Mi az ünnep értelme?
A hagyományos válasz szerint a kiemelt napok a mindennapok folyamát függesztik fel ideiglenesen, hogy megállásra késztessenek, hogy elidőzzünk és megemlékezzünk valamely fontos eseményről, tartalomról vagy személyről. A bibliai ünnepek jelentősége azonban ennél konkrétabb; erre magyarázatot Pál apostol ad két levelében (már ha az utóbbit ő írta): „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé” (Kol2:16-17), illetve: „...a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg” (Zsid10:1). Vagyis:
az ünnep árnyék – az árnyék azonban mindig egy valóság jól kivehető lenyomata, és attól nem független.
Az árnyékból – még ha az csak jelzés is – jól lehet következtetni az árnyékot vetőre, az újszövetségi részek pedig ezt a valóságot meg is nevezik: Krisztus, illetve a „jövendő jók” (a mennyei valóság).
A bibliai helyek szövegkörnyezetéből világos, hogy Pál az ószövetségi ünnepekről beszél, hiszen az ő idejében még nem gyökerezhettek meg a későbbi keresztény ünnepi tradíciók; másrészt világosan utal arra, hogy az első keresztényeket kritikával illették (vélhetően elsősorban a kortárs zsidó közösségek) az étkezési rítusok, az ünnepek és a sabbat be nem tartása miatt. Az ezekből levont következtetés meglepő irányba vihet bennünket:
az ószövetségi ünnepek a Krisztusra (= Messiásra) mutatnak előre.
Mi köze Jézusnak a zsidó sávuóthoz?
A Názáretben nevelkedő Jézusnak a Biblia tanulsága szerint zsidó származású vér szerinti anyja és zsidó származású nevelőapja volt, akik a judaizmus szellemében nevelték fel őt (nyolcadnapon körülmetéltették, pészah ünnepén 12 éves korában felvitték a jeruzsálemi Templomba – bar micvára?).
Felnőttként Jézus szintén részt vett a zsidó vallási életben: járt zsinagógába (felolvasott a szent iratokból), betartotta a zsidó vallási előírásokat (befizette a templomi adót, évente háromszor feljárt Jeruzsálembe a kötelező zarándokünnepekre), hároméves nyilvános szolgálata alatt a Törvény (Tóra) betartására szólított fel (a megtisztuló leprásokat arra kérte, hogy menjenek fel a Templomba tisztulási szertartást végezni) – bár rabbiként
azt hirdette, hogy ő maga a Törvény betöltője, vagyis a Messiás (ezért is végezték ki végül).