„Nem kell a pénze” – a Mandineren üzen Simicskának az MSZP új elnöke

Fogalma nem volt a parlamenti képviselői irodaház őrének odalent, hogy Molnár Gyulát hol kellene keresnünk...

Ez talán hátránya annak, hogy nem vagyok parlamenti képviselő, máskülönben viszont inkább előnyös ez a helyzet. Az MSZP elnökeként ugyanis úgy gondolom, hogy szét kell választani a parlamenti politizálást és a szélesebb értelemben vett pártpolitikát, tehát, hogy nem ebből az irodaházból kell irányítani az MSZP-t. 

Mégis itt van most.

A 11. kerületi pártházunkban vagyok főleg, újságírók kedvéért szoktam csak bejönni ide, a képviselői irodaházba. Ez itt egyébként a lemondott pártigazgató szobája.

Tóbiás Józsefé nagyobb volt. Nem einstandolja?

Ez a frakcióvezetőn múlik, de valami lesz ahhoz a szobához közel, ahol le tudok ülni, tudok fogadni embereket.

Jól értjük, hogy vendégkártyával van most itt, akárcsak mi?

Szakértői kártyával, igen.

Kemény.

Még keményebb: egy hét alatt sem sikerült megoldani, hogy a kocsimmal meg tudjak állni a ház előtt, szóval miközben beszélgetünk, fizetem a parkolási díjat az V. kerületnek.

Végül is szép balos mozgalmárhagyomány az illegalitás, nemde? Ez már majdnem olyan. Ön sokat tudhat erről moszkvai tanulmányaiból.

Vegyészmérnök vagyok, de Moszkvában annak idején tényleg kellett tanulnunk kommunista párttörténetet és tudományos szocializmust is. Az illegalitásról mindenesetre én már csak olvastam. Egyébként meglepődtem, hogy a Fidesz a moszkvai és KISZ-es múltam miatt vett elő, ez azért elég erőtlen próbálkozás.

Van azért némi bukéja, hogy még 2016-ban is moszkovitát választanak a szocialisták elnöknek, nem?

Miközben a Fidesz ma Azerbajdzsán, Kazahsztán és Moszkva kegyeit keresi, az EU-ból meg kilépne egy-két főemberük? Nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Először is: nekem van diplomám. Nem vásároltam, hanem tanulással szereztem, ellentétben egynémely ismert politikussal. Akkoriban a külföldi tanulmányi lehetőség ráadásul nem politikai, hanem szakmai rang volt, én pedig kitűnő tanuló voltam. Akkor ezt vörös diplomának hívták, ma summa cum laudénak – változik a világ. A „régi arcok, új arcok”-felvetés is vicces. Én a Fidesz-vezetőkkel egyidős vagyok, és mondjuk itt áll mellettem Tóth Bertalan – mókás, amikor olyanok emlegetnek régi arcokat velünk kapcsolatban, mint mondjuk Kövér László.

„Remek csapat voltunk”

Ráadásul ön is focista.

Fociztam sokáig, igen – kint, Moszkvában is volt egy futballcsapatunk. Jelentem: megvertük anno az ELTE jogi karát.

Ez a moszkvai csapat volt a Sörhenger, ugye?

Így van.

A jobbikos Kovács Béla is önöknél rúgta a bőrt?

Nem emlékszem rá, a csapatnak nem volt tagja; de van, akinek dereng, hogy néhanap eljött ő is.

Miért Sörhenger volt a csapat neve?

Nem tudom, beleillik-e egy nagy, komoly párt elnökének imidzsébe, mindenesetre azért, mert már a nyelvi előkészítő idején sörben játszottunk. Ki lehetett minket hívni, a tét pedig mindig egy láda sör volt. Mi meg aztán hengereltünk. Remek csapat voltunk.

A későbbi wallisos Veres Tiborral is együtt rúgták a bőrt Moszkvában. Ma is remek csapatot alkotnak?

