„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
„Rengeteg fiatalt veszítünk el. Komplett vállalkozások jöttek létre, amiknek a célja az embercsempészeten való meggazdagodás” – mondja Philip Odii ugandai katolikus pap a Mandinernek. Az atyát hazája és Fekete-Afrika társadalmi valóságáról és vallási konfliktusairól kérdeztük. Odii szerint Ugandában általánosságban jó a keresztények és a nem keresztények kapcsolata, Afrika más országaiban viszont rosszabbak a körülmények a hívők számára.
A budapesti nemzetközi keresztény konferencia vendége volt Philip Odii ugandai katolikus pap. Az Ugandában, az Egyesült Államokban és Rómában végzett, az ugandai püspöki konferencia kommunikációs titkáraként dolgozó atyát Fekete-Afrika valóságáról, a helyi keresztények előtt álló kihívásokról kérdeztük.
***
A legtöbb magyar valószínűleg kevéssé ismeri Afrikát, és még annyira sem ismeri az afrikai keresztények helyzetét.
Afrika nagyon sokszínű, hatalmas kontinens. Ugyan én főleg Ugandáról szoktam beszélni, amely keresztény többségű ország, fontos látni, hogy máshol is vannak keresztények a kontinensen. Ugandában általánosságban jó a keresztények és a nem keresztények kapcsolata. Ez viszont nem volt mindig így, régen sok konfliktus volt a protestáns anglikánok és a katolikusok között. Ennek ráadásul politikai vonulata is volt, amely még a gyarmatosítás idejére tekint vissza. A britek ugyanis protestánsok voltak, a franciák pedig katolikusok. Amikor idejöttek, versenyeztek a hívekért. Ez feszültséget okozott: olyan is volt, hogy erőszakba torkollott a véleménykülönbség. A harc azonban már a múlté, mindez a 18. és a 19. században volt. Manapság még ökumenikus fóruma is van a párbeszédnek,
És a környező országokban milyen a helyzet?
Afrika más országaiban sajnos rosszabbak a körülmények a hívők számára. Észak-Afrikában, azaz Afrika arab részén különösen sokat üldözik a keresztényeket. Szudán, Egyiptom, Marokkó, Algéria, Líbia és Tunézia nem olyanok, mint Uganda. Az előbbiekben üldözik, elnyomják a keresztényeket, akik nem gyakorolhatják szabadságban a hitüket. Bizonyosan Magyarországon is hallottak az egyiptomi kopt keresztényeket ért támadásokról. Sajnos ez a helyzet Közép-Afrikában is. Dél-Szudánban nyíltan üldözik a keresztényeket. Más országokban a kereszténység jelenléte minimális, például Szomáliában. Megint más országokban, így a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában, Kenyában vagy Tanzániában jobb a helyzet.
Hogyan néznek ki a muszlim-keresztény kapcsolatok Ugandában?
Uganda is küldött csapatokat a szomáliai iszlám szélsőségesekkel szembeni harchoz, ezért célponttá váltunk. Ezek a szélsőségesek azonban
2010-ben volt két bombatámadás Ugandában, ahol több mint 70 ember öltek meg az iszlamisták, így akartak üzenni Ugandának, hogy hagyják békén a mestereiket Szomáliában. Azóta viszont nem voltak ilyen támadások. Korábban voltak gondok a szélsőséges muszlimokkal, de mostanság nem volt ilyenre példa.
Korunk egyik legnagyobb kihívása a migráció. Mennyire érinti ez Ugandát?
Hatalmas probléma Afrika számára is a migráció. Rengeteg fiatalt veszítünk el, és Uganda sem különb. Komplett vállalkozások jöttek létre, amiknek a célja az embercsempészeten való meggazdagodás. A fiatalokat a jobb élet ígéretével csalják el, aztán persze sok fiatal eltűnik, megkínozzák vagy megölik őket. Ez rengeteg afrikai országban probléma. Amikor azt hallják nálunk, hogy „Európa", rögtön a jobb életre gondolnak. Ez azért van, mert sokan, akik itt jó iskolákba jártak, így sem találnak jó állásokat. Ez elkeseredést szül, és sok embercsempész visszaél az elkeseredettséggel.
Milyen belső folyamatok erősítik még a kivándorlást Ugandából?
Azt hiszem, hogy itt három gondról van szó. Az első a munkanélküliség: nagyon magas a munkanélküliség Afrikában. Ugandában a lakosság közel 80%-a fiatalabb negyven évnél. Ez nagyon magas szám!
A második az igazságtalan felállás a nemzetközi kereskedelemben. Uganda sok értékes terméket állít elő, de kihasználnak minket a külföldi partnereink. Hiába termelünk például sok kávét, szinte semmit sem kapunk érte. Igazságosabbá kell tenni a nemzetközi kereskedelmet a kizsákmányolt országok javára. A harmadik pedig a biztonság. A biztonság igazán kulcskérdés: a háborúk, a bandaharcok, a puccsok tönkreteszik az országokat.
Mi tehát a megoldás? Mindenkit Európába engedni vagy helyben segíteni?
Nekem nagyon tetszett, amit a mostani konferencián Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott, miszerint ott kell segíteni, ahol a gond kialakult. Nem kell mindenkit beengedni, hiszen ez nem oldja meg a problémát otthon. A jobb helyzetben lévő országok segíthetnek például a stabilitás és a jobb gazdasági helyzet elérése terén. Szintúgy segíthetnek a demokrácia szélesebb kiépítésében. Amíg csak a diktátorok barátai és rokonai részesülnek a javakból, addig az emberek elégedetlenek lesznek. És persze fontos az iskolák, templomok építése, az oktatásba való fektetés. Ezek segíthetnek meggátolni az emberek elvándorlását, azaz mérsékelni a migrációt.
Úgy érzi, eleget beszél a nyugati világ az afrikai keresztények üldöztetéséről?
A pápa határozottan sokat beszél róla.
Még meg is látogatta a Közép-Afrikai Köztársaságot, ami nem egy biztonságos hely. Ennek ellenére elment oda, és ez annak a jele, hogy aggódik értünk. A nyugati világ – és itt főleg az Egyesült Államokra és az Európai Unióra gondolok – nem igazán a keresztényekkel foglalkozik, hanem a politikai helyzettel. Vegyük példának a líbiai beavatkozást 2011-ben! Akkor sem a kereszténység miatt aggódtak, hanem meg akarták dönteni Moammer Kadhafi hatalmát. Ha beszélnek is csoportok üldöztetéséről, akkor sem a keresztényekről beszélnek, hanem általában az emberi jogokról. Sajnos mostanság így látja Európa Afrikát.
Magyarország ugyanakkor segíti az üldözött keresztényeket.
Korábban nem hallottam erről, csak akkor, amikor ide jöttem. Nem tudtam, hogy Magyarország ennyire részt vesz az üldözött keresztények segítésében, de nagyon hálásak vagyunk minden segítségért. Magyarország igazán az élvonalban jár ebben a témában.
Fotók: Földházi Árpád