Többet tudnak rólunk, mint gondolnánk – a digitális információszerzés modern eszközei

Szabadon elérhető adatok végtelen mennyiségét hagyjuk magunk után nap mint nap: a technológiai fejlődéssel, a közösségi oldalak elterjedésével és az okostelefonok magunkkal hordásával töméntelen mennyiségű adatot termelünk a digitális űrben, köztük rengeteg személyes adatot is. Ha ezeket valaki rendszerezi, személyes profilok, eseménysorok rekonstruálhatóak, de akár bűncselekmények rejtett nyomai vagy akár a szándékos dezinformáció technikái is felfedhetőek lehetnek.

És van egy oknyomozási szintje, amelyre az elmúlt időben több meglepő példát is láthattunk. Csak egy a sok közül: a 2018-as Szkripal-féle merényletkísérlet két feltételezett orosz elkövetőjének beazonosítása. A két férfi 2018 szeptemberének elején az RT televíziónak adott interjút, amelyben rezzenéstelen arccal állították a brit hatóságok gyanúsításával szemben, hogy turistaként jártak Salisbury-ben a mérgezéses eset idején. Két héttel később azonban a brit oknyomozó csoport, a Bellingcat és orosz partnere, a The Insider pontos adatokat hozott le a két férfi valódi személyazonosságáról: mindketten az orosz katonai hírszerzés tapasztalt tisztjei voltak.

Dezinformáció és propaganda

A Kinek higgyek?, Megbízható-e ez a forrás?, Biztos, hogy ezt mondta? típusú kérdések a propaganda, a fake news és az alternatív tények korában egy átlagos hírfogyasztó részéről teljesen jogos felvetések.

a fals hírek manipulációs okból történő szándékos terjesztésének elképesztő térnyerése a digitális térben.

Kommunikációs szakemberek szerint a dezinformálásnak alapvetően négy taktikája van (a „négy D”): dismiss (amikor államok/személyek kritikusaik bírálatát cáfolják, illetve úgy próbálják kioltani, hogy azokat meggyanúsítják, hitelességüket kétségbe vonják (példa: muszlimok esetleges bírálatakor a muszlim fél érvek helyett azonnal iszlamofóbiával vádolja meg kritikusát)); distort (a tények eltorzítása, és ennek a torzított változatnak a terjesztése (példa: egy híradó beszámol a kormány melletti szimpátiatüntetésről, de elhallgatja, hogy ezzel egy időben volt egy ellenzéki tüntetés is)); distract (a figyelem elterelése egy másik témára egy hamis váddal, vagy ha valamivel meggyanúsítanak egy államot/személyt, meggyanúsítja ugyanazzal a bírálóját (példa: az oroszok azt állították, hogy Amerika beavatkozik az orosz választásokba)); dismay (ha valami egy állam/személy érdekei ellen van, megvalósulása esetére elrettentésből ijesztő következményeket vetít előre (példa: orosz bejelentés arról, hogy ha Amerika rakétavédelmi rendszert telepít európai államokba, azonnal megtámadják majd)).  A pozsonyi konferencián elhangzott példák nagyrészt orosz példák, ami nem véletlen: az Atlantic Council egy amerikai biztonságpolitikai elemzőközpont.

A politikai üzenetek és sokszor a propaganda terjesztésében is meghökkentő hatékonysággal használhatók a különböző közösségi oldalak, internetes felületek –

a célcsoportra szerkesztett algoritmusok, ahogy azt például Donald Trump 2016-os győzelme mutatta. Vannak azonban olyan célzott netes dezinformációs kampányok is, amelyek súlyosan csorbítják a hírfogyasztók megbízható információkhoz való jutáshoz, a tájékozódáshoz való jogát.

A nyílt forráskódú, szabadon felhasználható források

Természetesen a Bellingcat-féle leleplezési eredményeket csak alapos kutatómunkával, helyi bennfentes informátorokkal, esetleg titkosszolgálati módszerek igénybe vételével lehet produkálni. De az oknyomozó újságírói csoportok vagy az ezzel foglalkozó informatikai szakemberek elsődleges eszközei mégis olyan szoftverek, honlapok, digitális eszközök, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek. Részben ingyenes, részben előfizetéses oldalak.

vagyis törvényes úton beszerezhető adatok, nem titkosított információk (írások, dokumentumok, statisztikák, fotók... stb.). Az online keresővel megtalált, a közösségi médiafelületekre kitett vagy a nyilvános adatbankokban tárolt információk többnyire ilyenek.