Látom a kétségbeesett próbálkozást, hogy előállítsák belőlem a politikusbűnöző karakterét, de ez mindig kudarcot fog vallani. Százötvenen voltunk kint abban az évben Moszkvában, természetesen és szerencsére pedig vannak, akik később vitték valamire. Tibi ilyen. Ma is jóban vagyunk, de soha nem beszéltünk üzletről. Amikor megválasztottak most, küldött egy gratuláló sms-t.

Nagy György is Sörhenger-tag volt, aki meg azért izgalmas, mert ő most Garancsi Istvánnal együtt üzletel. Vele sem beszélt üzletről?

Nagy Gyuri későbbi generáció és megjegyzem, ő csak kapus volt. Veres Tibi meg én pedig csatárok. Gyuri is barátom és de, megkérdeztem, amikor hallottam az üzletükről, hogy van-e ennek köze a politikához. Ahhoz a fideszes politikához, amely jól láthatóan és tudatosan hálózza be a gazdaságot. Azt mondta, semmi, és egyéb üzleti ügyeivel kapcsolatban esett be ez a lehetőség.

Ettől függetlenül ütnie kell őt is MSZP-elnökként, nem? Főleg, hogy már most úgy tartják sokan: őfelsége ellenzéke szerepére készül.

Nincs kivétel. Be kell tudnunk mutatni az ellenfél alkalmatlanságát. Ennek két módja van. Az egyik, hogy azt mondjuk, nem tudnak kormányozni. A másik, hogy azt: a kormányzás célja már a lopás maga.

Az elsőt aligha mondhatják, saját kormányzati teljesítményüket ismerve meg végképp nem.

Nos, igen. Be fogom bizonyítani mindenesetre, hogy nincs bennem elfogultság, de szerencsére most többszereplős lett az MSZP az eddigi egyhangúsághoz képest, tehát nem minden üzenetet nekem kell közvetítenem. Hiller István például képes megszólítani az értelmiségi köröket. Ebben, az ő szerepvállalásában benne van az az üzenet is, hogy az MSZP-nek le kell mosnia magáról azt a vádat, hogy nemzet- és egyházellenes párt lenne.

Azt csinálja csak Gyurcsány?

Ugye nem gondolja, hogy van olyan feladat nálunk vagy akár a DK-nál, hogy ki legyen nemzetellenes? Ha már itt tartunk, akkor inkább a Fidesz folytat nemzetellenes politikát azzal, hogy ki akarja vinni az országot az Európai Unióból és tönkreteszi az oktatást, nem a baloldal.

Nem akarja kivinni a Fidesz sem, de erről később.

Jó. A kőkemény ellenzéki szerepet mindenesetre Tóth Bertalan viszi nálunk, aki MNB-ügyben, Posta-ügyben már exponálta magát, Harangozó Tamás pedig antikorrupciós ügyekkel foglalkozik. Az elnök így lehet kicsit békésebb, miközben persze ő az, aki megszervezi a feladatokat.

A Garancsi-ember barátságát bíró Molnár Gyula. Gyurcsányistáknál simán így jön le.

A DK növekedésének vannak határai, mi pedig azon dolgozunk, hogy visszacsábítsuk azokat, akik számára eddig nem voltunk elég radikálisak, hitelesek, és odapártoltak. 2018 ugyanis nem egy a választás a sok közül. Az lesz a nagybetűs választás az ország és az MSZP számára is. Ha harmadszorra hozzájárulunk a tehetetlenségünkkel, a sutaságunkkal ahhoz, hogy a Fidesz maradjon hatalmon, az emberek joggal büntetnek meg minket.

Hunvald György közben megint MSZP-vezetőként áll a vártán. Vele akar kormányt váltani az ismét hitelesen megújult MSZP?

Köszönöm, hogy sajnálják a szocialista párt elnökét, hogy amikor végre levegőt vehetne, visszanyomják a fejét a víz alá. Megható az együttérzés. Itt az a helyzet, hogy jogerős elmarasztaló ítélet nincs ellene, az erzsébetvárosi közösség pedig nagyon kedveli Hunvald Györgyöt. Rehabilitálni akarták, én pedig ebbe nem szólhatok bele. Mi így működünk, egyelőre ilyen az alapszabályunk.

