Izraelt a „valaha volt legnagyobb” erdőtüzek sújtják (VIDEÓK)

Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemzeti vészhelyzetet hirdetett a helyzet miatt.

Idén is szinte napra pontosan egybeesik a zsidó és a keresztény pünkösd napja. Zsidó-keresztény kultúrkörről beszélünk nyugati civilizációnk kapcsán, mégis sokszor véletlen egybeesésnek látjuk a sávuót és a pünkösd hasonlóságait; ott, ahol éppen ok-okozati összefüggés áll fenn. Az ó- és az újszövetségi ünnep közötti összekötő kapocs a Megváltó személye: a két esemény szimbolikája az Ő történetében új értelmet nyer.
Mi az ünnep értelme?
A hagyományos válasz szerint a kiemelt napok a mindennapok folyamát függesztik fel ideiglenesen, hogy megállásra késztessenek, hogy elidőzzünk és megemlékezzünk valamely fontos eseményről, tartalomról vagy személyről. A bibliai ünnepek jelentősége azonban ennél konkrétabb; erre magyarázatot Pál apostol ad két levelében (már ha az utóbbit ő írta): „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé” (Kol2:16-17), illetve: „...a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg” (Zsid10:1). Vagyis:
Az árnyékból – még ha az csak jelzés is – jól lehet következtetni az árnyékot vetőre, az újszövetségi részek pedig ezt a valóságot meg is nevezik: Krisztus, illetve a „jövendő jók” (a mennyei valóság).
A bibliai helyek szövegkörnyezetéből világos, hogy Pál az ószövetségi ünnepekről beszél, hiszen az ő idejében még nem gyökerezhettek meg a későbbi keresztény ünnepi tradíciók; másrészt világosan utal arra, hogy az első keresztényeket kritikával illették (vélhetően elsősorban a kortárs zsidó közösségek) az étkezési rítusok, az ünnepek és a sabbat be nem tartása miatt. Az ezekből levont következtetés meglepő irányba vihet bennünket:
Mi köze Jézusnak a zsidó sávuóthoz?
A Názáretben nevelkedő Jézusnak a Biblia tanulsága szerint zsidó származású vér szerinti anyja és zsidó származású nevelőapja volt, akik a judaizmus szellemében nevelték fel őt (nyolcadnapon körülmetéltették, pészah ünnepén 12 éves korában felvitték a jeruzsálemi Templomba – bar micvára?).
Felnőttként Jézus szintén részt vett a zsidó vallási életben: járt zsinagógába (felolvasott a szent iratokból), betartotta a zsidó vallási előírásokat (befizette a templomi adót, évente háromszor feljárt Jeruzsálembe a kötelező zarándokünnepekre), hároméves nyilvános szolgálata alatt a Törvény (Tóra) betartására szólított fel (a megtisztuló leprásokat arra kérte, hogy menjenek fel a Templomba tisztulási szertartást végezni) – bár rabbiként
Témánk szempontjából tehát: Jézus feljárt a zarándokünnepekre Jeruzsálembe – páska (pészah) ünnepén fogták le, ítélték el és végezték ki; egyszer a sátoros ünnepre (szukkót) titokban ment fel Jeruzsálembe, majd kezdett tanítani a Templomban (Jn7:2-10); egy hanuka ünnepen nézeteltérésbe keveredett a farizeusokkal szintén a Templomban (Jn10:22-39). A hetek vagy pünkösd (sávuót) ünnepén való részvételéről nem találunk konkrét utalást az Újszövetségben, de a többi ünnepre járt, így okkal feltételezhető, hogy ezt is betartotta.
Makett a Jézus korabeli (első századi) Jeruzsálemről – előtérben a Második Szentély épületegyüttese
Mit ünnepeltek (ünnepelnek) a zsidók a pünkösd (sávuót) ünnepén?
A hét bibliai (ószövetségi – vagyis a Tórában meghatározott) ünnep egyike, a tavaszi ünnepkör utolsó, negyedik ünnepe a sávuót. Tavasszal tehát összesen négy, egymáshoz kapcsolódó ünnep követte egymást – eredeti céljuk szerint
Az első közülük a Páska (húsvét) (héberül: pészah), amelyet niszán hó 14. napján ünnepeltek (ünnepelnek) – a zsidók az egyiptomi rabságból való csodálatos szabadulásukra emlékeztek. A szédereste (Jézus utolsó vacsorája is az volt) során elfogyasztott bárányhús arra emlékeztetett, hogy a hébereknek 3500 évvel ezelőtt a levágott bárány vérével kellett megkenniük ajtófélfáikat, hogy a pusztító angyal elkerülje őket – a vérrel jelzett házakba nem ment be az angyal, az egyiptomiak elsőszülött gyermekeit azonban azon az éjszakán mind meggyilkolta. Páska másnapján ülték meg a Kovásztalan kenyerek ünnepét, amely hét napig tartott – hét napig kovásztalan kenyeret ettek annak emlékére, hogy Isten kivezette őket Egyiptomból: olyan gyorsan kellett menekülniük, hogy az élesztőnek nem volt ideje megkelnie. Ezt követte harmadnap az Első zsengék ünnepe – az első árpatermésből az első árpakévét vitték fel az emberek a Templomba, hogy a termés fölötti örömmel, hálával bemutassák Isten előtt.
