Marco Rossi hosszú idő után ismét kedvenc felállásában, azaz három belső védővel küldte pályára a csapatot, amely kifejezetten bátran kezdte a mérkőzést. A magyarok sorra vezettek szép és veszélyes támadásokat, a török kapusnak több védése is volt az első negyedórában, miközben a hazaiak támadásban kifejezetten pontatlanok voltak, így el sem jutottak Gulácsi kapujáig. A játékrész derekán olyannyira fokozódott a magyar nyomás, hogy a törökök nemhogy a félpályáig nem jutottak el, még a kapujuk előteréből sem tudtak kijönni a hatékony letámadás miatt.
A magyar fölény nagy helyzetekben is megnyilvánult és csak a szerencse mentette meg a törököket a góltól, ugyanis előbb a Szoboszlai lövésébe sarokkal beleérő Sallai a bal kapufát találta el, majd Holender nagyszerű csavarása a keresztlécen csattant. A szünet előtti percekben kiszabadult a szorításból a hazai együttes, amely először a 39. percben tette próbára a magyar kapust. Az első félidőt legjobban jellemző adat, hogy a törökök mindössze háromszor próbálkoztak kapura lövéssel, míg a magyarok kilencszer.