David Grabowski, a Harvard orvosi karának tanára szerint az amerikai ápolási otthonok 75 százalékában kevesebb alkalmazott van, mint a szövetségi kormányzat ajánlásában szereplő minimum, a dolgozók nagy részét órabérben fizetik, tapasztalatlanok, és jobb munkalehetőség esetén jellemzően hamar továbbállnak. A vesztegzár-rendeletek tovább ronthatnak az idősotthonok helyzetén, mivel számos dolgozó otthon kényszerül maradni a gyerekeivel.
Eközben az elmúlt négy évben az amerikai idősotthonok közel kétharmadában állapították meg, hogy nem tartják be a fertőzések elleni védekezésre szolgáló valamelyik előírást – az általános színvonal alapján tíz legjobbra értékelt otthon közül négyben találták ilyen hibát. A Trump-kormányzat az idősotthonokat üzemeltető cégek támogatásával egyébként pont tavaly jelentette be azon szándékát, hogy
lazít az otthonokra vonatkozó szabályozásokon,
és mérsékli az ezek megszegése után fizetendő büntetést. Jelezték: módosítanák például azt az előírást, hogy az intézményeknek kötelezően „fertőzési szakembert” kell alkalmazniuk „legalább részmunkaidőben”, mivel szerintük ez „túlzott adminisztratív terheket” ró az idősotthonokra – a terv szerint a szakembernek ezután csak „elegendő időt” kellene töltenie az intézményben. A cégek szerint ez megkönnyítené az ilyen szakemberek szerződtetését, az epidemiológusok viszont úgy látják, a szakemberek állandó jelenléte elengedhetetlen a fertőzések megakadályozásához.
Nagy-Britanniában egyes ápolási otthonok azt jelentik, hogy dolgozóik ötöde betegedett le. Számítások szerint a területről már a járvány előtt is 120 ezer dolgozó hiányzott. Egy walesi nyugdíjasotthon lakói mindenesetre a vészterhes időkben is találnak módot a szórakozásra: a Hungry Hungry Hippos élő változatával múlatják az időt.