Változtatna rajta?

Igen. Háromféleképpen lehet vezetni egy pártot. Vagy a vezető személyisége erős – utoljára nálunk Horn Gyula volt ilyen. Ő, ha megmondta, merre az arra, nem volt vita az alapszabályról. Aztán ott a Fidesz: az alapszabály is a vezetőnek kedvez és a karakter is erős. Vona Gábor pedig tipikusan alapszabály-elnök.

Ön melyik változatot szeretné?

Egyelőre annyit látok, hogy sokkal egységesebb felületű párt kell. Nem az a baj, hogy rosszak a mondatok, hanem hogy sokfélék és nem egységes a felület.

Ráadásul most bejön a képbe Hunvald.

Nem örülök annak, hogy őt választották a kerületben, de az elnök nem vétózhatja meg egy helyi szervezet döntését. Itt egy ember, akin keresztül sok éve igyekeztek megroppantani egy politikai pártot; közösséget, miközben ha megnézzük, a szocialista párti miniszterek többsége Teréz anya ahhoz képest, ami ma van. Persze Lánczi Andrástól azt is tudom, hogy a fideszes korrupció a nemzet érdekében van, nem másért. Saját bőrömön is tapasztaltam, tudom, milyen politikai játszmák ezek.

„Rólam nem gondolják az emberek, hogy korrupt vagyok”

Hunvald esetében mi a játszma? Perújrafelvétel van.

De miért van? Miért nem veszi tudomásul az ügyészség, hogy nem tudta bizonyítani a vádat?

Nem egyesítették az ügyeket a bíróságon, tehát formai hibák miatt kell megismételni az eljárást Hunvald esetében.

De miért nem sikerült egyesíteni őket, miért nem tudtak megfelelően eljárni? Ez is politika.

Hunvald tehát áldozat?

Nem fogom őt minősíteni. 2006-ban mindenesetre volt egy politikai döntés. A Fidesznél született. Így szólt: ha nem tudom legyőzni az ellenfelem, ki kell nyírni. Ezt helyben ki is mondták, erről személyes tapasztalatom van. Őszöd után is megnyertem a polgármester-választást, sőt, 2014-ben is 42 százalékot szereztem, ami a párt 12 százalékához, ahol akkor állt, szép eredmény. Rólam nem gondolják az emberek, hogy korrupt vagyok, hiába akarja a Fidesz ezt szajkózni mindenhol. A Hunvald- és a Hagyó-ügyekben is voltak mindenesetre problémás megoldások.

Pedig ha már Hunvald visszatér, épp javasolni akartuk Hagyó Miklóst szocialista miniszterelnök-jelöltnek.

Vártam már a felvetést... Kétségkívül szép feladat, nagy kihívás, hogyan lehet ebből kimászni, mindenesetre lelkileg értem az erzsébetvárosi közösséget. Ettől függetlenül, ha Hunvald György alkalomadtán közfunkciót vállalna, olyat, ami ennél följebb van, arra azt mondanám: nem.

Örömteli.

Emellett viszont hangsúlyoznom kell: a politikai motiváció egészen nyilvánvaló ezekben az ügyekben. Engem hivatali visszaéléssel vádoltak például, ami a világ legszubjektívebb vádja. Ha az ember teszi a dolgát, megvalósítja, ami a programjában szerepel, az hivatali visszaélés? Orbán Viktor például visszaél a hatalmával vagy teszi a dolgát, amikor vasutat épít a saját falujába?

Önök szerint márpedig ez visszaélés, nem?

De.

A Kopaszi-gát eladása viszont nem az...

Nem, mert az közösségi célokat szolgált.

