„Mintha a Jelenések Könyvére gyúrna az emberiség” – mondja Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapítója a járvány kapcsán. „Le kell lassulnunk, jobban kell egymásra figyelnünk, a bajban meg össze kell fogni, mert nincs más választás.” A magyar elektronikus zene egyik kulcsfiguráját a koronavírus okozta válságról, a személyes életére és a szórakoztatóiparra gyakorolt hatásokról is kérdeztük.
Klementisz Réka interjúja; fotók: Muray Gábor
Dj, producer, szentekről publikál, egyetemistákat tanít, rajong Pilinszkyért, Bob Dylanért, közben némafilmhez ír kóruszenét – Prieger Zsolttal készült nagy portrébeszélgetésünk a most csütörtökön megjelenő Mandiner hetilapban lesz majd olvasható.
***
Hogyan látta a helyzetet két hete, és hogyan látja most?
Első pillanattól fogva tudom, hogy ez több, mint egy futó probléma. Alapvetően nem látom másképp, de sokkal nyugodtabb, elmélyültebb lett az életem. Reagálok a helyzetre, nem megyek sehova, anyukámmal komolyan pörölök, hogy ő se menjen sehova, de a humorérzékemet nem vesztettem el. Sokat nevetünk magunkon. Még akkor is, ha elvesztettük jó pár munkánkat a családban, összességében úgy érzem, hogy boldogabbak vagyunk: többet olvasok, írtam egy csomó dalt, a feleségem kenyeret süt, színházi közvetítéseket nézünk, közben
Mióta van karanténban?
Amióta kiköltöztünk Martonvásárra, egy éve. Azóta tényleg nagyon keveset járunk be Budapestre, csak ha nagyon kell. Viccet félretéve: március 11-e óta egyszer mozdultam ki.
Milyen új szokásokat alakított ki?
A rendszeres teázáson és a nagy mennyiségű fokhagyma elfogyasztásán kívűl nem sokat. De csak azért, mert eddig is itthon voltam, itthon dolgoztam, maximum most már napi húsz alkalommal beszélek telefonon a lányommal, mert eddig „csak” tízszer. De kevesebbet mászkálok a kutyámmal a patakparton, ennek meg nem örülök.
Jobb világ jön, ha lecseng a járvány?
Gazdaságilag biztosan nem, de lelkileg egészen biztosan igen.
bár félő, hogy ha elmúlik mindez a szörnyűség, az emberiség megint rákapcsol a „hogyan pusztítsam el leggyorsabban magamat” módozatra. Abban nagy tapasztalatra tett szert eddig is. Ahogy a klímaegyezményekre is nagy ívben tesz. Mintha a Jelenések Könyvére gyúrna.
Mi a járvány eddigi globális történetének tanulsága?
Le kell lassulnunk, jobban kell egymásra figyelnünk, a bajban meg össze kell fogni, mert nincs más választás. Ez az attitűd sokak előtt nyilvánvaló volt eddig is, de van, aki csak most jön rá.
Milyen elvekre, értékekre irányította rá a figyelmét az elmúlt néhány hét?
A befelé figyelésre, a kapcsolatok mélyebbé válására, a fogyasztás sürgető visszafogására – ez mind mind nagyon jó, kár, hogy válság kellett hozzá. Hasznos és nagy pofont kap most a civilizáció, ami szintén jó lenne, csak persze ezt is a szegények és az öregek sínylik meg a legjobban, ez meg nagyon nem jó.
Miért és miért pont most tört ki a járvány? Véletlen vagy törvényszerűség?
Törvényszerű annyiban, hogy
Például valószínűleg nem szabadul el a vírus egy húspiacról, ha az ember egyáltalán nem enne húst és nem zsákmányolná ki a természetet. Attól félek, hogy ha megszabadulunk ettől a vírustól, akkor jön a következő. A legrosszabb szcenárió az, hogy kiderül: a legkellemetlenebb vírus a földön maga az ember. A legjobb szcenárió? Végre megtanulunk hálásnak lenni a kevésért, tisztelni az állatokat, a környezetet, a kicsiket, a rászorulókat, a védteleneket. Megtanuljuk elfogadni egymást.
Hogyan hat majd a szórakoztatóiparra, a popkultúrára, a szórakozási szokásainkra a koronavírus miatti kényszerű, elhúzódó izoláció?
Egyelőre beláthatatlanul. Minden a virtuális térbe szorult vissza két hét alatt. Kultúra persze van és lesz, események azonban nem, maximum virtuálisak.
szorosabbra vonni családi kapcsolatainkat, és ez sokkal-sokkal fontosabb, mint a szórakoztatóipar vagy a popkultúra.
Van már olyan művészi feldolgozása ennek a vírus okozta őrületnek, amit fontosnak tart?
Sok ilyen van, az ember találékony: otthoni zenélések, felolvasások, tegnap éppen egy teljes szimfonikus zenekart láttam együtt játszani, külön-külön otthonról. A most készülő Anima Bob Dylan-feldolgozáslemezünket is részben karantén-módban készítjük, oda-vissza küldözgetünk sávokat, skicceket, rengeteg művész részvételével, itthon és külföldön. Több ötletem is van, amit mostanában akarok megcsinálni.
***
A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról.
Sokan úgy vélik, a családtámogatások megkurtítása igazságot szolgáltatna a gyermekteleneknek, hiszen nem kell másokat finanszírozniuk. Ám a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát éppen azok a gyermekek biztosítják, akiket ma nevelnek fel a szülők, jelentős áldozatok árán. A rövid távú spórolás tehát végül éppen azok számára válik a legdrágábbá, akik most nyertesnek hiszik magukat.
A drogok képesek manipulálni az agy jutalmazó rendszerét, eufóriát adnak, majd lassan szétzilálják az idegrendszert.
Ezt látni és hallani kell.
Kik voltak a magyar történelem Hunyadi- és Cillei-szerű alakjai? Mi fán terem a hivatásrend, és mik a klubpártok? Itt az új Kommentár!
Egyre hódít manapság a családfakutatás: a fiatalabb nemzedékek mind kíváncsibbak, kik voltak az őseik. Akit beszippant ez a világ, biztosan sokáig nem ereszti – és ez így is van rendjén: hozzátehetünk valamit a kollektív magyar emlékezet megőrzéséhez és továbbadásához.
A levelét – amelyben a vezetői lemondását követeli – Skrabski Fruzsina közölte a Facebook-oldalán.
Mindkét politikai oldalon úgy látják, nem kérdés, titokban valóban adóemelést tervezett a Tisza Párt.
És ugyanígy fog titeket is.
