Torgyán fokozhatatlan volt

„Amikor a szovjet tankok lánctalpai a magyar anyaföldet tapodták” - kezdett Attila cimboránk rögtönzött szónoklatba a tábortűz körül, mi pedig szakadtunk a röhögéstől. Attilának is volt tokája, rezgett szépen beszéd közben, a torokrecsegés és az orrhang is tökéletes volt. Hibátlan előadás. Senki nem kérdezte, ki beszél belőle, pedig csak 11 évesek voltunk, még csak nem is elitcsemeték. „Panelprolik”, osztálykiránduláson.

Mindenki számára tiszta volt: ez itt Torgyán József.

Röhögtünk, persze, és nem csak a produkción: a kisgazdák vezérén is. Ahogy bohócon szokás. A nemzettestes, anyaföldes, pátoszos retorika nevetséges volt gyerekfüllel. Liberálbolsevista veszély, amely Trianonban megcsonkított, ezer sebből vérző hazánkra fenekedik... Pusztultunk, tényleg. Torgyán volt egyébként az egyetlen a kilencvenesekben igen népszerű, Uborka című paródiaműsorban, akinek a bábuja nem volt sem elnagyoltabb, sem viccesebb, mint az eredeti.

Torgyán fokozhatatlan volt. 

Amikor, már 1997-ben a moziban ücsörögve mind beleszerettünk Dobó Katába, akkor sem volt kérdés senki számára, ki ihlette A miniszter félrelép Bezerédi Zoltán által megformált ellenzéki frakcióvezetőjének alakját. Torgyán Józsefnek szegről-végről tehát a magyar filmtörténetben is örök helye van.

*

Hogy a politikatörténetben hol a helye, az nagyon nem egyértelmű: az eddig született nekrológok is szépen mutatják ezt.

„Hogyan kerülhetett címlapra rendszeresen a 90-es években egy olyan ember, aki 2017-ben maximum troll mémként lehetne országosan ismert?” - teszi fel például a kérdést Balogh Gábor, aki nagyon szépen fedezi fel a magyar vidék utolsó önjogú politikai nekirugaszkodását a Torgyán-jelenségben.

De hahó, kolléga, hahó! 2017-ben trollkodással, píszíellenességgel és nagyhangúsággal amerikai elnöki posztig lehet jutni, nem csak címlapokig! 

Mások, mint Gazda Albert, fel is fedezték a Trump-párhuzamot. Van is. Nem csak a gyakran szórakoztató, máskor már-már ijesztően kemény szövegekben. Akárcsak Trump esetében most, akiről azt igyekeznek terjeszteni, hogy valakik (Putyin) küldték, hogy verje szét az amerikai demokráciát; Torgyánnal szemben is az volt a vád, hogy a jobboldal szétverésére küldték a rendszerbe a komcsi hálózatok. 

Hogy ebből mi volt igaz, sosem derült ki. Az biztos, hogy Torgyán iszonyatos huzavona közepette, de elfoglalta a Kisgazdapártot a kilencvenes évek elején és kilépett végül az Antall József vezette koalícióból. 

Csak hát, ha megnézzük így utólag, mire hivatkozva tette, nem nagyon kellenek összeesküvés-elméletek. Torgyán a kárpótlási jegyek rendszere miatt ment neki akkor Antalléknak, s ha belegondolunk, mennyi visszaélésre adott módot az a konstrukció, azt kell mondanunk: akkor bizony Torgyánnak volt igaza. A félresikerült kárpótlás, az átruházható jegyek spekulánsokat, vagyonokat, Tribuszernéket szültek (bővebben erről a 25 év, 25 nagy átverés című, Szakonyi Péter szerkesztette kötetben, Brückner Gergely tollából érdemes olvasni), a kommunizmus vidéki károsultjai meg hoppon maradtak.

*

Nem véletlen, hogy Torgyán 1996 tavaszán már Magyarország legnépszerűbb pártjának elnöke volt. Itt viszont már nagyon kiütközik, mennyire nem áll meg a Trump-párhuzam. Ott van Torgyán akkori, korát megelőzően píszíellenes, féregirtósként elhíresült beszéde (álliberális férgek rágják a haza testét, dögkeselyűk meg kívülről, ráadásul „Horn Gyula és kormánya a homoszexuálisoknak akar előnyt biztosítani, és a magyar fiatalok pedig nem tudnak házasságot kötni, az asszonyok nem tudnak gyermekeket szülni, mert elveszik a jogosítványaikat.” A jogsi és a gyerekvállalás összefüggését akkor sem értettem, azóta sem értem, de mindegy.)  Ez a beszéd nem pluszpontokat hozott Torgyánnak. Hanem hanyatlást. Azonnal esni kezdett az FKGP népszerűsége. 

Magyarország akkor nem volt kíváncsi a férgezésre: a 28 százalék 1998-ra elolvadt, de az eredmény még mindig mérlegnyelve-szerepbe helyezte Torgyánt. A Fidesz mellé állt, és persze meg is kérte az árát: miniszterként addig sosem látott büdzsét kapott, ám emlékeinkben sajnos csak inkompetens munkatársai képe dereng fel haloványan, semmiképp sem a virágzó vidéké.

Hogy valóban volt-e önkritikája, ahogy később emlékezett, vagy valami ígéretet kapott a Fidesztől: nem tudni. Az viszont biztos, hogy 2000-ben az ő joga volt jelölni a köztársasági elnököt. A pártja őt akarta a posztra, mégis egykori csoporttársát, a Fidesz által is támogatott Mádl Ferencet jelölte – utóbbi méltó elnöke is lett az országnak a következő öt évre. Akármiért is döntött így Torgyán József: utólag is hálásak lehetünk neki a döntéséért. 

*

Orbán 2002-re aztán eltakarította az útból Torgyán „doktort”, ahogy egyébként később az összes többi, Fidesz-térbe beolvadni nem akaró jobbost is. Nem sokat hallottunk ezután Torgyán József felől. Őszintén szólva: nem volt emiatt túl nagy hiányérzetünk.

Ami viszont elvitathatatlan: Torgyán összetéveszthetetlen, kiemelkedő karakter volt a politikában, before it was cool. Jelentősége viszont nem csak a bohóckodásban és férgezésben van: az az ember távozott közülünk 84 évesen a hétvégén, aki miniszterelnököt csinált Orbán Viktorból. 

Dönthetett volna másképp. Keresték a szocik is. Így döntött. Hogy ezért hányan hálásak neki, nem tudom. Azt viszont igen, hogy a festett hajú rózsadombi kisgazda, a sokszor lepaprikajancsizott ügyvéd, Torgyán József nélkül másképp alakult volna a magyar politikatörténet. Meglehet, sokat ripacskodott rövidke mellékszerepében, ám a színpad, amelyen játszott, kétségkívül a magyar történelem színpada volt. 

Béke poraira.