A három kötet egy 8 tételes térképmelléklettel kiegészítve igényes díszdobozban jelent meg.
A Magyarország számára tragikus békediktátum századik évfordulója alkalmából háromkötetes Trianon antológiát jelentetett meg az Osiris Kiadó a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve, írja a Hajónapló.
A rendkívüli gyűjtemény első kötete a sokak által ismert, de kevesek által olvasott Vérző Magyarország című összeállítás, amely annak idején Kosztolányi Dezső szerkesztésében jelent meg. Az először 1920-ban kiadott kötetet egészíti ki a Gyurgyák János által szerkesztett két kötetes antológia, az Emlékező Magyarország. A három kötet egy 8 tételes térképmelléklettel kiegészítve igényes díszdobozban jelent meg.
A békediktátum friss élményvilágát megmutató Kosztolányi-féle kötetben a magyar költészet, irodalom, művészeti közélet legnagyobb alakjai mellett tudósok, politikusok írtak a trianoni fájdalomról. Száz év távlatából tekintve az antológia inkább a korszak gondolkodásmódját tükrözi, mai szemmel, egy évszázad minden tapasztalatával gyarapodva már nem fogadjuk érvényes trianoni útravaló gyanánt. Mindazonáltal azt a feladatot, amit a könyv előszavában Horthy Miklós fogalmaz meg, máig betöltik a megszólaló írók: „Lelkesítsenek, acélozzák meg a lelkeket, az elszakított magyar földekre vigyenek reményt és kitartást, a megmaradt magyar földeken élesszék a hazaszeretet tüzét.”
A Vérző Magyarország antológia írásai két téma köré csoportosulnak: egyfelől megmutatják a veszteség nemzeti szempontból átélt igazságtalanságát, másfelől Magyarország történeti távlatban értelmezhető nagyságát, vagy mondjuk inkább úgy, küldetését demonstrálják, és így – az időbeli távlat, s az európai nézőpont segítségével – mutatnak rá a békerendszer abszurditására.
Az évszázados szövegekből sugárzó eleven fájdalom annak ellenére is megérinti a mai olvasót, hogy egy letűnt kor szemléletét képviselik.
Az antológia másik két kötete, az Emlékező Magyarország első és második része azonban gondolatébresztően aktuális, friss és erős. Az egybeszerkesztett szövegek egy részével nyilván mindenki találkozott már, aki a magyarság sorsáról folyó tudományos, irodalmi vagy éppen publicisztikai polémiákat hellyel-közzel figyelemmel kíséri, ebben az összefüggésben azonban egymást erősítve, a sokszoros visszhang-térben megjelenve új értelmet is nyernek.
(Hajónapló)
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Demszky a magyar történelemoktatás irányát és hangsúlyait bírálta.
Nincs sok szépítenivaló rajta: Hatos Pál nem rombolja a Trianon-mítoszokat, hanem ellenpárt ácsol nekik. Tari Tamás írása.
Amikor Trianonról van szó, mindig az „egészről” van szó, arról, hogy miként látjuk egymást, miként élünk egymás mellett, hogyan keserítjük meg a magunk és a másik életét a belénk ivódott korlátoltságaink és elfogultságaink miatt. Trianon nem olyasmi, ami elmúlik, mint a nátha, aktualitása folyamatos, meghatározza az életünket, akár akarunk tudni róla, akár nem. Győrffy Ákos írása.
Túltoljátok a biciklit, álmagyarkodók! Aki nem érti és érzi a külhoni magyar sors hegyét-völgyét, sebeit, csodáit, azt bizony kiveti magából ez a világ. Tari Tamás írása.
Régóta az esélyesek között tartották számon, és idén végre be is teljesült az álom: a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a gyulai születésű Krasznahorkai Lászlónak ítélte az idei irodalmi Nobel-díjat. Az öröm nem volt felhőtlen, ami olvasóinkat is élénken foglalkoztatta.
Számukra tényleg fontosabb Ukrajna, mint a magyarság fájdalma!
A külgazdasági- és külügyminiszter kiemelte: Ukrajna évek óta nem titkolja, hogy el akarja zárni Európát az olcsó orosz energiahordozóktól.
Húsvétvasárnap hivatalosan is megnyitotta kapuit a látogatók előtt a megújult Citadella, melynek megnyitóján a miniszterelnök mondott beszédet.
