A szerkesztők a társadalmi egyenlőtlenségeket elemezve azt írták: alapprobléma, hogy „a magyar társadalom »en bloc« (úgy ahogy van) tartozik Európa szegényebbik feléhez”. Európai összehasonlításban fogyasztást, életszínvonalat, iskolázottsági szintet, életstílust, nyitottságot, elfogadási képességet, nyelvtudást tekintve a magyar társadalomnak csak a kisebb része, talán harmada van „kinn a vízből”, és képes partnere lenni európai társainak.
Az adatok azt mutatják, hogy jelentősek az egészségi és az oktatási egyenlőtlenségek, továbbá gyengék, nem hatékonyak az egészségügyi és oktatási intézmények – tették hozzá. Összegzésük szerint a társadalmi felemelkedéshez intézményi reformokra lenne szükség, továbbá arra, hogy a magyar gazdaságban olyan környezet domináljon, amelyet verseny, innováció és értékteremtés jellemez.
Tóth István György a kötet főbb üzenetei között arról beszélt, hogy bár a makrogazdasági mutatók 2015-ben biztatóak voltak, az államháztartás pozitív irányba fordult, nőtt a foglalkoztatottság, az ország a stabilizáció után mégsem nézett szembe az oktatási és egészségügyi reformok kérdésével, ehelyett a menekültügy került a közbeszéd középpontjába.