Család és népesedéspolitika a kelet-közép-európai régióban

A rendezvényt Dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója nyitotta meg.

Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet ügyvezetője üdvözlő beszédében kiemelte, hogy hatékony családpolitika nélkül nincs megoldás az Európára és Magyarországra is jellemző súlyos demográfiai helyzetre, amelynek javulása Európa és Magyarország számára is kulcskérdés. Hangsúlyozta az összefogás szükségességét, és azt, hogy nem érdemes világnézeti szempontokat belevinni a családpolitikába, példaként említve a rugalmas gyedet, mint lehetőséget arra, hogy aki akar, otthon maradhat, aki pedig szeretne, visszamehet dolgozni. Sikerként értékelte a jelenlegi, 2010 utáni magyar családpolitikát, kiemelve, hogy a teljes termékenységi arányszám az elmúlt 6 év alatt 1,23-ról 1,44-re történő növekedése – bár még messze van a természetes reprodukcióhoz szükséges 2,1-től –, de mégiscsak pozitív eredmény, hiszen a korábbi folyamatos csökkenést sikerült megállítani. Ez egyedül talán csak Franciaországban és Svédországban sikerült – tette hozzá, hangsúlyozva a jó európai minták átvételének fontosságát. 

Hasonlóan vélekedett Anna Van Oeveren, a Wilfried Martens Centre for European Studies, a népesedés- és családpolitika kapcsán lebonyolított projekt szakmai támogatójának projektkoordinátora, aki elmondta, hogy a népesedés- illetve családpolitikában nincsen páneurópai megoldás, hanem egyéni utak, ugyanakkor fontos a jó megoldások megosztása. 

A rendezvényen az egyes államok népesedés- és családpolitikája kapcsán külföldi szakértők is előadást tartottak. Konrad Niklewicz, az Instytut Obywatelski igazgatóhelyettese a lengyel; Veres Valér, a Babeș-Bolyai Egyetem egyetemi docense a román; Jakob Bec, az Institut Dr. Janeza Evangelista Kreka ügyvezetője a szlovén; Mikuláš Krippel, az Anton Tunega Alapítvány kutatója pedig a szlovák eredményekről beszélt.

A szakértők rámutattak: a kelet-közép-európai uniós államok közössége egy sajátos térsége az Európai Uniónak. Ezekre az országokra kevésbé jellemző a célirányos bevándorlás, sőt több államot is érintett az elmúlt évtizedben az elvándorlás problémája. A vizsgált államok népesedéspolitikáját így elsősorban a születésszám növelésére kell alapozni, melynek kiemelt eleme a családpolitika, illetve közvetve az otthonteremtés- és otthonmegtartás is – mondták, hozzátéve, hogy a népesedéssel összefüggő probléma ugyanakkor részben meghaladja az említett térség kereteit, hiszen a 20. század második fele óta egész Európában komoly gondot okoz a születésszám csökkenése. Az Európai Unió jövője szempontjából ezért különösen fontos, hogy az egyes altérségekben lejátszódó társadalmi változásokkal az uniós intézmények is tisztában legyenek.

Konrad Niklewicz előadásának egyik fő üzenete az volt, hogy a családpolitikában a liberális hozzáállás a leginkább követendő, mert az – a konzervatív családpolitikával szemben – támogatja a nők visszatérését a munkaerőpiacra. A legmagasabb születési aránnyal rendelkező Franciaország és a Svédország sikere szerinte abban rejlik, hogy mindenki számára garantált a bölcsődei/óvodai elhelyezés, valamint a munkába való visszatérés lehetősége; míg Lengyelországban jelenleg nagyon alacsony a bölcsődei/óvodai férőhelyek száma, és nagyon gyenge férfiak részvétele a gyermeknevelésben. Véleménye szerint erre kellene építeni a lengyel családpolitikát. Előadásának másik fő témája a nemrég bevezetett „500 plus” program volt (2 vagy több gyerek esetén minden 18 év feletti gyerek után havonta 500 zlotys – körülbelül 35.500 forintos – családi pótlékot kapnak a szülők), melynek kockázatait hosszasan sorolta: szerinte csak a nagycsaládosokra koncentrál, nem ösztönöz a munkába való visszatérésre, várhatóan nem növeli a termékenységet sem és nagyon költséges, ezért hosszú távon nem fenntartható. 

Veres Valér a román aktuális népesség- és családpolitikában zajló legfrissebb, július elsejétől hatályos változásokat ismertette, történelmi távlatokat is adva ezeknek. Az összességében viszonylag jelentős pozitív változásokat „régi termék új köntösben” hasonlattal jellemezte: a vonatkozó törvények több pontok lényegesen változtak, bőkezűbbek lettek a támogatások, de a főbb elemek már korábban, 2008 és 2010 között is jelen voltak. Ezek a változások szerinte jó alapot képeznek egy hosszú távú eredményes családpolitika számára, de a 90-es évek óta tartó zuhanásszerű születésszám-csökkenés stabil és folyamatos visszafordításához még sok egyéb feltételre is szükség lenne (pl. erősebb családi adókedvezmény rendszerre, politikai konszenzusra, stabil kormányzatra).

A rendezvényt Lajtai Mátyás, a Nézőpont Intézet elemzőjének előadása zárta. Először egy 1990-2015 közötti demográfiai körképet mutatott be, az Európai Unió tagállamaira vonatkozó adatokat a világban zajló demográfiai folyamatok tükrében ismertetve, kiemelve a francia, angol és spanyol pozitív eredményeket, valamint a Kelet-Közép európai térségre jellemző erősen negatív demográfiai folyamatokat. A jelenlegi magyar családtámogatási politika főbb ismérveinek és elemeinek felsorolása után – melyet szerinte a „változatlan változatosság” jellemez –, bemutatta a Nézőpont Intézet két korábbi (idén áprilisban és  júliusban készült) közvélemény-kutatását. Az ezer fő telefonos megkérdezésével készített reprezentatív felmérések szerint a teljes felnőtt népesség közel háromnegyede (74 százalék) szerint a magyar kormány helyes döntést hozott azzal, hogy a családpolitikát helyezte a szociálpolitika középpontjába. Tízből kilenc magyar (a megkérdezettek 91 százaléka) ellenezné, ha a népesedési problémákat bevándorlással orvosolnák Magyarországon. A magyarok háromötöde (61 százalék) továbbá pozitívan vélekedik a Családi Otthonteremtési Kedvezményről (CSOK), az intézkedést csupán a teljes felnőtt népesség negyede (26 százalék) tartja elhibázottnak.

A magyar előadás után a közönség kérdéseket tett fel a lengyel és a magyar előadóknak.