„Ha Amerikában lennénk, én lennék a legkisebb királyfi, akit meghurcoltak”

Nem olvastuk egykori polgármesteri programjában, hogy közös céget hoz majd létre Leisztinger Tamás szoci-közeli nagyvállalkozóval, utóbbi megszerzi a területet, majd jóval drágábban adja tovább portugáloknak.

Ez az a pillanat, ahol jegyzőkönyvet kérhetnék, aztán rágalmazásért pert indíthatnék, ugyanis nem csináltam közös céget Leisztinger Tamással. Otromba megállapítás ez. Hazugság. De tudom, hogy ez az, ami a kormánypárti újságcikkekből átjött. Ha így lett volna, nem hűtlen kezelés lett volna a vád ellenem? Nem lettem volna előzetesben? Ha Amerikában lennénk, én lennék a legkisebb királyfi, akit meghurcoltak. Hatalmas kártérítést kapnék és elnézést kérnének tőlem. Itt ehelyett az van, hogy volt valami kabátlopás...

Leisztinger mégiscsak megszerezte a területet a polgármestersége idején.

Nem Leisztinger Tamást hívtam be, hanem a telekszomszédot, miután a hőerőmű francia tulajdonosa – nem mi – nyolc hektárt eladott neki. Vele kötöttem tehát szerződést. Az én dolgom az volt, hogy a közparkot megcsináljam. Nem volt ötmilliárdja az önkormányzatnak erre, tehát magántőke kellett. Ennyi erővel minden benzinkút alatti telket eladó polgármestert meg kellene büntetni. Eladja százmillióért, tíz év múlva pedig mekkora haszon van! A benzinkutas már 300 milliót keresett! Persze, mert beruházott, vállalta a kockázatot, működtette a kutat... Meg kellene érteni, hogy az önkormányzat nem gazdasági társaság. Célja van. A mi célunk a Kopaszi-gátnál az volt, hogy legyen egy közpark, amelyet mindenki használhat, később pedig legyenek ott lakóingatlanok, szolgáltatások, legyen adóbevétel. Én ezt közpénz nélkül, 2,5 milliárdos bevételből, amit a telekért kaptunk, megcsináltam. Most ugyanúgy, ugyanazt csinálják egyébként más szereplőkkel, látszik tehát, hogy az elképzelés nem volt rossz.

Ilyen régi történetek mellett tud új sztorit adni a pártnak? Nemrég egy interjúban még azt mondta erről: passz.

Az újságírók címekkel játszanak, ezt nyilván tudja. Ha megnézi a teljes választ, amit adtam, látja, hogyan gondolkozunk. Az jól látszik, hogy a 2002 és 2010 közötti politikai hibákat tudatosan rendszerszerűvé nagyítja a Fidesz, tehát kell egy új történet. Ez viszont nem két hét alatt áll össze. Most még olyan videojátékban vagyok, ahol szembe repülnek a tárgyak és még csak nem is elkapni kell őket, hanem elhajolni előlük. Közben meg futni egy viszonylag szűk folyosón, ahol fény sem nagyon van. Ezen a fázison túl kell lenni. A sztoriépítés tartalmi része ez után következik.

Nézzünk néhány sztorielemet. Azt már mondta, hogy nem kell feltétlenül nemzetellenesnek lenniük. Támogatja például a székely autonómiát?

Nálunk a határon túli magyarság és Európa nem egymással ellentétes...

Eldöntendő kérdés volt.

Jó, de mivel az látszik, hogy közvetlenül Romániával nem fogunk tudni megállapodni erről, ezért az MSZP hangsúlyozottan az Európai Unióban bevett és létező autonómia-formát támogatja. Azt viszont igen. Nem véletlen az sem, hogy első utam elnökként Erdélybe vezetett.

Bocsánatkérés 2004. december 5-ért?

Vezekelni nem fogok, de van összefüggés.

Mi a pláne abban, hogy RMDSZ-eseket látogat meg egy MSZP-elnök? Általános gyakorlat ez önöknél.

