„A rendszerrel van bajunk!” Az Ügyvédi Összefogás a Mandinernek

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökével, Réti Lászlóval készült interjúnk után az ügyvédi választási ellenzékével, az Ügyvédi Összefogás három tagjával, B. Szabó Gáborral, Buczkó Péterrel és Járai Gáborral találkoztunk, hogy arról faggassuk őket, hogyan vélekednek a kamaráról és vitás ügyeiről.

***

Van egy Ügyvédi Összefogás nevű egyesület, aminek önök tagjai és amiről a közvélemény tavaly hallott először, mikor utcai plakátokkal kampányoltak a kamarai választások előtt. Kik önök?

B. Szabó Gábor: A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének négy tagja, Patay Géza (aki most nincs közöttünk), Buczkó Péter, Járai Gábor és jómagam a 2010-es ciklusban egyformán ítéltük meg a kamara működését, és egyre kritikusabban kezdtük szemlélni a vezetést. Ha úgy tetszik, egyfajta belső ellenzéki platformot alkottunk. Nem teljesen igaz Réti László kamarai elnök úr állítása, hogy az elején remek együttműködés volt velük: mi számtalan meddő kísérletet tettünk, amikről az elnökség tárgyalni sem volt hajlandó.

Buczkó Péter: Az elnökség úgy működik, hogy lényegében nincs ügyrendje sem. Hogy miképpen lehet például előterjesztést beterjeszteni – ezt gyakorlatilag nem szabályozza semmi, lényegében az elnök dönt róla.

Tehát szabály szerint az elnök eldöntheti, hogy egyáltalán mi az, amiről lehet vita az elnökségben?

Buczkó: Ez egyszerűen nincs szabályozva. Ezért jó néhány kezdeményezésünk már ott elhalt, hogy nem sikerült napirendre vetetni. Sőt, elmondani sem, mert azt mondták, hogy ez nem tárgya a mai ülésnek.

B. Szabó: Már az is nóvum volt a mi esetünkben, hogy elnökségi tagok veszik maguknak a fáradságot és a bátorságot, és saját előterjesztéssel állnak elő. Mondjuk, mert nem tartottuk transzparensnek a vezetés működését és sok más problémát véltünk felfedezni.

Miben nem transzparens önök szerint a működés?

B. Szabó: Például átláthatatlan volt a tiszteletdíjazás körüli rendszer. A kamara szakmai díjaira a jelölési rendszer szintén átláthatatlan: a mai napig nem lehet tudni, hogy valakit egy díjra milyen érdemei alapján jelölnek. Jobbára csak a végeredményt láttuk, ami többnyire az volt, hogy kamarai tisztségviselők kaptak szakmai díjat. Ez önmagában még nem lett volna feltétlenül probléma, csak nem látni a kiválasztás folyamatát. Aztán egyesek esetében funkcióhalmozást fedeztünk fel, máshol nepotista összefonódásokat. Az információk visszatartása és szelektálása pedig üzemszerű gyakorlat volt.

Járai Gábor: Az esetek többségében a hétfői elnökségi ülést megelőző pénteken küldték ki az ülés anyagát. De nem ritkán volt olyan is, hogy csak az elnökségi ülés előtt volt ott az asztalon, hogy aznap miről lesz szó. Tehát nem érezhettük igazán azt, hogy részesei vagyunk a döntéshozatalnak, inkább azt, hogy „tessék, ezeket kell megszavazni”. Sokszor az sem volt világos, hogy az elfogadott előterjesztésnek mi lett az utóélete, nem volt arról beszámoló, hogy végül hogyan valósult meg az adott döntés.

Háttérbe voltak szorítva?

Járai: Igen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem kaptam feladatot a kamarában. Az, hogy tagja voltam annak a bizottságnak, amely eldöntötte, ki kapjon tagdíjkedvezményt, egy fontos szerepkör, de a kamara működésével összefüggésben egy marginális téma. Mellesleg az is egy fontos dolog, hogy az elnökségi ülések túlnyomó része a technikai, igazgatási kérdések tárgyalásával ment el.

