Mark R. Levin: Kifosztás és csalás – egy konzervatív forradalmár gondolatai

Ifj. Lomnici Zoltán recenziója

A „konzervatív forradalmat” meghirdető bestseller még 2015-ben, vagyis a Trump-időszak előtt jelent meg és aratott sikert Amerikában, de számos aktuális üzenettel bír a jelenkor európai embere számára.

Mark Levin (szül. 1957) amerikai ügyvéd, könyvszerző és rádió közéleti személyiség, aki a The Mark Levin Show c. rádiós műsorról, valamint a Fox News televíziós csatornán 2018. február óta futó Life, Liberty & Levin c. politikai talk showról ismert. Levin Ronald Reagan elnök (1981–89) adminisztrációjában is dolgozott, és Edwin Meese főtanácsnok munkatársa volt. Levin egy jogi alapítvány elnöke, hét könyvet írt, emellett több újság, illetve szemle készítésében közreműködik. 2015. szeptember 1-jén Levin lett az általa alapított Conservative Review főszerkesztője.

A Trump-pártiként számon tartott, elszánt konzervatív publicista Kifosztás és csalás (Plunder and Deceit) c. könyve lényegében vádirat, vagy ahogyan a kötet egyik kritikusa fogalmazott: fegyverbe szólítás egy olyan nemzedék számára, amely megörökli majd a roncsot, amelyet az „uralkodó generáció” – a politikai hatalom jelenkori birtokosai és azok, akik őket hivatali pozícióikban fenntartják – rájuk hagy.

A fiatal korosztályok Mark Levin szerint azok,

a progresszívek által vitt, de a republikánusok beletörődésével is előrejutni hagyott politikákkal (a policy kifejezést használja a szerző, vagyis a szakpolitikák tévútjairól van szó). Noha kifosztás történik, ezt álcázni próbálják természetesen (ez a csalás); a bevezető részt követő második fejezet az adósság témakörével foglalkozik, és arra igyekszik magyarázattal szolgálni, hogy a felnövekvő amerikai nemzedékek örökös, szüntelen rabszolgaságban lesznek azon generáció miatt, amely jelenleg feléli és elkölti a javakat és mindent inkább „kölcsönbe vesz”, mintsem arra törekedne, hogy kijöjjön valahogyan meglévő erőforrásaiból.

A kötet foglalkozik az amerikai egészségüggyel és a Medicare és az Obamacare nevű rendszereket elemzi, és számos technikai részletet tartalmaz e rendszerek bonyolult és összetett működéséről; ezek a szerző szerint olyan standardizált fizetőrendszerekként működnek, amelyek a kapcsolódó jelzőrendszeres orvosi rendszerrel kiegészülve jelentős működtetési költségeket jelentenek mind az ellátók, mind a rendszer adminisztrátorai számára. Levin a társadalombiztosítást szörnyű, immár fenntarthatatlan monstrumként írja le, amelyet a háború nyomán és Johnson elnök idején, eredetileg a bérmunkások kihasználására és az idősek javára terveztek és hoztak létre; a demográfiai változások miatt azonban ez a rendszer fiskális értelemben megsemmisülésre van ítélve. (Levinnek alighanem igaza van, hiszen az amerikai társadalom elöregszik: a hatvanas-hetvenes években jelentősen csökkent, azóta hol stagnál, hol tovább csökken a születési arányszám, a várható élettartam a hatvanas évek óta 70-ről 79 évre nőtt, egyre kevesebb aktív jut egy nyugdíjasra, etc.)

A bevándorlás kapcsán az író azt állítja, majd azt bizonygatja, hogy (a részéről is gyakorta bírált liberális) bevándorlási politika által

Keményen ostorozza az elmúlt évek, évtizedek bevándorlási gyakorlatát, fölhívva arra a figyelmet, hogy az első generációs bevándorlók és már USA-ban született gyermekeik együtt több mint 80 millió főt, a lakosság egynegyedét teszik ki.

A civilizációs aspektusokat feszegeti, azok fontossága kapcsán Samuel P. Huntingtonra is utalva. Az asszimiláció és amerikanizáció nélküli bevándorlás végső soron aláássa a polgári társadalmat, önszegregáló etnikai, faji és vallási csoportok összességére degradálva azt. A probléma csak fokozódik, ha egy nemzet föladja saját kultúráját a multikulturalizmus, a kettős állampolgárság, a kétnyelvűség jegyében, és számtalan olyan törvényt és szabályozást vezet be, amelyek

és védelmezik őket végtelen számú sérelmükre hivatkozva.

Levin fölveti: milyen nemzetbiztonsági stratégia az, amely az ország militáris képességeinek kizsigerelésével olyanná teszi Amerikát, amely aztán képtelen lesz állni a saját gyengesége által kiváltott fenyegetéseknek (Oroszország, Kína, Észak-Korea, iszlamizmus stb.). Jelentős technológiai fenyegetések leselkednek a nemzeti érdekekre az űrben és a kibertérben is, amelyek valamennyi amerikai polgár, a gazdaság, az egész ország biztonságát veszik célba. Ami az iszlámot és a terrorizmust illeti, Levin az európai eseményekre utalva rögzíti: iszlám terroristák nem csupán a távoli, harmadik világbeli országokban élnek és tanulnak. A Pew Research Center 2011-es kutatását is idézi, amelyben az áll, hogy a muszlim-amerikaiak fele szerint helyi vezetőik nem szólalnak fel eléggé az iszlám szélsőségek ellen – a probléma tehát társadalmi szinten is jelen van.

A fiataloknak – talán így is összegezhető a kötet végső üzenete – meg kell találniuk azt a személyes erőt és akaratot, amelynek segítségével áttörhetik a progresszívnek hazudott manipulációs ciklusokat, a csoportgondolkodás elnyomó hatásait –

Levin szerint ugyanis a polgári társadalmat egyre jobban felfaló és szinte mindenütt jelen lévő Barack Obama és a demokraták által irányított liberális kurzussal (a szövetségi szinten központosító, Leviatán-szerű szörnnyel) szemben fel kell venni a küzdelmet az újabb generációknak, és a jelenleg leginkább kiszolgáltatott gyermekek szüleinek is.

A „szörny”, amely egyre csak növekszik – ha hagyják neki –, bizonyosan súlyos gazdasági és társadalmi csapások sorozatának elszenvedésére ítéli majd őket a súlyos mértékű adósságtól az oktatás krízisén át a migrációs hullámokig és a nemzeti önvédelem meggyengüléséig.