Olvasónk pontosan érkezett a keszthelyi oltópontra, ahol kedvesen fogadta két egyenruhás katona. Lázmérés, kézfertőtlenítés, majd útbaigazítás következett. A regisztrációs résznél mindössze hárman álltak előtte, maszkban, egymástól megfelelő távolságra. Öt perc várakozást követően itt egy doktornő megmérte a lázát, kikérdezte, hogy volt-e lázas a napokban, van-e bármilyen panasza, majd átadta egy fiatal nőnek, aki elkísérte abba a terembe, ahol végül megkapta az oltást. Ráírták a kis kártyára, hogy mikor kell jönnie a második oltásra, majd egy négy ággyal felszerelt terembe kísérték, ahol fél órát várakozott körülbelül tizenötöd-magával.
„Kellő távolságra voltunk egymástól, négy ágy volt a teremben, kettő még lélegeztetőgéppel is fel volt szerelve, el is csodálkoztam rajta” – mondja, majd hozzáteszi,
senki nem panaszkodott semmire a várakozási idő alatt.
Végül az oltásról szóló igazolással és némi jótanáccsal – ha az oltás helyén oltási reakció lépne fel, azt jegelje – ellátva távozott.
„Jól szervezetten, precízen, pontosan ment minden, minden pillanatban teljes felügyelet alatt voltam, onnantól kezdve, hogy beléptem az oltópontra” – hangsúlyozza. Mint megjegyzi, örült volna, ha mint pedagógus, hamarabb megkapja az oltást, de – mint fogalmaz – „megértettem, hogy mi ugyanazokkal a gyerekekkel találkozunk nap mint nap, ezért nem vettek minket előre az oltási sorban”. Most viszont – bár még egy hete van a következő oltásig – megkönnyebbült, bízik a háziorvosában, aki azt mondta, hogy az első hét után már az első oltás is ad 60 százalékos védettséget. Annyi mellékhatást tapasztalt csupán, hogy másnap nem tudta 90 fokban felemelni a karját, de ez a reakció 24 órán belül elmúlt. Mint mondja, nagyon örül, hogy be van oltva, azt hozzáteszi ugyanakkor, hogy