B. Szabó: Mondjuk ha 9-től délig volt egy elnökségi ülés, akkor 11-től kezdtünk el érdemi dolgokról beszélni.

Egy óra alatt is meg lehet tárgyalni érdemi kérdéseket.

Buczkó: Ha ilyenkor, 11 órakor megpróbáltunk a pénteken megkapott előterjesztéshez valami konstruktív módosítást vagy saját álláspontot megfogalmazni, akkor ezt az elnökségben kifejezetten ellenséges támadásnak vették. Tehát ennek a pszichés részét is érteni kell, hogy ha az ember megszólalt, okkal számíthatott arra, hogy ezért őt rosszalló megjegyzések, pillantások érik.

B. Szabó: Elhíresültünk, hogy ezek a „bajkeverők”.

Az önök részéről eddig elhangzott kritikák, érvek miért nem voltak elég meggyőzőek a választási győzelemhez?

Járai: A kampány alatt ezek a szakmai kérdések gyakorlatilag semmilyen módon nem merültek föl.

B. Szabó: Illetve annyiban felmerültek, hogy lenyúlták azokat. Egy jellemző momentumot hadd említsek! Mi már megjelentünk a programunkkal – hozzáteszem, csak nekünk volt programunk –, amiben benne volt a tagdíjcsökkentési igényünk, amikor a választások előtti utolsó elnökségi ülésen lecsökkentették a tagdíjat.

Akkor végül is célt értek.

B. Szabó: Ez az az elnökségi ülés volt, ami botrányba is fulladt, mert azzal indítottam viccesen: szerencsésnek érezzük magunkat, amiért választást sem kell nyernünk a programpontjaink megvalósításához. Ezzel aztán sikerült is kivernem a biztosítékot – nekünk támadtak, de nagyon alpári módon.

Mit jelent egy ilyen durva támadás? Hogy kell ezt elképzelni?

B. Szabó: Hát ott mindennek el lettünk mondva, kiabálás is volt.

Buczkó: Felhoztak egy olyan projektet – a biztonsági matrica projektjét –, aminek a beindítását évekkel korábban mi is megszavaztuk. De csak a beindítását, elsősorban a hatástanulmányok elkészítését. A kampányban viszont már kifejtettük, hogy ahova végül eljutott a projekt, azt mi nem tartjuk jónak. Ezen az ülésen a fejünkre olvasták többen, hogy mi ezt megszavaztuk, és milyen ember, milyen ügyvéd az olyan, aki a saját szavazata ellen kampányol később.

B. Szabó: Amikor mi az elnökségben voltunk, volt – és szerintem a mai napig is van – egy kemény magja a vezetésnek, amit ők maguk között „vezetőségnek” hívtak, bár az ügyvédi törvény ilyen szervet nem ismer az elnökségen belül. Ez állt az elnökből, a főtitkárból – míg fel nem jelentette az elnököt – és néhány elnökhelyettesből. Egyfajta kamarillaként működött, avagy működik, az elnökséget pedig csak egyfajta szavazógépként használják. Ez a típusú hatalomgyakorlás nekünk nem tetszik. Mi azt mondjuk, hogy amíg így áll fel egy köztestület vezetése, addig ott nem lesz rend. Szerintem általában a magyar köztestületek egyik legfontosabb problémája, hogy belülről képtelenek megújulni. Az legyen érték, hogy negyven éve ugyanazokkal ugyanúgy működik a szervezet? Ezt én nem tudom elfogadni, ebben nincs semmiféle innováció és produktivitás, de benne van az idejétmúlt struktúrák konzerválása.

„Odáig visszamegyek, hogy mi Réti Lászlót elnökjelöltnek akartuk.” (Buczkó Péter)

Rendszerváltást akartak a kamarában?