Ha Brüsszelbe mentem volna először, vagy Soros Györggyel találkoztam volna, megkapnám, hogy lám-lám. Találkoztam egyébként a román szociáldemokratákkal is, akik esélyesei az idei előrehozott választásoknak. Nem mindegy, tesznek-e ajánlatot a magyaroknak vagy sem. A kétoldalú kapcsolatok rendkívül fontosak, Orbán pedig helytelenül teszi, hogy nem tárgyal a románokkal, csak azért, mert szocialisták.

Most mondta, hogy autonómiát sem lehet kétoldalú kapcsolatokon keresztül rendezni.

Azt nem, de az a piramis teteje. Ahhoz, hogy a teteje megépüljön, alá is építeni kell valamit.

„Szégyen, hogy egy ilyen népszavazást meg lehet ma tartani Magyarországon”

Jöhet még egy eldöntendő kérdés?

Hogyne.

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

A Fidesz népszavazása alkotmány- és idegenellenes népszavazás. Erre a kérdésre nem lehet jól válaszolni, az is szégyen, hogy egy ilyen népszavazást meg lehet ma tartani Magyarországon.

Eldöntendő kérdés. Igen vagy nem?

Nem ilyen egyszerű, a menekültügy ugyanis másképp van beállítva itthon, mint ami a valóság. Egyébként pedig: fontosak a nemzeti kormányok, de ha tagjai vagyunk egy közösségnek, amelytől egyébként nagyon sokat kapunk, úgy gondolom, hogy az a közösség igenis hozhat ránk is kötelező döntéseket. Brüsszel is hozhat tehát, ez benne van a Fidesz által megírt és az országra erőltetett Alaptörvényben is, feketén-fehéren.

Akkor el kell mennie a népszavazásra és igennel kell szavazni, ahogy Fodor Gábor teszi.

Nem, ugyanis az MSZP nem vesz részt egy idegenellenes népszavazáson, ahol a kérdés nem egyértelmű, a referendumnak pedig nincs következménye. A kormány ráadásul félrekezeli az egész kérdést. Két feladat van a kormánynak a menekültügy kezelésénél. Egyrészt valóban szavatolni kell a magyar emberek biztonságát, másrészt humánus megoldást kell találni minden menekült számára – azokkal is emberként kell bánni, akik más vallásúak, mint mi, ebből nem engedhetünk Utóbbi hiányzik, ehelyett gyűlöletkeltésre épít a kormány. A Fidesz arra alapoz, hogy az embereknek természetes fenntartásaik vannak az idegenekkel szemben.

Az legfeljebb a tavalyi plakátkampányra volt jellemző. A népszavazás arról szól, ki dönt arról, ki élhet nálunk.

Demagógia. Másfél évtizedet dolgoztunk azon, hogy bekerüljünk ebbe a közösségbe, majd amikor bent vagyunk, közöljük, hogy a mi ügyeinkbe ugyan ne szóljanak bele, csak adják a zsozsót? Ez olyan blöff, amilyen a Brexit is volt. Nem akarja megmondani senki, ki éljen nálunk.

Dehogynem. Ha meg nem megyünk bele, 80 milliót perkálhatnánk per kopf minden be nem fogadott migránsért…

Rendben, de akkor vesse fel, akinek nem tetszik a közös megoldás, hogy rossz helyen van Magyarország az EU-ban. Ha bent vagyunk, elfogadunk játékszabályokat. Az Európai Unió bőven rászorulna a reformra, de nem is svédasztal, ahonnan leeszem a gyümölcsöt, a retket viszont otthagyom.

Önök, akik bojkottra buzdítanak, azt mondhatják a végén, ha nincs elég résztvevő: az otthonmaradók mind önöket támogatják. Tehát inkább jó önöknek ez a népszavazás, ugye?

