175 éve született Apponyi Albert

Udvarhű arisztokrata család sarjaként Bécsben látta meg a napvilágot. A bécsi és a pesti egyetemen tanult jogot, majd két évig Nyugat-Európában utazgatott. Első politikai megbízatását Deák Ferenc mellett töltötte be, akinek egy tanácskozáson olaszul tolmácsolt. 1872-ben a Deák-párt színeiben választották képviselővé Szentendrén, s 61 éven át volt az Országgyűlés tagja, 1881-től haláláig a jászberényi választókerületet képviselte. 1878-tól az Egyesült Ellenzék (1892-től Nemzeti Párt) meghatározó alakja, majd vezére lett. Az 1880-as évektől – feladva ókonzervatív nézeteit – a kiegyezésben megfogalmazott nemzeti jogokat vette fel programjába. 1892-ben ő indította az állam és egyház elválasztását hozó egyházpolitikai harcokat, de a kötelező polgári házasságkötést már nem fogadta el. A századfordulón pártjával belépett a Szabadelvű Pártba, és 1901-től két évig a képviselőház elnöke volt. Két év múlva kilépett és újraalapította a Nemzeti Pártot. 1905-ben a Függetlenségi és 48-as Párthoz csatlakozott, szemben állt az uralkodó által törvénytelenül kinevezett „darabont-kormánnyal”.

1906-tól négy évig a Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, nevéhez fűződik az ingyenes elemi oktatás bevezetése, ugyanakkor ő írta elő a nemzetiségi gyerekeknek a magyar nyelv elsajátítását (Lex Apponyi). Az első világháború kitörésekor nemzeti összefogásra szólított fel, de 1916-tól már támadta a Tisza-kormányt, 1917-18-ban újra vallási és közoktatási miniszter lett. A háború elvesztése után visszavonult, a Tanácsköztársaság idején a Pozsonyhoz közeli, a csehszlovákok által megszállt éberhárdi (ma Malinovo, Szlovákia) birtokán élt.

1919 végén a Huszár-kormány őt nevezte ki a magyar küldöttség vezetőjévé a trianoni béketárgyalásokon. Apponyi

hatalmas ívű szónoklatában történeti-jogi, gazdasági, földrajzi, kulturális, nyelvi és etnikai érvekkel, a bolsevizmus elleni harcra hivatkozva próbálta Magyarország integritását megvédeni. A földrajztudósként is elismert Teleki Pál által készített néprajzi térképet bemutatva demonstrálta az öt főhatalom képviselőinek, hogy a tervezett új határok mentén tömbben élő magyarok igen jelentős számban kerülnének idegen uralom alá. Beszédében előre jelezte a diktátum okozta későbbi bajokat, a győztesek szemére vetette a wilsoni önrendelkezési elv mellőzését. Közölte azt is, hogy érvei elvetése, az új határok fenntartása esetén Magyarország népszavazást kér. A békeszerződés tervezete, amely Magyarország új határait is rögzítette, azonban már hónapokkal korábban megszületett, és azon jottányit sem változtattak. Egy hónappal később Apponyi vette át a békediktátumot, ami után az egész küldöttség lemondott; a szerződést 1920. június 4-én Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ írta alá. Az 1920-ban összeült Nemzetgyűlésben az igen népszerű Apponyi a pártonkívüli legitimista ellenzék egyik vezetője lett, de Bethlen István kormányfőnek sikerült ügyes taktikázással háttérbe szorítania. Apponyi 1923-tól Magyarország fődelegátusa volt a Népszövetségben, revíziót és népszavazást követelt a vegyes lakosságú területeken.

1898-tól az MTA tiszteleti tagja, 1890-től a Kisfaludy Társaság tagja, 1920-tól pedig a Szent István Akadémia elnöke volt, 1921-ben az aranygyapjas rend lovagja lett. Apponyi Albert 1933. február 7-én Genfben halt meg. Kiváló szónok volt, beszédeit jogi szabatosság, kitűnő formaérzék, magas eszmeiség és fegyelmezett gondolkodás jellemezte, ám a gondolatok tetszetős megfogalmazása olykor politikai következetlenséget eredményezett.

ugyanakkor szólt a felekezeti elfogultság ellen és a lelkiismereti szabadság mellett is. Bár a nemzet jövőjét a dinasztiához ragaszkodva, a monarchián belül képzelte el, a királyi hatalom ellen a magyar állami jogfolytonosság őreként lépett fel. Emléktábláját a Parlament épületében 2015-ben avatták fel, s azóta nevét viseli az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának ülésterme. A trianoni békediktátum századik évfordulóján, 2020 júniusában mutatta be a Duna Televízió az Apponyi 1920. január 16-i, a francia Külügyminisztérium földszinti dísztermében elmondott nagyívű beszédét feldolgozó történelmi drámát.

(MTI, nyitókép: YouTube)