Járai: Az Ügyvédi Összefogás eredetileg egy választási szerveződés volt, négyen adtuk hozzá az arcunkat, és azt szerettük volna, ha a hasonlóan gondolkodók közül többen kerülnek be a kamara szervezetébe.

B. Szabó: De nem személyekkel van nekünk problémánk, nem Réti doktorral vagy Bánáti doktorral, hanem a rendszerrel, ami képtelen a megújulásra, és amit – pechükre – az ő személyük jelenít meg.

Járai: Egy olyan választást szerettünk volna 2014-ben, amin valós alternatívák közül választhat a tagság. Az, hogy a 129 tisztségre 129 jelöltet állítottunk, egy egészséges választáson nem azt jelenti, hogy le kell cserélni a kamara 129 tisztségviselőjét. Hanem azt, hogy 129 esetben van lehetősége a tagságnak eldönteni, hogy kit tart érdemesnek az adott feladatra.

Réti László azt mondta, hogy önök „erőből ki akarták túrni az egész addigi garnitúrát”.

B. Szabó: Számomra ez azt jelenti, hogy ők a pozíciójukat bérelt helynek, hitbizománynak tekintik. Azt gondolják, hogy ha oda egyszer valaki bekerült, azt nem lehet onnan „kitúrni”. Hát már hogy a fenébe ne lehetne kitúrni, kiszavazni?

Buczkó: Az elnökségben a mi aktivitásunkon kívül az okozta a következő sokkot, hogy mi mind a 129 tisztségre állítottunk listát. Már a kampány során azt vetették a szemünkre, hogy mi le akarunk cserélni mindenkit. Mi mondtuk, hogy nem, ezt a választási rendszer logikája diktálja, de mi nagyon szívesen együtt dolgozunk veletek. Sőt, odáig visszamegyek, hogy mi Réti Lászlót elnökjelöltnek akartuk. Akkor volt a nagy szakadás, amikor mi elmentünk a programunkkal Rétihez, mondtuk neki, hogy ismersz bennünket, tudod, hogy mit akarunk. Jó viszonyban voltunk, ő kedvesen mondta, hogy egyetért velünk nagyon sok mindenben, de nem tudja a programunkat képviselni.

Járai: Ez azért fontos, mert nekünk volt egy teljes átfogó programunk. Olyan elnökjelöltünk nem lehet, aki ezt nem tudja magáénak elfogadni. Úgy meg nem indulhatunk el egy választáson, hogy nincs elnökjelöltünk.

B. Szabó: Rétiből nagy elnököt tudtunk volna csinálni, ha hagyta volna – ezt neki személyesen is többször elmondtam. Az adottságai megvannak hozzá: nagy műveltségű technokrata nemzetközi kitekintéssel, nagy a munkabírása, jó szakembernek tartják. Az ő tragédiája szerintem az, hogy nagyon rossz és vállalhatatlan kompromisszumokat kötött. És ezek aztán visszaütnek, lásd például a konfliktusát azzal a főtitkárral, akinek megválasztásában – noha lett volna alternatívája – jelentős szerepet játszott. A mi tragédiánk meg az, hogy nem tudtunk kiállítani magunk közül egy hiteles elnökjelöltet.

Miért nem indult négyük közül valaki?

Járai: Négy év elnökségi tagság után szerintem nem mondhatja magáról azt az ember, hogy képes igazgatni egy ekkora kamarát – ez az egyik. A másik, hogy mi mindannyian olyan stádiumban vagyunk a pályánkon, hogy elsősorban ügyvédek vagyunk, az irodánkat nem tudjuk otthagyni. Az elnöki posztra majdhogynem teljes állású személyre van szükség.

B. Szabó: Ambíció- és időhiány.

Buczkó: Hogy miért tekintették ők hitbizománynak a tisztségeiket, annak a gyökerét megmutatja, ha visszanézzük a korábbi választások részvételi adatait. 4-600 fős részvétel volt, miközben 129 tisztségre kellett választani. A rendszer magában hordozta a lehetőséget, hogy a jelöltek és saját barátaik biztosítsák a helyeket.