Nem mindenki az, aminek mondja magát

Honnan tudható, hogy hiteles egy adat vagy egy profil egy közösségi oldalon? A Facebook esetében azonnal gyanúra ad okot, ha a profilban megadott név és a hiperlinkben szereplő név nem egyezik; ha feltűnően kevés a barátja, vagy például ha külföldi barátai vannak, de a sztorivonalában nem látható külföldi útra vonatkozó bejegyzés; ha kevés a portrékép, illetve ha a megadott portréképet a reverse image search funkcióban lekeressük, és kiderül: az egy másik személy fotója, a profil létrehozója jogtalanul más fotóját használja, a mögé bújik.

Emellett az FB-n az adott oldal tevékenységéről viszonylag pontos lépet ad a page transparency (átláthatósági információ) panel – nagyjából kikövetkeztethető ebből, hogy valós személy-e a működtető.

A Twitter esetében a botok (algoritmusok szerinti automatizált feladatokat végrehajtó szoftverek) kiszűrése az első lépés. Árulkodó jel, ha egy twitter-felhasználó nem oszt meg magáról fotót, alig tesz fel személyes üzeneteket, ugyanakkor nagy mennyiségben retweetel vagy oszt meg bemásolt cikkeket. Szintén gyanús, ha mindig ugyanarról a témáról posztol, ha hirtelen rengeteg üzenetet rak fel, vagy ha túl sok nyelven ért –

(egy algoritmusokat, technológiát működtető ember). A twitonomy nevű alkalmazással részletes statisztikát kaphatunk az adott twitter-felhasználó szokásairól, és abból kiléte jól behatárolható.

Botokat vetnek be ezeken a népszerű felületeken a politikai üzenetek célba juttatására is. A legutóbbi malajziai választásokon például mindkét nagy párt hashtageket használt, de csak néhány napig tartott a posztolási roham, utána elült – ez bot-tevékenységre (az algoritmusok variálására) utal, hiszen a twitter-használat alapesetben nem ilyen rapszodikus – magyarázta a pozsonyi konferencián az Atlantic Council digitális kutatóintézete, a DFRLab munkatársa.

Eredetiségvizsgálat térben és időben

Nem minden adat, irat, fotó, videó az, aminek látszik – lehetnek véletlen tévedés, esetleg szándékos manipuláció eszközei is.

Praktikusan: van egy online fotó, amelyről nem tudják, hol készült, de földrajzi meghatározása fontos egy oknyomozó munka szempontjából. Először tehát megnézik a hátteret, hogy milyen nagyobb tereptárgyak, esetleg emberek láthatók rajta, meghatározzák, hogy melyik évszakban készülhetett a kép, majd a Google Maps, Google Earth, Planet, Digital Globe keresőkön hasonló tereptárgyakra keresnek rá. Emellett térképeken próbálják meghatározni a fotón látható helyszínt – itt hasznos lehet a WikiMapia szolgáltatás is, egy olyan térképfunkció, amelynek használatakor az adott tereptárgy keresésekor információkat is kapunk az adott helyről.

A Google Earth Pro program segítségével ugyanarról a helyről két különböző időpontban készült kép összehasonlításával próbálják behatárolni a fotó készítésének idejét. Ez utóbbi módszer hatékony a változások bizonyítására is: a kalinyingrádi orosz katonai bázis létesítését a Google Earth-ön az adott területre való, két különböző időpontban történő rákereséssel bizonyították. Az orosz katonai mozgásokat Ukrajna területén szintén ilyen műholdas felvételekkel azonosították be.

A felvételek készítési időpontjának meghatározására más komoly alkalmazások is rendelkezésre állnak, így a sonnanverlauf.de vagy a suncalc.org – ez utóbbi honlapon

A WolframAlpha alkalmazással pedig (amely a megjelölt időben akkor tapasztalt időjárást mutatja) ellenőrizhetjük, hogy a másik program által valószínűsített napon valóban olyan idő volt-e.

Egy kép eredeti forrásának beazonosításánál a TinEye vagy a RevEye oldalak segíthetnek: megmutatják, hogy az általunk beazonosításra váró fotó hol szerepel a neten, mikor töltötték fel. Ugyanez végrehajtható videókkal is például az invid.condat.de oldalon. Ezen alkalmazások segítségével kiszűrhető volt például évekkel ezelőtt a migrációs fake news-ok nagy része: ha egy felvételen – saját szövegezése szerint – újabb európai városban borogattak kukákat afrikai migránsok, könnyen kideríthető volt, hogy ez a felvétel évekkel korábban egy amerikai nagyvárosban helyi feketék randalírozásáról készült.

Fotók eredetiségének vizsgálatához hasznos eszköz a forensically nevű oldal, ahol

A közösségi oldalakra feltett privát fotók sok segítséget adnak események szálainak visszabontásában. A DFRLab munkatársai orosz nyelvű FB-profilokat tanulmányoztak, orosz katonák szelfijeit nézték át sziszifuszi munkával, míg végül több olyan orosz egyenruhás fotóira leltek, amelyek az ukrajnai harcok helyszínén, a Donbasz régióban készültek. A szíriai harcokban lefotózott orosz katonák fényképeinek összehasonlításával mindkét országban az orosz katonai magánvállalat, a Wagner Group zsoldosait tudták beazonosítani – ugyanaz az egyenruha, ugyanazok a kitüntetések, még egy luhanszki szobor is ugyanaz az alak, mint egy szíriai településen felállított orosz katonai emlékhelyé.

A trendek, események, személyek figyelése

A Donbasz régióban tartózkodó orosz katonák – a hivatalos orosz álláspont szerint nincsenek ott – közösségi oldalakra feltett szelfijeit, fotóit nem random keresik az oknyomozók, hanem természetesen alkalmazások segítségével szűrik. A vk.com a Facebookhoz hasonló, főleg az orosz nyelvű területeken népszerű közösségi oldal, amelynek van egy olyan alkalmazása, amely az adott térségben tartózkodó emberek fotóit összegyűjti, így az egyszerre átlátható.

A stalkscan.com oldalon

a szoftver összegyűjti az illető posztjait, fotóit, lájkjait. A pipl.com-on pedig embereket kereshetünk meg: beírjuk a keresett személy nevét vagy címét, és az alkalmazás feldobja a személyt, láthatjuk kapcsolati hálóját, foglalkozását.

Cégek számára (és a hírszerzés számára miért is ne?) különös fontossággal bírnak az úgynevezett trendfigyelő szoftverek, amelyek hírek, megosztások közösségi médiás utóéletét, hatását mérik fel.

Az echosec nevű szolgáltatás segítségével azt lehet megnézni, hogy egyes eseményekről mi jelenik meg a különböző közösségi oldalakon, ezzel egy átfogó képet ad az adott történésről, annak súlyáról.

A buzzsumo egy elemző program, amely megosztásokat, nézettséget mér – adatsorai (országonkénti, nyelvi és téma szerinti kereséssel)

és ezt érdekes összehasonlítani azzal, hogy a témának milyen súlya van az akkori politikai közbeszédben.

A sysomos szolgáltatás sokfunkciós keresőprogram. Országonkénti bontásban mutatja például, hogy milyen hatása van egy cikknek egy adott országban, kimutatja, hogy egy személy milyen más személyekkel, fogalmakkal társítva szerepel leggyakrabban a hírekben, grafikonon ábrázolja, hogy például a twitteren milyen elérései vannak egy cikknek, vagy egy témáról hány cikk, utalás, poszt jelenik meg, de azt is, hogy a témával kapcsolatos olvasói hangulat miként módosul, időben miként hullámzik.

Végül zárjuk a CrowdTangle alkalmazással, a Facebook ingyenes ellenőrző szoftverével, amely a megosztások nézettségét, kommentjeinek, lájkjainak számát, a hírek megosztási gyakoriságát, a közösségi oldalakon futó keresztutalásait mutatja ki, és ezáltal piacvezető trendfigyelő a marketingesek körében.

Mindezek a programok tehát segíteni tudják az oknyomozók – és más adatgyűjtők – munkáját – és az ezekről való tudás nem árt azoknak sem, akik nem kívánják még az eddigieknél is jobban online megismerhetővé tenni saját életüket.