Egyetemistaként először ügyvéd, majd később „brüsszeli eurokrata” szerettem volna lenni. Az egyetemi évek alatt a Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese voltam, de tapasztalatokat szereztem a magyar és az Európai Parlament gyakornokaként is. A soros magyar elnökség idején, 2011-ben újra Brüsszelben találtam magam, ahol nagyon sok értékes emberrel találkoztam, máig tartó szakmai kapcsolatokat és barátságokat köszönhetek az ott töltött időnek. Úgy gondoltam azonban, hogy nekem otthon van dolgom, így első lépésben jó kompromisszumnak tűnt Budapest és az ügyvédi pálya, aztán rövid idő alatt rájöttem, hogy szívesebben dolgoznék a szülővárosomban, így 2012 elején már Szombathelyen, a helyi egyetem óraadójaként, valamint a Vas Megyei Kormányhivatalban a vezetők közvetlen munkatársaként dolgoztam. Ahogy a pályázat részét képező motivációs levélben is fogalmaztam: egész életemben az a gondolat vezérelt, hogy
felelősséggel tartozunk azért a közösségért, ahonnét származunk,
a máshol megszerzett tudást pedig kötelességünk annak érdekében használni. E gondolat jegyében telt életem meghatározó elmúlt tíz esztendeje, minden lépésem mögött a Szombathelyre, Vas megyébe való hazatérés szándéka húzódott meg.
Hogy került az Év Fiatal Vezetője díj jelöltjei közé?
Kollégáim ösztönzésére pályáztam, magát az elismerést is közös sikernek tartom. A pályázat beadásában az elsődleges motivációt az jelentette, hogy az egyszerre teremtett jó alkalmat az összegzésre és a tervezésre. A hétköznapok rohanásában sokszor hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a siker egyik kulcsa megállni, egyszerre nézni hátra és előre. A másik indítékom pedig az volt, hogy felhívjam a figyelmet a szervezet sikereire. Arra, hogy egy maroknyi, elkötelezett, világra nyitott ember megfelelő céllal, és – talán mondhatom ezt – megfelelő vezetéssel képes, ha nem is az egész világot, de szűkebb pátriáját megújítani.