Miért volt ilyen alacsony a részvétel?

Buczkó: Egyrészt a legtöbb ügyvédben nagyfokú közöny van a kamarával kapcsolatban. Élni akarnak és dolgozni, nem a kamarájukkal foglalkoznak.

Ez nem azt jelenti, hogy nincs komolyabb kritikájuk a kamarával kapcsolatban?

Buczkó: Van kritikájuk. De a napi adminisztratív terheikbe temetkezve csak azt tudják mondani, hogy befizetik a tagdíjat, és hagyják őket békén. A közöny mellett a másik visszatartó erő sokakban a félelem. A legtöbb ügyvéd tart a kamarájától, mert jelenleg olyan a fegyelmi struktúra, hogy nincsenek benne azok a garanciális kontrollelemek, amik például egy büntető- vagy szabálysértési eljárásban benne vannak. Ez azt jelenti, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlója lényegében bárkit bármikor bármilyen cselekményéért bármilyen büntetéssel sújthat, akár kizárással is.

Okkal tartanak attól az ügyvédek, hogy a fegyelmi eszközével vesz rajtuk revansot a kamara valamiért?

B. Szabó: A Péter is a fegyelmi bizottságnak volt a tagja. Abban a pillanatban, hogy kritikus észrevételei voltak, már alig-alig jelölték a tárgyaló tanács tagjának.

A kamarának az volt a politikája, hogy a szabályozási garanciák hiányát személyes garanciákkal váltották ki. Hogy mit jelent ez? Lefordítom. Ahelyett, hogy lenne egy kulturált fegyelmi kódexe a kamarának, amiben tisztázzák, hogy egyáltalán miért lehet és milyen eljárásban valakit fegyelmileg elmarasztalni, olyan személyes garanciákat adnak, mint például hogy „csak nem képzeled, hogy téged emiatt elítélünk”. És mikor az ember azt meri mondani, hogy „de, képzelem”, onnantól kezdve elvágta magát egy életre.

Én mindig azt mondtam, hogy nem érdekel az elnök, a főtitkár meg a fegyelmi bizottság elnökének személyes garanciája, szervezeti és eljárási garanciákat akarok, hogy ne is történhessen visszaélés.

Ha az egyszerű ügyvéd valóban fél kritikát megfogalmazni a kamarával szemben, önök nem érzik úgy, hogy okuk van félni az Ügyvédi Összefogásban való részvételükért?

B. Szabó: Én személyesen ettől biztosan nem félek. Egyfajta kihívásnak tekinteném. De ugyanezt nem mondhatom el általános jelleggel, mert igenis tudunk arról, hogy más esetben a kamarai vezetéssel szembeni kritikus fellépés fegyelmi ügyében súlyosbító tényezőként esett latba.

Egy ilyen ügy kapcsán tudtuk meg azt, hogy a fegyelmi bizottság elnökének az irodájában ki volt függesztve annak a tizenkilenc felperesnek a neve, akik a kamarát a választási határozatok miatt perelték. Milyen célzattal? – kérdem én. Amikor én írásban megkerestem emiatt a fegyelmi bizottság elnökét, kaptam valami cinikus választ, de ennek hatására eltűnt az a lista. Ez az egész egy pitiáner revans volt a részükről. De ez egyszeri eset volt, nem lehet ebből tömeges jelenségre következtetni, ezért ettől nem is kell tartanunk.

Buczkó: A retorikájuk viszont értékelhető akár burkolt fenyegetésként. A kritikát megfogalmazó Ügyvédi Összefogásról és tagjairól többször elhangzott, hogy nem ügyvédhez méltó magatartást tanúsítanak. Azt is deklarálták, hogy a kamara ellen folyó per bár egy lehetséges jogvédelmi eszköz a kifogásolt kamarai döntések ellen; de ha bebizonyosodik, hogy a felpereseknek nem volt igaza, akkor az azt is jelenti, hogy ezt a jogvédelmi eszközt visszaélésszerűen alkalmazták.

