„Ne nyelje le rögtön!” – Kovi a Mandinernek

Izgul?

Nem.

Akkor miért húzta meg azt a kis féldecis flaskát az imént?

Mindig egy felessel kezdem a napot.

Kocsival van, nem?

Persze. Vicceltem. Nem iszom alkoholt. Ez tehát nem feles. Fogyasztó ital. Naponta négyszer iszom.

És őszintén: hatásos?

Mondhatják, hogy nem látszik – de egy év alatt már leadtam vele 43 kilót. 200-ról indultam.

Néhány éve Norbi segítségével már lefogyott. Aztán visszahízta. Norbié nem jó módszer?

De. Hogy minden visszajött rám aztán, nem Norbi hibája. Tudom, hogy vitatott személyiség, de nem fogok róla rosszat mondani. 75 kilót fogytam vele.

Akkor az ön hibája, hogy visszacsúsztak a kilók?

Nem akarok kifogásokat keresni, de csak részben. Norbi módszerének egyik része, mit és mikor ehet az ember, a másik meg a mozgás. A legfontosabb pedig: nincs kivétel. Minden nap kell. Nekem 25 éve nem működik a jobb térdem, de egyszer csak elkezdett fájni a bal is. Nem tudtam mozogni...

 „Nekem sincs kisebbségi érzésem, amiért nem futom le a százat kilenc másodperc alatt. Pedig látok a tévében embereket, akik lefutják. A felnőttfilmeseknek más típusú teljesítményt kell nyújtaniuk, úgy válogatjuk őket”

Az a jobb térd miért nem mozog?

Egy elrontott műtét miatt. '91-ben operálták, éppen sztrájk volt. Azért tudom, mert az ORFI steril műtőjéből, a nyitott ablakon át ráláttam a Margit-hídra...

Nyitott ablak a steril műtőben?

Hát ez az! Egy kórházi baktérium fertőzte el aztán a térdemet, azért ment végleg tönkre. Mindenesetre ha nincs az a műtét, akkor én ma nem Kovi vagyok. Kovács István fotóriporter lennék. Addig az volt a szakmám, az álmom, szépen végigjártam a ranglétrát, a Vasárnapi Híreknél dolgoztam. Csakhogy a fotóriporterkedéshez mozgékonyság kell...

Szóval egy baktérium okozta a magyar pornó fénykorát?

Végül is...

Mondjuk egy tönkrement térd még nem jelenti feltétlenül, hogy a pornóipar felé kell venni az irányt. „Tisztességes munkahelyet” is választhatott volna, nem?

Először is: semmi tisztességtelen nincs a felnőttfilmekben. A pornó megnevezést sem szeretem. Ha pejoratív értelemben akarnak beszélni valamiről, bármiről, ezt a szót használják: politikai pornó, gasztropornó... 

Miért baj, ha pejoratív a pornó szó? Túl nagy büszkeségre azért nem adhat okot a műfaj.

Miért ne adhatna?

Egyrészt: pénzért dugnak egymással ismeretlen emberek olyan helyzetben, amelynek az intimitásról kellene szólnia. Másrészt: a nézők függők lehetnek, torzulhat az egészséges szexképük. 

Több százmillió ember nem tévedhet. Igaz, a felnőttfilmek deformálhatják a házasságokat, de pozitív irányba. Elfásult kapcsolatokat hozhat helyre. Azzal egyetértek, hogy túl korán nem szabad nézni. Ne ez legyen a minta. De miről beszélünk!? Ma, amikor 14 évesek dugnak a diszkók vécéjében... 

Nem pont azért, mert ön is ilyen mintát teremtett, mert ezt látják a pornókban?