Akár lehet is benne lehetőség, de nem fogjuk azt mondani, hogy minden otthon maradó MSZP-s. A következő fél évben a politika ugyanis két népszavazásról fog szólni. Az egyiket Európáról tartjuk, a másikat a Fideszről. Utóbbit kell nekünk előállítanunk, az előzőn meg nem veszünk részt. A magyar emberek 70 százaléka ma elutasítja ugyan a menekültek befogadását, viszont ugyanennyien utasítják el, hogy kilépjünk az EU-ból. Lázár János és Kovács Zoltán nem véletlenül teszik, amit tesznek, mindenesetre szerintünk kár volt előállítani ezt a helyzetet.

Végre akkor témánál vagyunk! Tehát: Lázár sem akar kilépni, csak be akarja vonzani azokat is, akik otthagynák az EU-t.

Persze, ám a politika és a póker bizonyos szempontból nagyon hasonló játékok. Blöffel mindkettőben sokáig el lehet jutni, de a végén valakinek mindig fizetni kell. A szellem és a palack viszonyát is említhetném. Ha kiengedjük előbbit utóbbiból, az bizony önálló életet kezd élni. Gondoljuk csak el, hogy egy kellően forrófejű, egyébként jó szándékú civil kezdeményező előáll azzal: gyűjtsünk aláírásokat, hogy ne lépjünk ki az Unióból. A végén ott állhatunk egy Huxit-népszavazás kapujában.

Ha már civilek: miért nem feküdt oda a Krisztus-pózban fekvő „ligetvédő” mellé ön is a múlt héten? Jónak tartja netán a Liget-projektet?

Budapesti elnökünk, Kunhalmi Ágnes ott volt a Ligetben, az MSZP pedig határozottan elutasítja a módszert, ahogyan a Fidesz keresztülveri a terveit. Én azonban várospolitikus is vagyok. Látni kell, hogy százévente megváltozik a város arculata, s ez tervezés eredménye szokott lenni. Ha a Fővárosi Közmunkák Tanácsának terveit megnézzük az 1870-es évekből, csak tátjuk a szánkat, milyen tervek voltak akkor. Tehát valóban nem tartom tragédiának, hogy átalakul a Liget. A gond az, hogy nem tudják meggyőzni az embereket arról: a zöldfelület tényleg nőni fog.

Meg tudják. Legfeljebb néhány tucat tüntetőt nem, akik nem fogják fel, hogy nincs keresnivalójuk a területen. Az talán még nem a diktatúra jele, ha az ember nem tarthatja az osztálytalálkozóját építési területen...

Ez kétségtelen. Azt viszont nem tartom helyesnek, ha a rendőr együttműködik a kopasz verőlegényekkel. Főleg, hogy másodszor fordul elő ilyen. A mi dolgunk viszont most az, hogy a jogos elégedetlenségből szervezett erő és kormányképes politika legyen. Ha ugyanis nem lesz, akkor jön a Tölgyessy-féle forgatókönyv, amikor társadalmi mozgalmak veszik át azt a szerepet, amelyet a pártok képtelenek betölteni.

„Hadd üzenjünk Simicskának!”

Biztosan igaza van Tölgyessynek? Civilkedésből pont nem lett semmi eddig: Milla, Krétakör, ligetesek...

1848. március 14-én este sem gondolta még Petőfi és Vasvári, amikor aznapi utolsó sörüket itták, hogy másnap ők lesznek a nemzet hősei. A társadalmi mozgalmaknak hirtelen is megerősödhetnek, ha a pártok tehetetlenek. Ezzel egy baj van: ők legfeljebb akciókat tudnak szervezni, amitől ebből még nem lesz kormányváltás. Előbb azonban szeretnék olyan pártot vezetni, ahol nem az egyéni stratégiák az elsődlegesek. Nem lenne baj, ha megértenénk az MSZP-n belül végre: együtt kicsit könnyebben megy.

Még mindig nem értik ezt a pártban?

Horn Gyula korszakából való ez a hagyomány. Ott az volt a fontos, ki van közel a vezetőhöz. Most viszont nincs erős vezető.

Önnek kellene azzá válni, nem?

