„Nem tartja furcsának, hogy néhány éve még a Corvinus megszűnése is szóba került, most pedig hirtelen kivételezett helyzetbe került?
Az azóta eltelt években stabilizálódott a gazdasági helyzet. Valamint nyilvánvalóan személyi tényezőknek is szerepe van ebben: mint már említettem, a jelenlegi vezetés és a kormányzat viszonya felhőtlen, Lánczi András rektor közismerten közel áll a jelenlegi kormányhoz. Ami a mostani folyamatokban előny az egyetem számára. Az az irányvonal, amit én képviseltem, minden bizonnyal nem volt túl komfortos a 2010 utáni hatalom számára, 2011-et követően nyolcévi munkám úgy elszállt, mint egy kiszúrt lufi. De az egyetem megmaradt, és ez a lényeg.
Elég bizakodónak tűnik. Sikerülhet elérni a kitűzött célokat?
Valóban bizakodó vagyok, és a célok sem elérhetetlenek, de azért még mindig vannak kérdőjelek. Például továbbra sem tudjuk, hogy az olyan hagyományos egyetemi testületeknek, mint a szenátus, milyen funkciói lesznek, milyen viszonyban lesz a kuratóriummal, vezetőit, tagjait hogyan nevezik majd ki. Ez kritikus kérdés, mert arról, hogy mit tanítsunk, mit kutassunk, eddig az oktatókból, tudósokból álló szenátus döntött. Jó lenne tudni, a szenátus mellett a dékánok, kari tanácsok kompetenciái hogyan alakulnak majd. Emlékezzünk csak, Magyar Bálint oktatási minisztersége idején milyen indokkal fúrta meg a döntési jogkörrel felruházott egyetemi gazdasági tanácsokat vizionáló törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság: tudományról csak tudós testületek dönthetnek. Ha egy harmonikus kapcsolat megszülethetne ebben a kérdésben, valóban tehetnénk egy lépést abba az irányba, hogy egy jó egyetem még jobb lehessen.”