B. Szabó: A perlés mint joggal való visszaélés?! Nonszensz! Még szerencse, hogy megnyertük a pert!

„A bíróság által megállapított és súlyosnak ítélt szabálysértések lehetővé teszik a választási visszaéléseket is.” (B. Szabó Gábor)

Feltételezem, egyetértenek a Fővárosi Ítélőtábla ítéletével, amely ebben a perben megsemmisítette a kamara 2014-es választási eredményeket kihirdető határozatait. De mi a véleményük arról, amit Réti László mondott, vagyis hogy ebben az eljárásban a felperesek – tehát önök – sem kérdőjelezték meg a választások végeredményét?

Járai: Ez nem volt tárgya a pernek.

De ennek az interjúnak lehet tárgya.

B. Szabó: Akkor nézzük, mit mond Réti: „A felperesek sem állították, hogy bárki csalt vagy hogy a szavazás eredménye nem azonos azzal, mint amit kihirdettek”. Ezt valóban nem állítottuk. De az ellenkezőjét sem. Mi azt állítjuk, hogy a bíróság által megállapított és súlyosnak ítélt szabálysértések lehetővé teszik a választási visszaéléseket is.

Buczkó: A választási eljárás garanciális szabályainak megsértése önmagában megkérdőjelezi az eredményt. Minden józanul gondolkodó magyar állampolgár tudja, hogy ha az országgyűlési választáson nem csak a szavazóköri tagok számolják a szavazatokat, hanem mondjuk az aktuális miniszterelnök kirendeli oda a miniszterelnökség titkárnőit meg munkatársait segíteni, húzni a strigulákat, az kérdésessé teszi az eredményt.

B. Szabó: Már megint a személyes garanciák és az intézményi garanciák! Nem érdekel, hogy csaltak-e vagy nem. Az érdekel, hogy még csak a lehetősége se fordulhasson elő a csalásnak.

Járai: Az elsőfokú bíróság – bár megsemmisítette a határozatokat – dobott egy mentőövet a kamarának egy úgynevezett összegzés formájában, ami azt mondja, hogy semmilyen visszaélést nem állapítottak meg, kizárólag formai okokból született a megsemmisítő ítélet. A fellebbezésünkben kifejezetten kifogásoltuk ezt az összegzést: egyrészt azért, mert olyan témában tett állítást, ami nem is volt a per tárgya; másrészt azért, mert semmi alapja nincs annak, hogy ilyen összegzést csináljon a bíró. Az ítélőtábla másodfokon a leírt ítéletében kimondta, hogy ezen összegzés tartalma nem igaz, mert igenis lényeges eljárási szabályszegés történt.

Azt gondolnám, hogy a 2014-es kampányban az utcai plakátokkal sikerült mozgósítaniuk mindenkit, aki egyetért önökkel, illetve kritikus az eddigi vezetéssel szemben. Miért nem sikerült győzni?

B. Szabó: A példa nélküli magas részvételhez a kezdeti energiát mi adtuk meg, de a mi mozgósításunk erősítette az övéket is. Az ő támogatói körük – bár már csak életkori okokból is szűkül – jóval fegyelmezettebb. Nekünk egy korábban közönyös tömeget kellett megszólítani – ez sokkal nehezebb.

Járai: De az nagyon érdekes, hogy teljes részletességgel a mai napig nem kaptuk meg a választási eredményeket, hogy ki hány szavazatot kapott. Aki megkérdezte a sajátját, az esetlegesen kapott rá választ, és azokból úgy tűnik, hogy 40-45% közötti támogatottságunk volt. A jelenlegi választási szisztéma eredményeként ez a mondjuk 40%-nyi tábor nincs jelöltjei által képviselve a kamarai vezetésben.

