333 éve foglalták vissza Buda várát

Miután 1683-ban az Oszmán Birodalom seregei még egyszer megpróbálták Bécset elfoglalni, XI. Ince pápa 1684. március 5-én létrehozta a Szent Ligát, egy törökellenes szövetségbe forrasztva a Habsburg Birodalmat, a Lengyel-Litván Uniót, a Velencei Köztársaságot és a Pápai Államot. 

1686-ban Oroszország, Bajorország, Svédország, valamint a szász és a brandenburgi választófejedelmek is csatlakoztak a szövetséghez, XIV. Lajos francia király pedig vállalta, hogy húsz évig nem támadja meg a Habsburgokat (ezt az ígéretét alig két évvel később megszegte).

A pápa üzenetében adta ki a jelszót Buda visszavételére induló szövetséges haderők buzdítására: „A Boldogságos Szűz ad segítséget!”, melynek latin kezdőbetűi megegyeztek Buda nevével (Beata Virgo Dabit Auxilium).

Pest elfoglalása (kék nyíl), Buda körbekerítése (kék nyíl), állások kiépítése (kék vonalak), Margit-sziget a sebesültek szigete (kék körbekerítés), török felmentési kísérlet (piros nyíl)

V. Károly lotaringiai herceg a Habsburg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem a német birodalmi erőket vezette. Károly herceg 42 200 katona felett rendelkezett, és Óbudától egészen a Kis-Gellért-hegy lábáig állt fel. Miksa választófejedelemnek feleennyi katonája volt, 21 800 fő, és a Gellért-hegyen állította fel ütegeit.

A legtöbb katonát az osztrákok, a bajorok, a magyarok, a németek és a brandenburgiak adták. Azonban Európa szinte minden népe képviseltette magát, többek közt holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, spanyol, svéd, francia, és katalán katonák is harcoltak. A magyar hadtesteket előkelő magyar nemesek irányították és az összesen 14-15 ezer főnyi magyar kontingens Bercsényi Miklós vágsellyei kapitány, gróf Erdődy György lévai, Bottyán János esztergomi huszárkapitány, Pálffy, Balassa Ádám és Balassa Gábor kékkői és korponai kapitányok, Batthyány Ádám, Czobor Ádám, Koháry István és Csáky László parancsnoksága alatt gyűlt össze Buda alatt.

A szövetséges csapatok főhadiszállása a Svábhegyen és a Gellért-hegyen túl volt (a mai Móricz Zsigmond körtér környékén).

A budai várat az albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa 12 ezer katonával védte.

Michael Wening rézmetszete (München). A metszet jobb oldalán látható a Nagyrondella, attól kissé balra a kettős cölöpsor (P-vel jelzett), amelyet a szövetségesek olthatatlan tűzbombával fröcsköltek be, amit már csak meg kellett gyújtani. A kép közepétől kissé jobbra (A-val jelzett) az István-torony csonka tornya látható

Buda várát három hónapos ostrom után sikerült visszafoglalni, ugyanis Abdurrahmán a végsőkig, 1686. szeptember 2-ig kitartott.

A több hónapnyi ostromlás utolsó napjaiban a vezérkart egy ideig a felmentő sereg kötötte le, amely az ostromlókat bekerítette. Ezért csak augusztus 22-én intéztek újabb rohamot a vár déli részén, ahol áttörtek a Nagyrondellán, és az István-tornyot elfoglalták. Végre 30-án megérkezett az erősítés, Scherfenberg erdélyi ezrede. Gyűlést tartottak és elfogadták Lotaringiai Károly tervét. Álhíreket terjesztettek, hogy nyílt harcot kezdeményeznek a felmentő sereggel, és nem lesz ostrom. 

Szeptember 2-án reggel dobpergéssel elindultak a török főhadtest felé. Két óráig ott álltak farkasszemet nézve a nagyvezír hadaival, majd megfordultak, visszameneteltek Buda várának futóárkai mögé, és az árkokban maradt rohamosztagoknak lettek fedezetei. A Lotaringiai Károly által vezetett keresztények a mindent eldöntő, harmadik általános rohamra délután három órakor indultak, a jel hat ágyú háromszori elsütése volt. A rohamosztagok, látva a katonák visszaérkezését és hallva az ágyúk jeleit, kimásztak az árkokból.

A vár északi falát Lotaringiai Károly herceg vezetésével – a balszárnyat Koháry István vezette – hatezren rohamozták meg. Köztük volt Fiáth János, aki a zászlót kitűzte a bástyán, és a katonák beözönlöttek a várba. A várvédők csak későn eszméltek, de kitartóan védekeztek. Az ekkor a budai várban tartózkodó Schulhof Izsák abban látta a gyors behatolás sikerét, hogy sok török katona elment fáradalmait kipihenni a pincékbe, és csak későn ébredtek fel. Ugyanakkor a déli oldalon Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Badeni Lajos őrgróf háromezer katonája támadott, de ők nehezebben haladtak előre. Pechmann harcolt az elsők között, és délután 5 órakor törtek be a várba. Croy herceg éppen újra rendezte az ostromlók csapatát a Bécsi kapu előtti kis téren, amikor egy csapat török jelent meg a Zsidó utca felől, élükön a pasával. Abdurrahmán a harcban hősiesen küzdött, de a mai Hess András téren elesett. Bátorsága még a keresztény vezérekben is tisztelet keltett. Sírhelye a budai vár egyik sétányán tekinthető meg.

Benczúr Gyula: Budavár visszavétele 1686-ban. A lovon Lotaringiai Károly herceg, karddal a kezében a sebesült Petneházy Dávid hajdúkapitány, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János, Savoyai Jenő, Bottyán János

A várban a győztes fővezér engedélyezte a szabad fosztogatást három napig, olyannyira, hogy a zsoldosok nem törődtek az egyre jobban elharapódzó tűzzel, és Buda összes háza leégett – ahogy erről a fővezér naplójában megemlékezett.

A mindenféle nációból verbuválódott keresztény zsoldosok könyörtelenek voltak a vár zsidó lakosságával szemben, ugyanis a zsidók együtt védték Budát a törökökkel. A budai zsidók lakónegyedét felégették, a zsinagógák tóratekercseit tűzre vetették.

Buda bevétele után megkezdődött a török kiűzése Magyarországról, ami még egy évtizednyi küzdelmet jelentett. Tizenegy évvel később, 1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő herceg által vezetett szövetséges keresztény hadsereg a zentai csatában döntő győzelmet aratott. Az 1699-ben megkötött karlócai békeszerződés értelmében a Magyar Királyság területének legnagyobb részét az Oszmán Birodalom átengedte a győztes Habsburgoknak.

(Forrás: Wikipedia)