Drámai a helyzet: oltást a cigányoknak, cigányok, oltakozzatok!

Azonnal le kell szögezni: minden felelős ember és intézmény azon kell, hogy dolgozzon most, illetve azt kell minden erejével támogatnia, hogy a koronavírus elleni küzdelem sikeres legyen. Ez nem lehet kérdés, mert világnézettől, politikai háttértől függetlenül ezt mindenkitől elvárhatjuk, és mindenkinek illene is ennek az elvárásnak megfelelnie.

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk (mi magunk, Magyarország), ahhoz mindenekelőtt

Sok károgó hang kísérte a kormány eddigi teljesítményét, de ezek a hangok egyre halkulnak, hiszen megkérdőjelezhetetlen sikernek kell tekinteni, hogy immár biztosan van több mint kétmillió ember, aki legalább az első oltásán átesett. A társadalom egyre bátrabban és egyre józanabbul viszonyul immár nemcsak a kialakult járványhelyzethez, hanem elfogadja, és ha megtapasztalja, akkor méltatja is kormányzat és az egészségügyi dolgozók teljesítményét.

Egyértelmű, hogy az egésznek a kulcsa jelen pillanatban maga a regisztráció, amely könnyedén, egyszerűen és a nagy számokat nézve biztosan kínálja fel azt, hogy mindazok, akik kérték, azok előbb-utóbb megkaphassák a vakcinát. 

De egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy erre a regisztrációra rá kellett venni az embereket. Tenni kellett érte. Tévé-, és rádióreklámmal, óriásplakáttal, kormányszóvivői megszólalással, a háziorvos mosolyával. 

És a társadalom józanabb része néhány hét alatt felfogta, megértette, hogy ez mindannyiunk érdeke, és úgy cselekedett milliós számban, ahogyan azt felelős emberek csoportjától elvárhatjuk. Világnézettől, politikai háttértől függetlenül, immár egyre belátóbban fogadva el bármelyik vakcinát is.

A kormányfő minapi bejelentése az óvatos és folyamatos nyitásról sokakban ébresztheti közben azt a gondolatot, hogy új fejezet nyílik a járvány elleni védekezésben, és hogy valamikor végre valóban véget érhetnek az immár egy éve velünk lévő a megpróbáltatások. 

Egyes, eddig kevésbé megvitatott szempontokat is figyelembe véve lesznek olyan területek, ahol még csak most kezdődik el igazán. 

Cigány közösségekkel foglalkozom, és mindaz, amit ott tapasztalok, arra sarkall, hogy miközben óvatos bizakodás ébred bennem is, aközben arra hívjam fel a figyelmet, milyen jelentősége van (lenne) annak, hogy a cigányok is immár nagy számban regisztráljanak, majd pedig eljussanak az oltópontokra, vagy az oltópontok jussanak el hozzájuk. 

Nagyon fontos aláhúzni: a cigány közösségek sem egységesen állnak ehhez a kérdéshez. Nincsen zsigeri és nagyszámú elutasítás, de sajnos az a fajta széleskörű motivált tenni akarás sem látható még, amely azt bizonyítaná, hogy cigányok százezrei szeretnének regisztrálni és majd oltáshoz jutni a következő hetekben. 

És a legnagyobb gond talán pont ez. Hogy ezt most még nem látni. És ez azért nagy baj, mert nagyon sok következménnyel járhat majd, hogy ha ez elmarad vagy elhúzódik. Egyrészt

Nem akarok külön kitérni a sajátos kulturális értékekbe ágyazott, ebben a helyzetben akár felelőtlenebbnek is minősíthető sajátos közösségi hozzáállás veszélyére – aki cigány közösségekben dolgozik, az tudja, mennyire fontos lenne a közösségen belüli találkozások számát csökkenteni. Ugyanígy komoly gond az is, hogy sok helyen nem adottak a megfelelő higiéniai körülmények sem ahhoz, hogy a fertőzés megjelenését el lehessen kerülni, vagy vissza lehessen szorítani a terjedését. 

De még ezekkel sem lenne különösebben gond – azaz, még ezek is kezelhetők lennének – ha a cigányok is nagy számban regisztrálnának és jutnának oltáshoz. 