Nem lehet azzá válni. Vagy az vagy, vagy nem. Én azt szeretném, ha látnák, hogy a kitűzött célokat el tudom érni.

Miniszterelnök sem akar lenni? Ha már Hagyót kizártuk a lehetőségek közül...

Nem.

Miért nem?

Mert a feleségem azt mondta, hogy ha ezt egyszer meghallja, elköltözik. Persze adódhatna helyzet, amikor ez kecsegtető opció lehet, de most nem olyan viszonyban vagyunk. Nekem mindenesetre már ez is elég, amit a párt elnökeként kaphatok. Az elmúlt néhány évben normális életet éltem...

Úgy, hogy havi 130 ezer nettóból vissza tudott törleszteni tízmilliót néhány év alatt. Nem lehet, hogy mégis kormányfőnek kellene lennie és önre kellene bíznunk az államadósság kezelését?

Nincs itt semmi bravúr. 2010 és 2014 között fővárosi képviselő voltam, jelentős jövedelemmel, a 250 bruttó az utóbbi két évre igaz. A rezsiköltségeket ebből a megkeresett pénzből fedezem, a többit a korábban megkeresettekből. Saját magam ellen kértem egyébként vagyongyarapodási vizsgálatot, egyetlen számlám van, a jövedelmem teljesen átlátható.

Nem lesz akkor önnél Simon Gábor-féle találat, titkos bécsi számla százmilliókkal?

Nem lesz.

Ha egyszer Hagyó sem jó és ön sem vágyik a posztra, külső miniszterelnök-jelöltjük lesz?

Ha belső megoldásban gondolkodunk, Botka László neve szokott felvetődni. Nem tartom kizártnak, hogy így alakul, de a politikai klíma szerintem inkább az innováció felé mutat. Olyan külső szereplő felé, aki megjelenítheti majd az együttműködést és önmagában ismert, hiteles szereplő.

Bajnaival rosszul sült el ez a külső próbálkozás.

Nem hiszem. A 2009-2010-es válságkezelés sokat segített az országon.

Mi a 2012-es bejelentkezésére értettük. Aminek a vége az lett, hogy nem is ő lett az összefogás miniszterelnök-jelöltje.

Az akkori összefogásról alkotott véleményem summázata ott van abban a kérésemben, amelyet a párt felé megfogalmaztam, hogy ugyanis töröljük ezt a szót a szótárunkból. Együttműködésről lehet és érdemes is beszélni, összefogásról nem. Ha egyébként az MSZP akkor nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy mi adjuk a kormányfő-jelöltet, szerintem más lett volna a helyzet 2014-ben, de most már nem a múlttal kell foglalkozni. Ma egyértelműen az MSZP felelőssége, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb személyt.

Beszélget már a kiválasztottal, aki majd az „együttműködés” élére áll?

Komoly külső szereplőnek nem tehetünk még ajánlatot. Nem vagyunk abban a helyzetben. Tartósan a legnagyobb ellenzéki pártnak kell lennünk. Nem csak a baloldalon: fontos, hogy stabilan a Jobbik előtt és 20 százalék fölött legyünk. Fél évig most tehát azon kell dolgozni, hogy visszahozzunk szavazókat. Ha ez sikerül, akkor kell elkezdeni beszélgetni a lehetséges jelöltekkel.

Ha már Jobbik: a Népszabadság szerint Simicska Lajos mögéjük áll be, mert az MSZP-t lejárt lemeznek tartja, pedig a lap szerint önöktől is megkeresték a milliárdost, hogy segítsen...

Így már biztosan látszik, hogy a Jobbik a Fidesz utódpártja: először kaptak egy elnököt, most pedig megkapják az oligarchát is hozzá. Szerintem kacsa, hogy tőlünk bárki kereste volna az urat, de hadd üzenjünk neki innen!

Parancsoljon!

A pénze nem kell, viszont ami a fejében van, az nagyon is érdekelne minket. Helyszínek, időpontok, szereplők és döntések. Csinos kis anyagot tudnánk belőle csinálni!