„És ne felejtsük el a határok lezárását és minden állampolgár geolokalizációs ellenőrzését. Ősi és modern receptek egyvelege volt ez. Bírálhattuk ezeket az autoriter rezsimeket és a konfuciánus kultúra maradványait, de az eredmények látványosak voltak: kevés a halott, a gazdaság nem ment tönkre” – fogalmaz.
Zemmour szerint hiba volt azt gondolni, hogy Olaszország kivétel: valójában „deklasszálódásunk előrehaladott állapotát” jelenti. A publicista bírálja, hogy az európai államok „tesztek, maszkok, lélegeztetőgépek, modern eszközök” helyett az elzárkózás 19. századi eszközével vívnak harcot a járvány ellen,
ami „a szabadságot leginkább pusztító intézkedés”,
a szabadságjogok szokásos védelmezői, az értelmiségiek és a progresszívek most mégis tapsolnak neki.
„Emlékszünk még, hogy Marc Bloch történész A furcsa vereség című könyvében katonai kudarcunkat múltbeli önfeladásaink következményének tekintette. Ugyanígy tekinthetünk a koronavírusra. A határok felszámolását követelő ideológiánk megtiltotta, hogy lezárjuk a határokat; európai kötelezettségeink arra vezettek, hogy leépítsük maszkkészleteinket; liberális előfeltevéseink megnehezítették az állam számára az előrelátást. Ami európai szuverenitásunkat illeti: gyorsan elenyészett. Amint Hubert Védrine [a Jospin-kormány idején francia külügyminiszter – a szerk.] a Figaróban nyilatkozta: »Az Európai Unió, az egységes piac és a versenypolitika egy tragédia nélküli világra lettek kitalálva.« Amikor a tragédia a kapuinkon zörget, világnézetünk össszeomlik, míg az ázsiai országok vitathatatlan felsőbbrendűségükről adnak tanúságot” – zárja gondolatait Zemmour.