Miért könnyebbültek meg Bukarestben a Tisza győzelme után?

A vasárnapi választási eredmények minden kétséget kizáróan bizonyították a magyar demokrácia működőképességét: a tizenhat éve regnáló kormányt nem forradalom, hanem a szavazóurnák ereje váltotta le, ráadásul ugyanazzal a kétharmados aránnyal, amellyel korábban a Fidesz-KDNP győzött – kezdte gondolatmenetét egy hosszú publicsisztikában Balogh Levente, az erdélyi Krónika lapszerkesztője. Szerinte, ez az egyértelmű felhatalmazás azt jelzi, hogy a társadalom többsége tizenhat év után más típusú kormányzást igényel. 

a választók egy jelentős része elfáradt a bő egy évtizede tartó állandó konfliktuskeresésben. Míg a kormányzat sikeresen építette fel Magyarország geopolitikai súlyát – elérve, hogy Washingtonban vagy Pekingben is jegyezzék a miniszterelnök nevét, a hazai kommunikáció fókusza eltolódott a belső, hétköznapi problémákról a külső ellenségképek (Brüsszel, Soros, Ukrajna) irányába. Sokan úgy érezték, hogy az ország nemzetközi presztízse nem tükröződik a saját életkörülményeikben, az infláció és az állami rendszerek hibái pedig felerősítették a „legyen valami más” vágyát.

Különösen látványos volt a szakadék a fiatal generációk és a korábbi kormány között. 

A Tisza Párt sikeresen szólította meg őket azokon a közösségi platformokon, ahol a korábbi kormányoldal nem találta a hangot. A fiatalok számára az Európai Unió nem a szuverenitást fenyegető szörnyeteg, hanem a szabad mozgás és a lehetőségek terepe, így a Brüsszellel vívott állandó szabadságharc náluk inkább ellenérzést váltott ki.

A nemzetközi színtéren Orbán Viktor és Donald Trump szoros szövetsége most nem bizonyult elegendőnek a győzelemhez. 

A Fidesz-KDNP most ellenzékbe szorulva kényszerül szembenézni saját hibáival és azzal az önhittséggel, amely a négy kétharmados győzelem után óhatatlanul beleivódott a rendszerbe.

Magyar Péter első nyilatkozatai biztatóak: elvárja Ukrajnától a kárpátaljai magyarok oktatási és nyelvhasználati jogainak visszaadását, és említette a szlovákiai magyarok helyzetét is. 

A külhoni magyarok számára létfontosságú, hogy az új kormány ne csökkentse a könnyített honosítással járó jogokat és a támogatási rendszereket.

Mára azonban látszik a normalizálódás igénye: a kapcsolatfelvétel megtörtént Kelemen Hunorral, ami elengedhetetlen a pragmatikus együttműködéshez. Az erdélyi magyarok körében a Fidesz népszerűsége nem „propagandának”, hanem a nemzeti önazonosság aktív támogatásának volt köszönhető. Ha az új kormány is értéknek tekinti a határokkal szétszabdalt nemzet egységét, a kezdeti bizalmatlanság idővel eloszlatható.

Ezeket bár a Fidesz-kormány építette ki, nem a párté, hanem a közösségé. 

Az új vezetésnek el kell döntenie: a meglévő rendszerekkel működik együtt, vagy saját kliensrendszer kiépítésébe kezd, ami egy veszélyes „magyar–magyar hidegháborúhoz” vezethetne.

Végül a magyar–román államközi viszonyban Bukarestben érezhető némi megkönnyebbülés, abban bízva, hogy az új budapesti vezetés kevésbé lesz harcias a kisebbségi jogok és az asszimiláció elleni küzdelem terén. Ez azonban kétélű fegyver: a jó szomszédi viszony és a gazdasági partnerség alapvető érdek, de ez nem mehet a nemzetstratégiai célok feladása árán. 

Az új magyar miniszterelnöknek be kell bizonyítania, hogy a „minden magyar miniszterelnöke” ígéret a határokon túl is valós tartalommal bír.

Nyitókép: Külhoni magyarok