Az otthonszülés állami finanszírozásáról és érdemi választhatóságának biztosításáról

Székely László ombudsman szerint a valós választás védelmében a szabályozás kiegészítésére, a méltányos módon történő támogatás megteremtésére van szükség, a jelenlegi gyakorlatban ugyanis sok az indokolatlan akadály, a jogi bizonytalanság.

A biztoshoz forduló civil szervezet beadványa szerint az intézményen kívüli szülést szabályozó joganyag rendelkezései diszkriminatívak, a gyakorlat pedig emberi méltóságot sértő helyzeteket eredményez. A panaszos szervezet kifogásolta, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja az otthonszülést, így csak a jómódú családok tudnak élni a törvény adta lehetőséggel. Azt is sérelmezte, hogy az otthonszülés választásakor akadályba ütközik a szükséges anti-D vakcina térítésmentes felírása és kiváltása. Székely László ombudsman átfogó vizsgálatot indított és az emberi erőforrások miniszterétől kért részletes tájékoztatást.

A biztos tényként állapította meg azt, hogy a társadalombiztosítás egyáltalán nem támogatja az otthonszülést, pedig annak kiadásai megközelítik a kórházban kísért szülés költségeit. A jelentés szerint az intézményen kívüli szülés nem egyszerűen egészségügyi, egészségpolitikai és szakjogi, hanem olyan alapjogi kérdés, amelynek megítélése kapcsán napjainkban is zajlik a szemléletváltás. A finanszírozási probléma jelentőségével összefüggésben az alapjogi biztos rámutatott, hogy az állam elvi szinten biztosította a választást az otthonszülés és az intézményi szülés között azzal, hogy megteremtette az otthonszülés jogi kereteit, megszüntette az intézményen kívüli szülésben való közreműködést szabálysértésként szankcionáló rendelkezéseket.

A szülő nő orvosi értelemben nem beteg, a szülés folyamata az egyik legtermészetesebb élettani mechanizmus. Az ombudsman ezzel együtt leszögezte, hogy az állam számára intézményi oldalról elsődleges feladat a nő méltóságára, önrendelkezésére tekintettel lévő szülés egészségügyi és más, személyes körülményeinek biztosítása. A választás lehetősége ezen belül értékelendő. A jogszabály a társadalmi igényt elismerve ugyan a kórházi szülések mellett választási lehetőséget kívánt engedni, de diszfunkcionális, ha a létrejött elvi lehetőség nem valódi alternatíva. A rendelet ugyanis külön is deklarálja, hogy a társadalombiztosítás nem támogatja az otthonszülést, és ez sok szülőt megfoszthat a választás konkrét lehetőségétől akkor is, amikor ennek egyébként az anya vagy a születendő magzat egészsége, biztonsága szempontjából nem le kockázata.

A jelenlegi finanszírozásban jelentkező megkülönböztetés a biztos szerint önmagában nem önkényes, nem méltóságsértő: az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos teherbíró képességre hivatkozás ugyanis ésszerű indoknak minősíthető. Nem áll fenn az egyenlő bánásmód követelményének sérelme, a jogegyenlőség talaján nem kényszeríthető ki az azonos mértékű társadalombiztosítási finanszírozás. Az alapjogi biztos hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a magánélet szabadságából és az emberi méltósághoz való jogból az következik, hogy az anyának joga van olyan jogi, illetve intézményi környezethez, amely a választását ténylegesen is lehetővé teszi. Idézte az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntését, mely szerint a szabadság fogalma bizonyos mértékű választási lehetőséget feltételez annak gyakorlását illetően. Az államnak meg kell teremtenie a várandós nő számára az érdemi választás lehetőségét, ahhoz jogilag biztonságos környezetet, valódi alternatívát kell nyújtania és nem tántoríthatja el indokolatlan, adminisztratív és pénzügyi akadályokkal.

Az anti-D ellenanyag beszerzése, költségének megtérítése kapcsán a jelentés kitér arra, hogy kizárólag szülésznő végzettségű szakemberek hoztak létre az otthonszülést kísérő egészségügyi szolgáltatókat, ám őket a jogszabály nem jogosította fel vény kiállítására. Így kialakult az a gyakorlat, hogy a várandósság alatt a várandós nő feladata és költsége a recept felíratása, illetve az ellenanyag kiváltása - vagyis „kerülő" módszerhez kell folyamodnia önmaga és gyermeke egészségének érdekében. Az ombudsman szerint ez a gyakorlat az önrendelkezési jog mellett a jogbiztonság követelményét is sérti: az otthonszülés elvi lehetőségének megteremtése ellenére az érintetteket jogszabálykerülésre ösztönözheti, másokat pedig az otthonszülés választásától e bizonytalanság eleve eltántoríthat.

Az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, tekintse át a rendelet szabályait és fontolja meg, hogy a várandós nők számára méltányos társadalombiztosítási finanszírozás megteremtésével az otthonszülés valódi alternatívaként lehessen választható. Kérte, hogy a miniszter gondolja át a jogi szabályozás felülvizsgálatának szükségességét és intézkedjen az anti-D ellenanyag felírását érintő aggályos gyakorlat megszüntetése érdekében, vagyis tegye lehetővé azt, hogy a várandós nők – a választott szülési módozattól függetlenül – teljes társadalombiztosítási térítés mellett juthassanak hozzá az anti-D ellenanyaghoz.