Persze, mondják, hogy az análszex is ezért terjedt el, meg hogy milyen sérüléseket okoz férfiaknak, hogy a filmjeimben a srácok sokáig bírják és hatalmas méretekkel rendelkeznek. A csajok meg milyen jól néznek ki, amitől a háziasszonyoknak lesz kisebbségi komplexusuk. Ez butaság. Nekem sincs kisebbségi érzésem, amiért nem futom le a százat kilenc másodperc alatt. Pedig látok a tévében embereket, akik lefutják. A felnőttfilmeseknek más típusú teljesítményt kell nyújtaniuk, úgy válogatjuk őket. A profi srácok agyból dolgoznak, bármikor tettre kész állapotba tudnak kerülni. Az egyszerű embertől nem lehet elvárás ugyanez, ő nyugodtan érje be azzal, amije van. Az meg, hogy valaki pénzért dug... Ne tegyünk úgy, mintha ez a felnőttfilmekkel jelent volna meg. A prostituált ráadásul nem nagyon válogathatja meg, kivel szexel, míg én erre minden figyeltem. Máskülönben nem lett jó a jelenet. A felnőttfilmekben ráadásul ápoltak az emberek és rendelkeznek egészségügyi teszttel. 

Ha megbocsát, mi azért továbbra is pornónak neveznénk a pornót.

Jó. Én pedig felnőttfilmnek. 

 „Azt sem kellett mondanom, kelj fel és járj: mankós emberek rohantak meg maguktól, csak hogy ránézhessenek a képekre”

Kicsit vissza még a kezdetekhez: hogyan került bele ebbe a világba a térdműtéte után?

Fotósként már a nyolcvanas években sokat jártam Nyugat-Európában, fotóztam például Pink Floyd-koncertet Bécsben és Bécsújhelyen. Még Athénba is elmentünk a feleségemmel megnézni a zenekart. Amikor egyedül jártam kint, olyankor azért bementem Sex Shop-ba, Peep show-ba, akkor még voltak pornómozik is... 

Szakmai tanulmányút...

Magántermészetű érdeklődés volt. Azt viszont láttam, hogy működik a dolog, hogy szeretik az emberek. Akkor ilyesmi itthon még nem volt. Külföldi stábok már forgattak ugyan pornót Magyarországon, de magyarok még egyáltalán nem. Korábban fotóztam már lányokat, modelleket, szóval ebben megláttam a lehetőséget: úgy lehetek sikeres, hogy nem is kell elszakadnom attól, ami az életem volt: a képalkotástól. Csak ez mozgókép lesz.

'92-ben már forgatott is.

Producerként, igen. Emlékszem, épp egy korrekciós műtéten voltam a kórházban, úgyhogy megkértem az asszisztensemet, hogy este hozza be a forgatáson készült diákat. Akkoriban még diára fotóztunk. Meg is érkeztek a képek, elkezdtem nézegetni, a többi beteg meg azonnal odasereglett. Azt sem kellett mondanom, kelj fel és járj: mankós emberek rohantak meg maguktól, csak hogy ránézhessenek a képekre. 

Hogy kezdte? Odament bárokban lányokhoz, hogy jöjjenek?

Nem. Volt egy barátom, aki hozott be Teresa Orlowski-filmeket. Összehozott egy operatőr-rendező sráccal, aki ilyen filmeket akart forgatni. Keresett producert. Ez lettem én. Ő pedig hozta a filmes kapcsolatrendszerét a filmgyárból, meg a főiskoláról, ahol tanított. 

Tehát eredetileg nem is tervezte, hogy pornórendező lesz?

A szükség hozta. Mivel érdekelt a filmkészítés, mindenhol ott voltam: forgatás, vágás, szinkron... Rám ragadt a tudás. Az első filmem, a Hótehénke ettől függetlenül mély víz volt. A rendező srác egy héttel a forgatás előtt közölte, hogy kiszáll az iparból, soha többé nem forgat ilyesmit, már ezt a filmet sem csinálja meg.

Valahol olvastuk, hogy az illető elment a Hit Gyülekezetébe.

Igen. 

Isten útjai tényleg kifürkészhetetlenek! Ezek szerint a magyar pornópápát végső soron Németh Sándornak és a gyülinek köszönheti a világ!