És ez ma még nincs így, pedig a lehető leghamarabb így kellene lennie. Ehhez viszont sokunknak kellene felvállalnunk azt a feladatot, amely megpróbálja elérni, széles körben meggyőzni és regisztrációra rávenni őket, majd pedig mindent megtenni annak érdekében, hogy el is jussanak az oltópontokra. 

akkor, amikor eleve 10-12 évvel kevesebbet élnek, mint a társadalom egészének az átlaga, illetve hogy számos krónikus betegség sokkal korábban megtalálja őket, mint a többségi társadalom tagjait. Nem tudni ma még azt sem, hogy milyen – érthetőnek tűnő – megkülönböztetéssel jár majd, ha a jövőben bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez, különböző programokon való részvételhez, utazáshoz vagy akár egyes munkahelyeken a munkavállaláshoz feltételként jelenik meg az oltottság megléte. 

És az a helyzet bizony majd azzal jár, hogy mindazok, akiket nem oltottak be, ők kiszorulnak ezekből, és nagyon könnyen úgy érezhetik, hogy hátrányosan különböztetik meg őket. 

Nem etnikai alapon. Nem a bőrszínük miatt. Hanem azért, mert nincsenek beoltva.

És itt nagyon fontos egy pillanatra megállni. Szűk egy évvel a parlamenti választások előtt tudható, hogy a legfontosabb, legvitatottabb kampánytémák egyike lesz a hazai cigány közösségek helyzete – pontosan úgy, ahogyan korábban is számos alkalommal történt. 

Ha a koronavírus okozta nehézségek még inkább növelik a társadalmi feszültséget, akkor ahhoz kimondottan szerencsétlen helyzetet teremtene az, ha bárki újabb harcmezőt nyitna azzal, hogy a cigányok alacsony beoltottsági szintjéből eredő problémákat is politikai kontextusba helyezné majd, és folyamatosan újabb külső felelősöket keresne mindenért. 

Most kell kimondani, most kell leírni: ha a cigány emberek nem regisztrálnak nagy számban és ezért nem jutnak oltáshoz, akkor annak a következményeivel elsősorban ők fognak szembenézni, a felelősség is elsősorban rajtuk áll majd, miközben minden politikai oldal saját érdekei mentén kommunikál majd róluk.

– ugyanúgy, ahogyan azt most általában megéli a társadalom egésze – hiszen nagyobb eséllyel kerüli el őket a fertőzés, vagy kevesebben kapják el a betegséget a saját környezetükben, közösségeikben. 

A fentiekkel természetesen sokan egyetértenek. Abban viszont már biztosan megoszlanak a vélemények, hogy kinek a valódi felelőssége és feladata lenne ebben a helyzetben a cselekvés.

Lesznek, akik a kormánytól várnak mindent, és egy tehetetlen, önmagáért semmit sem tenni képes masszaként tekintenek a cigányokra, akiktől nem várható el, hogy felelősen cselekedve regisztráljanak, hiszen „se víz, sem áram, sem internet”; miközben lesznek olyanok is, akik elintézik majd annyival, hogy „oldják meg, ha oltást akarnak!”. 

Elsőként oda kellene eljutni, hogy akarjanak a cigányok is nagy számban oltást, és ehhez hajlandók legyenek nagy számban regisztrálni. Ha ide eljutunk, akkor a háziorvosok, a szakrendelők, vagy a mobil oltópontokként működő oltó-buszok már megoldják a feladatot.

És ehhez biztosan kell külső ráhatás, egyfajta külső segítség megyei és helyi szinteken. Nagy a felelősségük a roma közösségi vezetőknek, és éppen ezért örömteli, hogy közülük többen is felfogták ennek a jelentőségét, és mernek szólni a cigányokhoz, hamarosan az országos roma önkormányzat is kampányt indít és konkrét segítséget kínál. De kellenek majd még a roma művészek, sportolók, ismert és elismert roma megszólalók is, akik segíthetnek széles körben bizalmat építeni az oltással és a regisztrációval kapcsolatban. 

Nagyon bízom abban, hogy a kormányzat és a védekezésért felelős legfőbb döntéshozók is látják, hogy mennyire érzékeny ez a kérdéskör: a megyei közgyűlések elnökei hiteles képet adhatnak arról, hogy a cigányok által nagy számban lakott megyékben mennyire lenne fontos kiemelten kezelni ezt a kérdést; ez pedig segítheti azt, hogy lesznek olyan intézkedések, amelyek megfelelő válaszokat és megoldásokat adhatnak. 

Addig is viszont azt kell kérni mindenkitől: vegye komolyan, értse meg, hogy

Semmi sem „csak a cigányok baja”, ami velük összefüggésben megoldandó társadalmi, közösségi kérdés. Hanem mindannyiunké.