A tavaszi ünnepkör utolsó ünnepe volt tehát a Hetek (pünkösd) (héberül: sávuót), amely nevét onnan kapta, hogy hét hétnek (50 napnak számolták) kellett eltelnie az Első zsengék ünnepétől, hogy sziván hó 6-án megünnepeljék – vagyis a gyakorlati jelentősége szerint ennyi idő telt el az árpaaratástól a búzaaratásig.
és ekkor ettek belőle először maguk is; learatták tehát a beérett termést, eljött a bőség ideje.
Milyen előremutató jelképei vannak sávuót ünnepének?
A zsidó (ószövetségi) ünnepeknek van egy megdöbbentő összefüggésük a keresztény hit alapjait jelentő I. századi eseményekkel.
pontosabban az események vele az ünnepek menetrendje alapján „történtek meg”. I. sz. 32-ben (a legvalószínűbb történészi datálás ez) Jeruzsálemben a három évig prédikáló, gyógyító rabbit a Szanhedrin és a római helytartó elé állították, majd istenkáromlás vádjával elítélték, és kivégezték a kereszten – pészah ünnepén. A rá következő napon Jézus holtteste a sírban feküdt (a keresztény teológia szerint lelke és szelleme a pokolban járt) – a Kovásztalan kenyerek ünnepén. Végül: Jézus az Írások tanúsága szerint a harmadik napon feltámadt – éppen az Első zsengék ünnepén.
A keresztény teológiai értelmezés szerint tehát a zsidó ünnepek mint „árnyékok” igazi „valóságai” tehát a következők: 1. A Páska (pészah) a megváltásra mutatott előre: Isten Bárányát levágták, és aki a vére oltalma alatt áll, azt elkerüli a halál. 2. A Kovásztalan kenyerek ünnepe a megszentelődésről szól: a Megváltó nem követett el bűnt, ezért nem fogott rajta a rothadás; aki benne hisz, az maga is elkerüli a bűnt és a romlandóságot. 3. Az Első zsengék ünnepe a feltámadás előrejelzése: a megölt Jézus a Páska utáni harmadnapon, ezen az ünnepen támadt fel testben – ahogy Pál apostol nevezi őt: az első a feltámadott halottak közül (az „első zsenge”). 4. A Hetek ünnepe (sávuót) pedig a megváltás lezárulásáról, az isteni ellátásról, az új kezdetről szól: lejött a Földre az Isten harmadik Személye, a Szent Lélek, és ezzel elkezdődött egy másik aratás, az embereknek a mennyek országa számára történő „begyűjtése”.
Sávuót és pünkösd
Látszólagos csak a két ünnep különállása.
amikor egy váratlan esemény történt: leszállt rájuk a Szent Lélek. Mivel ez volt a három nagy zarándokünnep közül az egyik, akkor is – történészi becslések szerint – mintegy egymillió ember tartózkodhatott a kiemelkedő vallási jelentőségű városban, így amikor az első keresztények különböző nyelveken kezdtek el szólni, nem véletlen, hogy tömegével sok, más nemzetiségű ember is hallotta bizonyságtételüket; így az evangélium üzenete nagyon gyorsan elterjedt a közel-keleti régióban.
Pünkösd rövidesen tehát a keresztény tradíció saját ünnepévé vált: a Szent Lélek eljövetelének és az Egyház születésének dátuma. Zsidó gyökerét azonban maga a neve is beszédesen jelzi: a Hetek (7x7 nap = 50-nek számolták) ünnepét görögül pentékoszténak („ötvenedik”) nevezték, innen származik a magyar pünkösd elnevezés.
A három őszi zsidó ünnep által jelzett „következendő dolgok” azonban még megfejtésre várnak; a keresztény eszkatológiának vannak megfejtései erre, de az legyen egy másik írás tárgya.
fotó: wallpapers, christiantoday