Tisztában vagyok azzal is, hogy váratlan dolgok vannak, de véletlenek nincsenek. Nem szabad belemenni abba az utcába, hogy: mi lett volna akkor, ha nem így lett volna, hanem amúgy? Weöres Sándor írta: „Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök”. Verseny során az volt a lényeg, hogy mikor befutottam a célba, bármit mondhassak, csak azt nem, hogy maradt még erőm. A belső béke forrása az a tudat, hogy mindent megtettem a cél érdekében.
Ha valakit a sikerei büszkévé tesznek, jobb lett volna, ha sikertelen marad.
A büszkeség nagy átok. Aki érdemet saját magának tulajdonít, az az Istent lopja meg. Gyönyörűség azt látni, amikor a küzdő sikerében az ég felé mutat! A Szentírásban ez áll: „Az én erőm erőtelenség által végeztetik el”. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus ereje van fogytán, hanem az enyém. Amikor én az erőm végére elérkezem, akkor lép közbe Isten, és adja azt az állapotot, amire mindig is vágyakozik az ember – és ez több és más, mint amit elképzelünk.
Balczó András futása az 1969-es öttusa-VB-n, ahol végül ötödször lett világbajnok
Ezt konkrétan hogyan élte át versenyzés közben?
Az 1972-es müncheni olimpián úgy éreztem, hogy ha egyéniben nyerek, akkor részem lesz ebben a teljességben. A rám nehezedő nagy elvárás azonban feszültséget okozott bennem, és egyre rosszabbul vívtam. Beláttam, hogy kevesebb, ügyetlenebb vagyok, mint gondoltam, és nem tudom megnyerni az olimpiát, a maradéktalan boldogság pedig nem lesz a birtokomban.
És ebben a lemondásban találtam rá arra az állapotra, amelyre mindig is vágyódtam.
És akkor ott minden menni kezdett a páston: csak adtam a találatokat, és nem kaptam – de immáron már nem érdekelt, mert tudtam, hogy abban az állapotban vagyok, amelyet úgy nevezhetünk, hogy az alkalmasság állapota. A megérkezettség állapota. A teljességnek egyfajta jelenléte. Akkor rájöttem, hogy ezt kerestem, de megtalálásának a feltétele az volt, hogy annak az érzésnek, hogy nekem jár az olimpiai győzelem, ki kellett vesznie belőlem. Ezt azóta is tudom: az embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, és az Isten akkor veszi át az irányítást, ha én minden energiámat feléltem már. „Uram, nekem eddig volt erőm, a képességem eddig tartott, most Te következel”.
Akkor Ő belép az ember életébe, és minden menni kezd, mint a karikacsapás.
Még akkor is, ha válság van?
Igen. Akkor is.
Visszatérve a jelen helyzethez, egy utolsó kérdés. Mennyire veszi komolyan az önkéntes karantént? Hogyan bírja a család a bezártságot?
Elég nagy házunk van Budakeszin, a fiaink karanténba tettek bennünket, a feleségemet és engem. Két részre osztottuk a házat, nem megyünk sehova, itthon vagyunk. Hosszú telefonjaink vannak, és igyekszünk egymásban tartani a lelket.
(fotók: Balczó András
videók: youtube)
***
A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról.
Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Prieger Zsolttal és Rókusfalvy Pállal) itt érhetők el.