A vásárlói reakciók megoszlása nem tükröz túlzott fogyasztói tudatosságot: a vásárlók 23-25 százaléka nem tesz semmit, ha problémája adódik. Többségük azért, mert nem akar konfliktust, mások pedig azért, mert elfogadják, hogy könnyen kerülhetnek ilyen helyzetbe.
Termékek esetén 41, míg szolgáltatások esetén 48 százaléknyi további vásárló nem az adott helyzetet kívánja megoldani, hanem annak ismétlődését igyekszik megakadályozni. Közülük nagyjából ugyanannyian döntenek úgy, hogy többet nem vásárolnak az adott helyen, mint ahányan elmondják ismerőseiknek negatív tapasztalataikat, és immár 3-4 százaléknyian vannak olyanok, akik az interneten is megosztják bosszúságukat.
Problémás termék vásárlása esetén ugyanakkor mindössze 48 százaléknyian reklamálnak, a szolgáltatások esetében még kevesebben, 40 százaléknyian. Ha ennek nincsen eredménye, tízből négy vásárló érzi úgy, hogy nincsen értelme további lépésnek. Körülbelül ugyanennyien vannak, akik a vásárlók könyvébe írnak, és számukra itt fejeződik be a történet.
Termékvásárláskor az eredménytelen reklamációknak mindössze 19 százaléka folytatódik a Fogyasztóvédelmi Hatóságnál. Szolgáltatások esetében ez az arány 27 százalék. Bírósági szakaszba csak az ügyek 1-2 százaléka kerül, miközben a békéltető testületek elé is csupán az ügyek elenyésző része jut — többnyire azért, mert a fogyasztók még mindig csak elvétve ismerik ez az intézményt.
A békéltető testület egy európai irányelven alapuló segítség a fogyasztóknak, hogy a kis értékű vitáikat gyors, ingyenes eljárás során oldják meg a vállalkozásokkal. Ezzel párhuzamosan a vállalkozások számára is egy jó lehetőség arra, hogy a vásárló ne a hatósággal vizsgáltassa ki a vélt vagy valós sérelmét, hanem egy konzultáció útján döntsenek a megoldásról. Bár ez a lehetőség immár 1999 óta rendelkezésre áll, a minden megyében működő, összesen 20 békéltető testület éves szinten még mindig csupán 11-12 ezer esetet dolgoz fel. Ezek mintegy fele zárul érdemi, egyértelmű döntéssel.