Buczkó: A jelenlegi választási rendszer olyan, hogy ha van két lista, és az egyikre 51% voksol fegyelmezetten, a másikra meg 49%, akkor előbbi szerzi meg az összes tisztséget, utóbbi meg nullát. Nem is értjük számszakilag, hogy egy-egy jelöltünk végül hogy került be. Az elnök személye külön kezelendő, ott több támogatónk megmondta, hogy Rétire szavaz majd.

B. Szabó: Szóval itt egy ilyen „the winner takes it all”-rendszer van.

Önök 40-45 százalékos támogatottságot említettek. Réti meg a kétharmados győzelemről beszélt. A kettő hogy jön össze?

B. Szabó: Noha ő ismerheti azokat a számokat, amiket mi nem, mégis bizonyos adatokból azt gondoljuk, hogy az ő száma nem tükrözi a valóságot. Ő tudatosan próbálja ezt átmosni az ügyvédi kar agyán. Ennek pszichésen van jelentősége.

Buczkó: A valóság az, hogy negyvenvalahány százalékos eredményt ért el egy csapat, ami korábban nem is létezett. Ezért esett nekünk különösen rosszul, hogy úgy tálalták ezt a sajtóban, hogy nagyon megverték az ÜÖ jelöltjeit – és a tagság nagy részében ez mai napig így él. Én saját ismeretségi körömben tapasztaltam, hogy elbizonytalanodtak, miközben azt a mai napig nem tették közzé, hogy a nyertesek mögött ki a második, a harmadik, és mennyi szavazattal.

Sokan elpártoltak önöktől a vereség után? Az egyesületben most vannak 17-en, holott 129 jelöltjük volt tavaly.

B. Szabó: Én nem szeretnék nagy történelmi párhuzamokat vonni, de ajánlanám mindenki figyelmébe, hogy '48-at és '56-ot hány ember indította el.

Buczkó: Annak egyáltalán nincs jelentősége, hogy az egyesületben hányan vannak, oda nem a szavazóinkat akarjuk beszippantani.

Nem a szavazókról van szó, de még a tavalyi jelöltek sem vállalják fel az egyesületi tagságot?

B. Szabó: Teljesen mindegy, hogy 17 vagy 217 tagja van az egyesületnek. Ez csak arról szól, hogy kik azok, akik az arcukat és az anyagi forrásaikat is hajlandók adni. Nem is gyűjtöttünk tagokat. Ha felmegy a honlapra, nem lát tagtoborzást.

Járai: Csak technikai jelentősége van az egyesületté alakulásnak. Mi ugye választási mozgalom voltunk, volt ugyan 129 jelöltünk, de szervezőként akkor is csak tizenegynéhány ember volt tag. Miután nem tudtunk nagy számban bejutni a kamarai tisztségekbe és ott kifejteni a tevékenységünket, ezért létrehoztunk egy olyan önálló szervezetet, amely képes fellépni, nem pedig baráti körként magyaráz.

Buczkó: Mozgalomként nem tudtunk levelet sem írni, mert a mozgalom nem jogi személy.

Az most már világos, hogy a tavalyi választás nem szegte kedvüket és újra megpróbálkoznak legközelebb is. De mikor lesz legközelebb? Meg kell ismételni a tavalyi választást?

Buczkó: Feltétlenül meg kell ismételni, az időpontja a kérdéses. Megdöbbenve olvastam, hogy Réti László azt lebegtette, hogy esetleg nem lesz megismételt választás, meg hogy szerinte ez a választási bizottság hatásköre. Erről annyit kell tudni, hogy választási bizottság már nincs is, mert a választások lebonyolításával megszűnt a mandátuma.

Akkor ezt ki fogja eldönteni?

Buczkó: A törvénymódosítás kapcsán úgy tűnik, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara elnöksége.

