Az „új szerv”, a bélfodor az emésztőszervrendszerünk része, és sokáig úgy gondolták, struktúráját tekintve töredezett, különálló részekből áll össze. A legújabb kutatás ellenben azt találta, hogy tulajdonképpen egy egységes, folytonos felépítésű szervről beszélhetünk – olvasható a Science Alert tudományos portálon.
Az új eredményről szóló publikáció a The Lancet Gastroenterology & Hepatology című szakfolyóiratban jelent meg.
„A bélfodor részletes anatómiai leírása már száz évvel ezelőtt megszületett, azonban mostanra kiderült, hogy minden, amit eddig tudtunk róla, helytelen – nem töredezett, komplex, hanem egyszerű felépítésű, egységes szerv” – mondta J. Calvin Coffey, az újonnan megjelent kutatás vezető szerzője.
Mi a bélfodor szerepe?
A bélfodor, más néven mesenterium egy hashártyakettőzet, a vékonybél rögzítésére szolgál. Az egyik legelső leírást Leonardo da Vinci készítette róla, ám évszázadokig nem tulajdonítottak neki kiemelt figyelmet.
A kutatók hosszú ideig úgy gondolták, különálló részekből áll össze, ezt cáfolták 2012-ben Coffey mikroszkópos vizsgálatai. Az elmúlt négy év azzal telt, hogy a szakemberek elegendő mennyiségű bizonyítékot szedjenek össze ahhoz, hogy a bélfodrot önálló szervvé lehessen minősíteni. Ez a publikáció megjelenésével hivatalosan mostanra történt meg.
Miért fontos az átminősítés?
Gyökeres változásokat nem hoz az emberi szervrendszerrel kapcsolatos ismeretekben, ám jelentősen kibővíti őket: új kutatási területe nyílhat meg az orvostudománynak, ami az egészség megőrzése szempontjából fontos eredmény.
Az elkövetkezendő időszakban a kutatók azt fogják vizsgálni, milyen szerepet játszhat – ha játszik egyáltalán – a bélfodor a hasi és emésztőszervrendszeri betegségek kialakulásában. Az ismeretek birtokában javíthatóvá válhat a betegek kezelésének hatékonysága.
„Most már kiterjedt ismereteink vannak az új szerv szerkezetéről. Ha ezt megértjük, azt is tudni fogjuk, hogy mikor működik rosszul, és ezzel kialakul-e valamilyen betegség. Összességét tekintve új kutatási területet alapozhatunk meg” – vázolta fel a tanulmány konklúziójának jelentőségét Coffey.
