták, hogy szlovák »történészek« (ők tették idézőjelbe) írtak nekik, hogy történelmet hamisítunk. Szerencsére ettől még nem vették el a díjunkat. Minden vádat egyenként cáfoltunk, és ezt lefordítottuk angolra és szlovákra is. Majd egy újabb fesztivál írt, hogy megkereste őket ugyanaz a csapat… A kedves csapat, aki ily módon próbálja a történelmi igazságtételt akadályozni, a facebookomat nézi, és ha kiteszem, hogy valahol versenyben van a film, már írják is a feljelentést. Szeretném megkérni őket, hogy nekem írjanak, és üljenek le a történészekkel, vitassák meg, mert én mint producer csak azt tudom garantálni, hogy a filmet valós kutatási eredményekre alapozzuk; a történelemszemlélete minden országnak más, ezzel együtt kell tudnunk élni!”

Az ügy kapcsán megkerestük Skrabski Fruzsit, megkérdezve tőle, mi is történik pontosan.

***

A Népirtás Pozsonyligetfalun c. dokumentumfilm

Miről szól a filmetek?

A film a második világháború után a csehországi Prerov közelében, a Svéd Sáncok nevű helyen meggyilkolt 267 német és magyar nemzetiségű, a Felvidékre egy vonattal éppen visszatérni készülő civil lakos (az áldozatok között 74 gyermek is volt), és a Pozsonyligetfalun, Pozsony mellett megölt, ismeretlen számú, 500 és 1500 közé tehető, szintén civil, német és magyar nemzetiségű lakos meggyilkolása közötti összefüggéseket deríti fel.

A film kapcsán történelemhamisítással vádolnak? Mi történt?

A film, amit készítettünk, olyan témakörbe vág, amely megosztja a szlovák közvéleményt.

A Géczy Dávid és Udvardy Zoltán által rendezett Népirtás Pozsonyligetfalun című dokumentumfilm két, egymással összefüggő tömeggyilkosság történetét dolgozza fel. Mindkét mészárlás a második világháborút követő hónapokban történt, az egyik a mai Csehország, a másik a mai Szlovákia területén. E kivégzésekért egyaránt a csehszlovák 17. számú gyalogezred 1. számú zászlóaljának tiszti állománya felelős. Ennél a zászlóaljnál mind a tisztek, mind a katonák szlovák nemzetiségűek voltak, a legénység egy része a felvidéki Dobsináról származott. A szlovákiai közbeszédben igen ritkán merül fel a prerovi és a pozsonyligetfalui mészárlás kérdése. Van egy olyan szegmense a szlovák értelmiségnek, amely képes szembenézni a nemzeti múlttal: a tekintélyes pozsonyi lap, a Pravda 2009. július 5-ei számában Vladimír Jancura újságíró például egy, a mi filmünk szemléletével azonos módon készült cikkben ismerteti a Pozsonyligetfalun történteket. Sajnos nem mindenki képes a múlttal történő szembenézésre: egy eddig számunkra ismeretlen személyekből álló csoport már nem az első alkalommal nyomást gyakorol a filmünket díjazni kívánó vagy azt elismerő testületekre és próbálja ellehetetleníteni azt. A történelemhamisítása vádját az actuality.sk című szlovák lap fogalmazta meg először: múlt novemberben egy hosszú, jóindulatúnak nem nevezhető, csúsztatásokkal teli kirohanást jelentettek meg a filmről. Tették ezt úgy, hogy senkit nem kérdeztek meg a film készítői vagy a benne megszólaló, nem egyszer Szlovákiában élő és például egy ottani egyetemen tanító, tehát szlovákul természetesen anyanyelvi szinten beszélő szakértők közül.

Kik a vádlók?

Nem tudjuk, kik azok, akik már második alkalommal gyakorolnak nyomást a film elismerésének megakadályozása érdekében. A szlovákiai zsűri azt jelezte, hogy „úgynevezett történészek” ezek a számunkra ismeretlen emberek.

Mit állítanak a vádlók, és mi a vádakra a ti válaszotok?

Többek között azzal érvelnek, hogy filmünk nem támasztja alá a „magyarokkal szembeni népirtás” teóriáját. Előrebocsátva, hogy mind az 1945 május 3-ától, Pozsonyban, a magyar lakossággal szemben megkezdett, embertelen eszközökkel végrehajtott kitelepítések, mind a szlovákiai magyarság 1947-től megkezdett, legalább 70 ezer főt érintő, erőszakos eltávolítása szülőföldjéről már önmagában kimeríti a népirtás fogalmát, felhívnám a figyelmet, hogy filmünk címe nem „Magyarokkal szembeni népirtás Pozsonyligetfalun”, hanem „Népirtás Pozsonyligetfalun”. Az 1945. április 8-ától – ekkor kezdődött meg Pozsonyban a német ajkú civil lakosság kegyetlen eszközökkel történő, tömeges kitelepítése – éveken át Pozsonyból és Pozsony környékéről a ligetfalui koncentrációs táborba hurcolt civilek három nemzetiséget képviseltek. Nagy számú német és magyar, emellett kisebb számú szlovák családot – az esetek túlnyomó többségében, mivel e családok ingatlanait is azonnal zárolták, teljes családokat teleptettek Ligetfalura – is deportáltak tehát a táborba.

A felhozott érvek feltűnően egybeesnek az actuality.sk című szlovák lap cikkeivel. Azt próbálják bizonygatni, hogy – bár volt egy ilyen tábor Pozsonyligetfalun – ott nem végeztek ki embereket. E vádakat számtalan levéltári dokumentum cáfolja. A filmben megszólaló Szabó József külügyi szakértő perdöntő iratok tömkelegével támasztja alá a film állításait.

Legutóbb már diplomáciai úton érkezett a tiltakozás? A szlovák külügy beszállt az ügybe?

Diplomáciai nyomásgyakorlás történt szlovák részről, hogy a film ne részesüljön elismerésben.

Mit üzensz a vádlóknak, és mi a filmetek üzenete a mai világ számára?

A filmünk által feldolgozott történetet, a két tömeggyilkosságot békeidőben, hónapokkal a háború után követték el. A film üzenete, hogy

ami a reguláris erők felett is diszponál.