Maga mondta, nem én. 

Sokan mentek akkor a művészvilágból a gyülekezetbe. Önt sosem foglalkoztatta, hogy megtér?

Örülök, ha valaki ennyire tud hinni valamiben, mint ők ott a Vidám Vasárnapokon, de ez nem az én világom. 

Hisz Istenben? 

Biztos vagyok benne, hogy létezik nálunk magasabb szinten álló valami, ami irányítja a rendszert, amelyben mi is apró fogaskerekek vagyunk. Hogy ki hogy nevezi: magasabb erőnek, Istennek, univerzumnak... az mindenkinek a magánügye.

Minket most nem az érdekel, más hogy nevezi, hanem az, hogy ön.

Akkor nem hallották az előző mondatom végét.

Szóval magánügy. Rendben. Volt azért olyasmi, amit erkölcsi okokból nem vállalt?

Persze. Nemcsak, hogy nem forgattam, de nem is forgalmaztam olyan filmet, amelyben apácát alakítanak a lányok. Vannak határok, amelyeket nem kell átlépni. Ezért nem szeretem azt sem, ha pornópápának hívnak. A két szó nagyon nem illik egymáshoz. Ízléstelen. Aztán: iskolában sem forgattam soha. Volt egy német, aki itthon forgatott suliban. Mondtam is neki utána, hogy rohadt jó fej vagy, te hazamész, a magyar sajtó meg még hetekig arról cikkezik, hogy a pornósok semmit sem tisztelnek. Én iszom meg a levét. 

Közintézményben nem forgatott soha?

Forgattam mondjuk a Gellért fürdőben, de az azért más szint.

A Gellértet ki lehet bérelni pornóforgatásra?

Nem egészen. Nem én intéztem a dolgot, hanem a gyártásvezetőm. Amikor odaértünk, akkor derült ki számomra, hogy nem egészen hivatalos úton jutunk be. Az éjszakai felügyelő tudott csak arról, hogy érkezünk. Hajnali ötig be kell fejezni a forgatást, mert takarítás, aztán nyolckor nyitnak. Nagy duzzogva akkor azért már leforgattuk a filmet. Szép is lett. 

 „A hűség, az miért konzervatív?”

Azért ez a szegénységi bizonyítványunk, nem? Hogy kis pénzért itt, a volt keleti blokkban van minden: forgatás történelmi helyszíneken, gyönyörű nők... 

Tévhit, hogy a magyar lányok olcsóbbak voltak másoknál. Biztos, hogy a pénz is motiválta őket, de kit nem, aki munkát vállal? Itt is igaz ugyanakkor: aki csak a pénzért csinálja, abból nem lesz sztár soha. Nem mondom, hogy tömény élvezet, hiszen munka, de aki csak a csekkre gondol, nem tudja magát jól, fesztelenül érezni egy jelenetben. Magyar sztárok tehát azért lettek, mert szépek és ügyesek voltak a lányok. Ezért alakult ki az a kép, hogy világhatalom vagyunk pornóban, pedig természetesen nem voltunk sosem. Európában is sokkal többet forgattak a németek, mint mi. A magyar felnőttfilm fénykorának a titka tehát az volt, hogy minőségi munkát végeztünk és gyönyörűek itt a lányok. Tényleg. Ha külföldön vagyok, akkor látom meg az első jó csajt, amikor utam végeztével leszállok Ferihegyen. 

Végignézve élőben ezt a rengeteg forgatást: sosem undorodott meg a női nemtől?

