A múltból tanulni kell
Szent II. János Pál pápától idézte, hogy a közösség lelkülete az a képesség, hogy a jót lássuk meg a másikban. Úgy vélte: a múlton nem keseregni kell, a múltból tanulni kell. Nem elég, hogy igazunk van, alázattal kell tudnunk elfogadni azt, hogy az igazság egy része a másikban is jelen van. Kell tudjuk megbecsülni, és kell tudnunk segíteni egymásnak, kell tudnunk kiegészíteni egymást. Ha a másik nem úgy gondolkodik, ez még nem jelenti, hogy nem tartozik hozzám, nem jelenti, hogy nem testvérem, hiszen közös mennyei atyánk van – fogalmazott a püspök.
Jó hírként közölte, hogy az istent szeretőknek minden a javukra szolgál. Nem lehetünk pesszimisták, ha nagyon sok okunk is van rá – jelentette ki. Úgy vélte: az isten szeretete nélkül sem egy nép sem egy birodalom nem állhat fel sokáig. Ha az isten iránti szeretet az első helyen van, a múlt szenvedései is javukra fordulnak. Az istent szeretőknek minden a javukra szolgál.
A prédikációban az úzvölgyi katonatemető kapcsán kialakult konfliktusra is kitért. „Itt nem két nép áll egymással szemben. Meggondolatlan vagy rossz szándékú intézkedésre felült egy mindenre fogható csoport. Felkorbácsolták az indulatokat. Fáj, ami történt, de nem engedhetjük, hogy elszabaduljanak az indulataink, és nem általánosíthatunk, mintha mindenki olyan lenne. Az ügy isten segítségével meg fog oldódni, de nekünk meg kell őrizni emberi és keresztényi méltóságunkat” – jelentette ki. Széchenyit idézve mondta: kővel dobálnak, mi a kövekből lépcsőt építünk.