Végül újabb médiablokk következett, a szokásos kérdéssel: létezik-e objektív újságírás. A válaszok a vártnál izgalmasabban alakultak; Hargitai természetesen kritizálta a közmédiát, és az olvasói igények kiszolgálásának fontosságát emelte ki, illetve a tájékozódáshoz való lehetőséget, a kínos kérdéseket szerinte pedig mindenkinek fel kell tenni, így most szerinte Szalay Anna városházi Népszava-tudósítótól Karácsony Gergely álmodik rémálmokat éppúgy, mint Tarlós István.
Ellentétben Jávor Benedekkel, akinek, mint Kereki mondta, Hargitai a programíró csapata tagja volt titokban, miközben újságíróként interjút is készített vele.
„Biztos, hogy nem voltam a programíró csapat tagja, ott voltam néhány megbeszélésen, ahol ez formálódott…” – válaszolta Hargitai, de Kereki nem hagyta: „mert a Mozgó Világban nagy büszkeséggel számoltál be róla, hogy részt vettél az új, zöld és fenntartható Budapest programjában Jávor Benedek csapatában, de hogy egy hajóban eveztek, azt nem kötötted az olvasóid orrára”. Hargitai azzal védekezett, hogy ő csak javaslatokat küldött, „teljesen civilként” a programhoz, amikből Jávor felhasznált, de nem lát közös érdekeltséget emiatt. Erre Kereki hozzátette, hogy Hargitai mindeközben Jávorral közös beadványt intézett Brüsszelben a KESMA ellen MÚOSZ-elnökként – „ez volt a legfontosabb dolgom!” – csapott rá Hargitai, Kereki viszont azzal érvelt, hogy Brüsszelben nem látták megalapozottnak a médiakoncentrációra vonatkozó keresetüket, még maga Vera Jourová biztosasszony sem.
Majd volt némi számháború: kinek mennyi a hirdetési bevétele, az állami hirdetés-e, és ez elfogadhatatlan-e – Hargitai szerint igen, mire Kereki rávágta, hogy a Népszava jelenleg több állami hirdetést kap, mint a Mandiner, idézte is, melyik évben hány száz millió forintot, Hargitai meg erre azt mondta, hogy ez természetes, hiszen a Népszava piacvezető lap, furcsa lenne, ha nem kapnának. Polemizáltak azon, megélne-e a Népszava állami hirdetések nélkül, Hargitai szerint miért nem is piaci hirdető a KESMA 300 piaci hirdetője a Vodafone-tól a Peugeot-ig, jófejség-e a Mediaworkstől, hogy a nyomdájában nyomják az ellenzéki önkormányzatok lapját, „sőt, a te lapodat is, a Népszavát is, Miklós!” (Kereki), vagy a monopólium jele, miközben 2002-ben a szocialista kormány első dolga volt kirakni a Magyar Nemzet kiadását a Közlöny Kiadóból.
Aztán jöttek a nézői kérdések. Kerekihez például, hogy a jobboldal mikor számol be a kormánynak kínos ügyekről, például a Szájer-botrányról, mire a társfőszerkesztő rávágta, hogy készült a kérdésre: Mészáros Lőrincről 438, Tiborcz Istvánról 112 cikk szól, Borkai Zsolt és Szájer József ügyét is feldolgozták – sőt, ezügyben Hargitai Miklós publicisztikáját is szemlézte a Mandiner – mire Hargitai megint a közmédiát emlegette.
Egy népszavás coming out
S végül a vita fénypontjaként az egyik nézői kérdés arra vonatkozott, ki támogat a Népszava politikailag, mire Hargitai azt felelte,
„a Népszava nem szupportál senkit, én ezt belülről látom”,
majd így folytatta:
„a Népszava nagyon korán letette a voksát az ellenzéki együttműködés mellett,
amikor az ellenzéki térfelen is szitokszónak számított és kitart emellett, hogy
minden ellenzéki olvasót tartalommal szolgáljon ki, mert minden ellenzéki olvasó piac, ezért kár lenne lehorgonyozni bármelyik ellenzéki párt mellett.
A továbbiak már relatíve nagyobb bejelentés nélkül zajlottak. Kérdés volt Kerekihez, hogy milyen nem kormányoldali újságírókat követ (Nagy Józsefet a 24.hunál és Pető Péter főszerkesztőt, mondta, a jó interjúk és a megértés szándéka is hiánycikk a baloldali és liberális sajtóban ugyanis), hogy miért nincsenek a szemlerovatban ellenzéki politikusok (de vannak, felelte, 149 ellenzéki és 40 kormánypolitikus került szemlére májusban). Hargitaihoz meg, hogy miért kért pénzt ellenzéki sajtó támogatására (Hargitai pontosított, hogy ez a „nyomtass te is” mozgalom részeként történt, amikor vidékieknek akarták kinyomtatni az internetet; illetve hogy nem azért javasolta ezt, hogy ellenzéki, hanem hogy független médiafelületből legyen több – magyarázta), illetve hogy milyen tényleges érdekképviseleti munkát végzett alatta a MÚOSZ – mire a jogsegélyszolgálatukat hozta fel példaként.
A teljes beszélgetést az alábbiakban tekintheti meg: