Magyarország, a klímabajnok – Áder János a környezeti kihívásokról

November 8-án tartotta meg a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület Korunk kihívásai c. konferenciáját a Pesti Megyeházán. A rendezvény sztárja egyértelműen Áder János köztársasági elnök volt, akinek az előadását követően a közönség megvitathatta a Magyarországot és a világot érintő környezeti kihívásokat, megoldási lehetőségeket.

Az eseményt vicces játékkal nyitották meg a szervezők, ahol a résztvevők egy internetesen alkalmazáson keresztül szavazhattak olyan kérdésekre, minthogy „Mi a legfinomabb étel?”, illetve, hogy „Ki írta az Egri Csillagokat?”. A válaszokat ezután egy kivetítőn a teljes audiencia láthatta, ami rögtön jó hangulatot teremtett. Az alkalmazás használata később meghatározta a köztársasági elnök előadását is, interaktívvá téve azt.

Áder János alapvetően arra próbálta választ keresni, hogy a polgári értékrend milyen kapcsolatban lehet a környezeti kihívásokkal. Fontosnak tartotta, hogy az „öko-világvége” hangulatkeltés helyett rávilágítsunk a cselekvés lehetőségeire, illetve, hogy a klímaszkeptikusokat is meggyőzzük a helyzet súlyosságáról. A végig jó hangulatú előadást épp ennek érdekében egy szavazással indította, melyben megszondáztatta a közönséget, hogy szerintük mi is az oka a klímaváltozásnak. Hamar kiderült, hogy a közönség soraiban többen is klímaszkeptikusok.

Áder János előadása elején megállapította, hogy az államalapítástól az ipari forradalomig alapvetően egy lehűlő korszak volt, melyet egy „édenkerti” állapot előzött meg, aminek megváltozását a mezőgazdaság létrejötte okozta még az őskorban. Kiemelte, hogy körülbelül 200 évvel ezelőttől mérhető egyértelműen hőmérséklet-emelkedés. A köztársasági elnök egy mozgóábrán be is mutatta, hogy ennek vezető oka a széndioxid-koncentráció emelkedése, ugyanis a kibocsátás folyamatos növekedésével párhuzamosan a hőmérséklet is egyre magasabb és magasabb lett évről évre. Megállapította, hogy legutóbb

Áder János hozzátette azt is, hogy 800 ezer évvel ezelőtt általánosan 9 méterrel magasabb volt a vízszint világszerte.

A köztársasági elnök a szén-dioxid- és ezzel együtt jelentkező hőmérséklet-emelkedés okának a népesség és az energiafogyasztás drasztikus növekedését nevezte meg.  Kiemelte, hogy a melegedés üteme jóval gyorsabb jelenleg, mint bármikor a történelem folyamán, még a legkonzervatívabb becslések szerint is tizenötszörös. „A széndioxid kibocsátásunkat csökkentenünk kell, vagy adaptálódnunk a változó környezethez, ha az elsőre nem vagyunk képesek” – jelentette ki Áder.

Magyarország, a klímabajnok

Az előadás ezután specifikusan a magyarországi helyzet elemzésére tért át. „Mindenkinek vannak a fejében sztereotípiák országokkal szemben, így Magyarországgal szemben is, méghozzá, hogy például Dániához képest mi nehezen vagyunk klímabajnoknak nevezhetők, holott ez egyáltalán nem igaz” – jelentette ki a köztársasági elnök. Míg az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásunk 32%-kal, az energiafogyasztásunk pedig 7%-kal csökkent, addig a GDP-nk 47%-kal nőtt az elmúlt 30 évben. Áder János azt is kiemelte, hogy szemben azzal az ellenérvvel, hogy a rendszerváltásnak köszönhető csak ez az eredmény, bemutatta, hogy még 2000-hez képest is 24%-kal csökkent az ország szén-dioxid-kibocsátása és 29%-kal nőtt a GDP-je.

„Ki is a klímabajnok?” – tette fel ezután a kérdést Áder. Majd azt is kiemelte, hogy a „bizonyos körökben” példaként emlegetett Ausztriánál Magyarország nemhogy jobban teljesített, hanem nyugati szomszédunknál ugyanezen a perióduson belül nem csökkent, hanem növekedett a szén-dioxid-kibocsátás.

– állapította meg a köztársasági elnök, utalva arra, hogy Kína és az Egyesült Államok együtt a teljes szén-dioxid-kibocsátás közel 50%-át teszi ki.

A következő etap az előadásban a víz kérdéskörének problematikáját feszegette. „A víznek három drámája van:” – emelte ki Áder – „a sok víz, a kevés víz és a szennyezett víz drámája”. A három problémát példákkal is bemutatta. A „sok víz drámájának” kérdéskörét Japánnal példázta, ahol az idén októberi Hagibis tájfun 992 milliméter csapadékot hozott bizonyos térségekben, mellyel szemben Magyarországon az évi átlagos vízhozam mindössze 660 mm. Egy ilyen mértékű vízhozamnak Tokió hatalmas földalatti víztározói sem tudtak volna ellenállni, aminek eredményeképp akár könnyedén el is süllyedhetett volna a japán főváros jelentős része. Szerencsére egy nappal elkerülte a várost a Hagibis, emelte ki a köztársasági elnök. A „kevés víz drámájának” példáját Csennai indiai település adta, ahol idén nyáron elfogyott az ivóvíz, a város víztározói kiszáradtak, így a 9 milliós nagyváros lakosai családonként napi 40 literen éltek, melyet kiszállítással biztosítottak nekik. Összehasonlításként itthon egy átlagos család napi 600 litert fogyaszt, egy amerikai pedig ezret. Végül a „szennyezett víz drámáját” pedig Magyarországon keresztül mutatta be Áder János, ugyanis a Felső-Tisza műanyag-szennyezettsége miatt – mely főként Ukrajnából és Romániából érkezik – immáron egy külön, specifikusan tisztító célzatú uszályt kellett átadni nemrégiben Vásárosnaményben. A köztársasági elnök továbbá kiemelte azt a megdöbbentő tényt is, hogy a fejlődő országokban a szennyvíz 90%-ban tisztítatlanul ömlik vissza a folyókba, tavakba vagy tengerekbe, ezzel globális szinten is szennyezve természetes vizeinket.

A víz fontosságára, hiányának végzetes hatásaira pedig konkrét példákat is hozott a köztársasági elnök, így például a jordániai Petra ősi városát, melyet a római civilizáció elvágott a vízellátástól, melynek köszönhetőn a település el is pusztult. 2050-re 4 milliárd ember fog élni vízhiányos területen, illetve már most is van

amely a vízstressz küszöbe alatti érték. „Ma minden második ember városlakó a világon, és ez az arány csak növekedni fog, melyre viszont nincsenek felkészülve a városok, mint ezt láthattuk Csennai és Fokváros esetében is, ahol nem sikerült hatékonyan kezelni a vízhiány problémáját” – emelte ki Áder János. Mint rámutatott, a víz kérdéskörét az ENSZ fenntartható fejlődést megcélzó tervezete is kiemelten kezeli. 

Magyar találmányok a klímavédelem küzdelmében

A köztársasági elnök ezután William Nordhaus amerikai közgazdászt idézte, aki úgy fogalmazott korábban „ha a gazdasági működés során okozott externáliákat nem számítjuk be, árazzuk 0-ra, akkor ezért társadalmi szinten fogunk nagyon magas árat fizetni”. Áder szerint épp ezért a körforgásos gazdaság irányába kell lépéseket tennünk, avagy mint ahogy említette, „ne szemetet, hanem újrahasznosítható hulladékot hozzunk létre”. A köztársasági elnök továbbá kiemelte, hogy számos találmányt alkottak meg Magyarországon az utóbbi tíz évben, melyek mind hasznára vannak a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Itt felsorolta többek közt a töltések magasítása helyett alkalmi víztározók építését, a talajtechnikát javító humuszanyag tartalom növelő szereket és a Tunéziában éppen teszt alatt működtetett IWAT-rendszert is, mely ott is képes kutat ásni és palackozni a vizet a helyi lakosság számára, ahol erre nincs megfelelő infrastruktúra.

Zárásként kiemelte, hogy Magyarország kormányának és önmagának is első számú célja megőrizni a Kárpát-medencét olyannak, amilyennek ismerjük. „Ez a felelősségünk, ez a legfontosabb célunk, ez motivál minket” –  húzta alá. Áder János továbbá megkért mindenkit, hogy

mert „amíg a saját kertünket nem tudjuk rendben tartani, addig ne a világ megszépítésén ügyködjünk”. Kiemelte emellett, hogy a klímaváltozás kérdéskörét nem szabad hitvitává változtatnunk: „Nincsen se bal-, se jobboldali klímaváltozás, csak egy, ami ellen együtt kell fellépnünk, racionálisan, nem pedig politikai célok mentén”. Utolsó mondatként megállapította, hogy a fiatalok lelkesedése, a tudósok bölcsessége és a politikusok elkötelezettsége egyaránt szükséges, hogy Magyarország határozottan és hatékonyan tudjon a klímaváltozás hatásai ellen fellépni.