Szanyi Tibor a beszólások leharcolt májú bajnoka: „Kunhalmival és Tóthtal az a fő bajom, hogy ők álltak a vesztes kampány élén, Karácsonnyal együtt, rájuk bíztunk mindent, és ők egy hatalmas gödörbe vágták a bringát. Egy frissen bukott előadás bukott főszereplői ne akarjanak rögvest színházigazgatók lenni” – monda Szanyi Tibor a Magyar Narancsnak arra a hírre reagálva, hogy Kunhalmi Ágnessel kell, hogy megmérkőzzön a pártelnöki székért. Emellett kedvesen hozzátette: azt sem tudja milyen diplomája van Kunhalminak. Kunhalmi és Szanyi személyében nem csak két generáció, két különböző elképzelés, két különböző baloldal száll szembe egymással. A két politikus saját személyükön keresztül mérettetik meg, hogy a gorombává, durvává válásig ivó vagy a boldogan nevetgélő, buli piás tetszik-e jobban a párt választmányának.
W.
Tóta W. Árpád, aki nem rejti véka alá politikai szimpátiáját, joggal tarthat számot arra, hogy politikusként tekintsünk rá – pontosabban olyan személyre, aki amolyan apródként, talpasként szolgálja az egyes baloldali politikai formációkat. „Nem nagyon érint, lesz-e P-frakció, pusztán a dráma szórakoztat. Ahogy a szánalmas pióca az utolsó vonaglásával is ártani próbál, és kéjesen fejtegeti a kamupártja oldalán, mi mindent veszít most a Párbeszéd – amelynek listájához ő maga ugyan már akkor büdös volt, de legalább egy miniont sikerült felragasztani rá – aztán postafordultával megkapja az utolsó frászt az élettől. Fodor Gábor már ahhoz is kevés, hogy a barátainak ártson, ezután viszont nem lesznek barátai sem. Jól van ez így.”
Pióca? Milyen csodálatos kép, milyen érzékletes, plasztikus, szinte el is képzeljük. Csak mellékesen jegyzem meg, ha Fodort egy jobboldali újságíró piócázná, az biztos, hogy a közéletet, a közbeszédet mérgező antiszemita vádat cipelhetné évekig. Azt azonban nem értem, hogy a magyar gyerekek születése ellen szót emelő Tóta W. miért támadja Fodor Gábort: világnézetük szerint édes testvérek, legalábbis úgy kellene szeressék egymást.