Dehogy. Mindig külön tudtam választani a munkát és azt, hogy férfi vagyok. Alapelvem volt, hogy nem használom ki ezeket a helyzeteket. Sosem tekintettem a lányokat saját szexuális célpontnak. Akármit is gondolnak, nálam sosem volt szereposztó dívány. Imádom ezeket a sztereotípiákat egyébként. Hogy biztos mindig mindenki be van rúgva, szívva, a rendező megdugja az összes csajt a forgatás végén. Nyilván. Hajnali kettőig forgatsz, tizenkét órája dolgozol, aztán megdugod azt szintén hulla fáradt lányt, akit előtted hárman. Semmi kedved hazamenni aludni egy jót... A feleségemnek amúgy is azt ígértem, hogy nem adok okot féltékenységre. Így is lett.

Ha minden igaz, 1981 óta nős.

Így van.

Ugyanaz a felesége azóta?

Igen.

Milyen konzervatív!

A hűség, az miért konzervatív?

Legalábbis nem divat. A pornókból sugárzó értékrend szerint semmiképp. 

Nem divatolásból vagyok a feleségemmel, hanem azért, mert szeretem. Az autóm is 15 éves. Szokták kérdezni, miért nem cserélem már le. Mert nem csajozni akarok vele és mert jó autó. 

Gyerekként esetleg konzervatív erkölcsiségre nevelték, kitartásra, hűségre?

Miért kellene annak neveltetéstől függenie, hogy az ember szerelmes lesz? A házasságomnak nem a neveltetésem az alapja. Hanem a szerelem és a szeretet. Semmiféle külső ráhatás, semmiféle meggyőződés nincs emögött. Csak az érzés. Pornósnak talán nem lehetnek érzései, érzelmei, amelyek valódiak és mélyek? 

És a lányok? Ők is sértetlen érzelmi világgal kerülnek ki talán a pornóból? 

Sandra Iron, Maya Gold, Michelle Wild, Monique Covet is megtalálta a számítását az ipar utáni világban, igen. Maya például Olaszországban él, férjhez ment, van egy gyönyörű kislánya, nemrég voltak itt, felhívtak, hogy igyunk meg egy kávét, így is lett. A fiúk könnyen megtalálják az útjukat, a lányoknak meg mindig azt mondtam: olyanok vagytok, mint a sportolók. Most csinálod, de ez nem tart örökké. Készülj a civil életre! Tanulj, ne verd el a pénzt hülyeségekre. Rajtuk múlik, megfogadják-e a tanácsot, de akinek egy kis esze volt, így tett. Nem igaz a sztereotípia, hogy lelki sérültként kerültek volna ki az iparból. Az egykori Michelle Wildnak, Vad Katának kávézója van, férjnél van, boldog családanya. 

Önnek van gyereke?

Nincs. Amilyen életet éltünk, amellett nem lehetett gyereket vállalni. Rengeteg utazás, rendszertelen életmód. 

Ha lenne lánya és pornózni akarna, engedné neki?

Ha felnőtt lenne, és ezt a szakmát választaná, nem tilthatnám meg. 

De őszintén: örülne?

Igen. Azt tudom, mondani, igen. Ha jó lenne a szakmában, akkor persze. Jobban, mintha titkárnőként tengődne és azt mondaná a főnöke, hogy Julika, diktálok, amire rutinból kérdezne vissza: hagyományosan vagy hátulról?

Hatvanéves épp. Nagypapa-kor. Unokák meg nem lesznek... Ez sem gond? 

Mondjuk inkább azt, hogy ez mától Kovi 6.0-ás verziója. Nem érzem magam öregnek. Jól vagyok. Gyerekek pedig vannak a családban. Nem bánom, hogy saját unoka nincs. Főleg, amikor látom, hogy a mai fiatalok milyen felelőtlenek. Kihasználják a szervezetüket. Isznak, füveznek...

Mondja ön, a szent életű ember?

Nem vagyok az, persze. Unicum-sör volt régen a menü. Fiatal koromban. De ma már, amikor megvan a lehetőség, hogy pótolják, amit elvesznek a szervezetüktől egy-egy átmulatott éjszaka után, más a helyzet. Törődhetnének magukkal. 

Nem hittük volna, hogy Kovival az egészséges életmód papjaként találkozunk majd.

Pedig az egészség mindig fontos volt nekem. Minden filmem elején ott volt a felirat: az AIDS ma még gyógyíthatatlan betegség, az egyetlen megelőzési mód az óvszer. Magyarországon ezt rajtam kívül nem csinálta senki, de ebben az iparban tényleg mindenki figyelt az egészségre. Össz-vissz két HIV-fertőzött volt Magyarországon a szakmában, azok sem filmezés közben szedték össze, hanem úgy, hogy elmentek privátozni. A kór viszont nem terjedt tovább: azonnal leállt mindenki a forgatásokkal, hetekre. Európa-szerte. Visszakövettük, ki lehet érintett, új tesztek készültek és csak akkor folytattuk, amikor megbizonyosodtunk róla, hogy mindenki teljes biztonságban van. A prostitúciónál tehát sokkal biztonságosabb a felnőttfilmek világa.

 „Én hajnali kettőkor is megállítottam a forgatást, ha észrevettem egy pattanást a lány fenekén!”

Férfiként nyilván férfi fantáziákból indult ki rendezőként. A nőkre nem gondolt? 

Amikor lejjebb ment a forgalom, úgy döntöttem, hogy nem mondhatunk le a piac több mint feléről, a nőkről. Jöttek is olyan jelzések, hogy néznék a filmeket nők is, csak azért nem teszik, mert célpontként, darab húsként vannak ábrázolva. Hogy nincsenek szeretve. Végeztettem tehát egy közvélemény-kutatást, hogy mi tetszene nekik, aztán már készítettem olyan filmeket is, amelyeket szerettek. Ott van A bujaság kertje. Több díjat is nyert. 

Aztán a 2010-es évekre befellegzett a hagyományos pornónak. Gattyán György neve hallatán nem tör fel önből a mély harag? 

Cseppet sem.

Csak mert az új idők új szeleit megint egy magyar kapta el világméretekben a szexiparban: ő. 

Már akkor kitalálta az élő szexcsetet, amikor még nem volt széles sávú internet. Nagyon ügyesen csinálta. De egyáltalán nem ő tette tönkre a felnőttfilm-ipart. Gattyán Györgynek semmi köze a pornóhoz. 

Akkor mi tette tönkre? Mikor kezdődött a hanyatlás?

Már a dvd-vel. Akkor megmondtam: mostantól mastert adunk ki a kezünkből. Sokszorosítható úgy, hogy nincs minőségromlás. Addig aki adott valamit magára, eredetit vett. A digitalizációval ez véget ért. A kaput viszont az internet tette be. Ezt el kell fogadni. Nincs mit tenni. Annak a megközelítésnek, amelyet én követtem, időlegesen befellegzett. Ma az van, hogy kétszázezerért vesznek egy kamerát, aztán menjen a szex. Nekem mást jelentett a felnőttfilmezés. Mindig azt mondtam: ez mese felnőtteknek. Én hajnali kettőkor is megállítottam a forgatást, ha észrevettem egy pattanást a lány fenekén! Nem örült a stáb, de akkor is. Azt szeretem, ha a néző azt mondja: fú, de jó lenne, ha én lennék a srác helyében. A mese az mese, oda nem kellenek bőrhibák, pattanások. 

Forgat még?

Keresnek ma is, de amikor a pénzre terelődik a szó, kénytelen vagyok nemet mondani. Olyan költségvetésekkel kell ma forgatni, ami nem teszi lehetővé a minőségi munkát. Negyedannyiból, amennyiből mondjuk a Porn Wars készült, ami egy rakás díjat elhozott. Lehet, hogy nagyképűségnek hat, bocsánat, de: egy Michelin-csillagos szakács sem fog elmenni a kolbászsütő bódéba, tocsogni az olajban.

Ha nem forgat, mégis mivel foglalkozik?

Az egészséges életmód terjesztésével. Amit ittam az interjú elején, azzal. Egy magyar természetgyógyász étrend-kiegészítője. Nekem egy év alatt elmúlt az asztmám, rendeződött a vércukrom, a vérnyomásom. Ennek a népszerűsítésében és a terjesztésében veszek részt, járok találkozókra. Mondjuk azon mindenki felröhög, amikor elmondom, hogyan kell ezt inni...

Mit mond, hogyan kell?

„Tartsa kicsit a szájában, ne nyelje le rögtön.” A nyálkahártyán keresztül is szívódik fel, azért, de látja, maga is röhög. 

Nehéz lenne megállni. 

Mindenesetre én már 43 kilót leadtam ezzel az itallal, úgy ráadásul, hogy nem salátákat kell enni, hanem rendes, zsíros, magyaros kajákat, ahogy a nagyanyáink csinálták. Ettünk gyerekkorunkban olajos kenyeret? Ugye, hogy nem. Zsíros kenyeret ettünk. Én bizony ma is zsírban kisütve szeretem a rántott húst. Az orvosok nem hittek ebben, de amikor látják a leleteimet, elismerik, hogy működik. Fogytam, így már mozogni is könnyebben tudok.

Visszamozog még azért a pornóiparba, ha netán szerencsésebb idők jönnek?

Vannak még terveim. Most állapodtam meg például egy utazási irodával, hogy a csoportjaik egyik fakultatív programja egy forgatás megtekintése lesz. 

És ez ön szerint javítja az országimázst?

Az mennyire javítja, ha a Gozsduban lerészegednek és végigtombolják, -hányják a belvárost?

Az sem javítja. További tervek?

Szerepet vállaltam a Ragadozók című websorozatban és van még egy saját tervem is: létrehozom a Nemzeti Pornóarchívumot. Jó, az elnevezés csak vicc. Mindenesetre 25 év termését kellene digitalizálni. 

Minek?

Hogy ne legyen az enyészeté mind. A szalagok egyszer tönkremennek és akkor örökre eltűnnek ezek a filmek. 

 „A filmjeim kordokumentumok. Látszanak rajtuk a '90-es évek utcái, viseletei, hogy milyenek voltunk akkor”

Ahogy nézegeti a régi filmeket, nem röhög föl néha?

De. Főleg a szinkronok viccesek. Mondjuk olasz rendező filmjében magyar lány. Amikor beszélnie kellett, mindegy volt, mit mondott, mert úgyis olasz szinkront kapott az egész film. A lány ezért olyanokat mond, hogy „na, még tovább kell beszélnem, mi a fenét mondjak még, de rohadtul unom már ezt”, aztán így mennek el szexelni. Az olasz szöveg persze az, hogy „megőrülök érted, gyere az ágyba”, de mi magyarként gyönyörűen le tudjuk olvasni a szájáról, amit valójában mond. Amikor a Hótehénkét digitalizáltuk, azon is dőltünk a röhögéstől.

Mégis milyen értéket képviselnek ezek a filmek az utókor számára, amiért mégéri önnek a digitalizálásukkal vesződni?

Kordokumentumok. Látszanak rajtuk a '90-es évek utcái, viseletei, hogy milyenek voltunk akkor. Másrészt a videós kultúrának fontos részei voltak. Nem nagyon volt olyan téka, amely ne kölcsönözte volna a filmjeimet. Nem kis vállalás az archívum egyébként. Azt sem tudom, hány filmet készítettem, de kétezer videokazetta van egy raktárban, amelyeket egyesével át kellene másolni.

Pályázik rá? NKA?

Biztos kapnék rá pénzt! Nem. Magánerőből csináljuk. Aztán meglátjuk, mit kezdünk majd vele. Lehet, hogy ingyen hozzáférhetővé tesszük. Elképzelhető, hogy lenne keletje a retropornónak, de nem tudom, mikor tudunk végezni a munkával. Ha egy ember végzi ezt a munkát, az kétezer kazetta esetén két év. Mindegy. Megcsinálom. 

***

Fotók: Földházi Árpád