Járai: Nem, mert ők meg csak bizonyos hatósági ügyekre lettek kijelölve. A törvénymódosítás kezel egyes hatósági kérdéseket, de a legfontosabbal nem foglalkozik: hogy mi lesz a BÜK önkormányzatiságával. A legnagyobb probléma az, hogy a jelenlegi ügyvédi törvény és az alapszabályok pár száz fős kamarákra vannak kitalálva. A BÜK-nek van 6000 tagja.

Hol érhető tetten, hogy a mostani rendszert pár száz fős kamarákra optimalizálták?

Buczkó: Az előbb ismertetett választási rendszerben alapvetően.

Járai: A garanciák, jogorvoslatok hiányában.

A garanciák hiánya egy kis kamarában sem elfogadható, nem?

Járai: Szerintünk nem, de a jogi szabályozás a régi rendszert tükrözi.

B. Szabó: Ez a kamara a rendszerváltás előtti, még numerus clausus mellett működő kamara szabályait, elveit örökölte. Ez az egyik legnagyobb fájdalmunk.

Járai: Mondok egy példát. A jelenlegi szabályok szerint közgyűlést – ami a szervezet legfőbb szerve – a tagság egyharmada kezdeményezhet. Ez kétezer fő. Esélytelen összehívni. Egy száz fős kamara esetén elég 33 embert meggyőzni hozzá a megyében.

Visszatérve a választásokra: milyen eredményt jósolnak egy megismételt voksolás esetére?

Járai: Az ítélőtábla tanácsvezetője az ítélethirdetéskor azt mondta, hogy javasolja a MÜK képviselőinek a választási szabályzat megváltoztatását, különben ha ugyanezen szabályok alapján lesz még egy választás, akkor jövőre ugyanitt leszünk. Ez így hangzott el. Ebből tanulni kellett volna. Például azon kellene elgondolkodni, hogy ha már ennyi mindenre költekeztünk, vajon mi akadálya lenne egy elektronikus választási rendszernek – akár csak eseti jelleggel? Akkor nem kellene hat napig strigulázni a szavazatokat, hanem ott van gombnyomásra az eredmény; és az is tudna szavazni, aki egész nap dolgozik és nincs ideje beautózni, parkolóhelyet keresni.

Buczkó: Akárhányszor ezt felvetettük, mindig olyan ellenállásba ütköztünk, hogy látszott: ez tabu.

B. Szabó: Persze, hogy tabu. Egy perc alatt átlátták, hogy ez a pálya már számukra is rengeteg kihívással nehezített. Úgy véljük, hogy egy mielőbbi új választáshoz képest egy mielőbbi korrekt és korszerű új választási szabályzatnak mint „sarkalatos törvénynek” van prioritása.

Buczkó: A közjegyzőknél például már működik az elektronikus választás.

B. Szabó: Pedig ők csak 250-en vannak.

Buczkó: Az ügyvédek nagy részének van elektronikus aláírása, amivel szakértők szerint olcsón és gyorsan kialakítható a rendszer.

B. Szabó: Egy biztonságos, zárt rendszer. Nyilván nem műszaki vagy pénzügyi akadálya van a történetnek.

„Ha az embernek vannak elvei, nem fordul meg csak azért, mert szembe fúj a szél.”(Járai Gábor)

Beszéljünk az ötpárti törvénymódosításról. Hogyan vélekednek az elfogadott javaslatról, ami lehetővé teszi, hogy a jogbizonytalanságot szülő helyzetekben a MÜK döntése nyomán egy másik kamara avatkozzon a BÜK dolgaiba?

Buczkó: Szerintünk erre a módosításra semmilyen jogi szükség nem volt. Az ügyvédi törvény eddig is tartalmazott iránymutatást az ilyen illegitim helyzetek esetére. Kirendelhettek volna például egy felügyelő biztost, aki összehívott volna egy közgyűlést.

B. Szabó: A nóta vége lehet, hogy így is ez lesz. Közben meg mindenféle bűvészmutatvány van készülőben.

Járai: Ha jelentene bármit az ügyvédi kamarák önkormányzatisága, akkor a BÜK önkormányzatiságába nem lehetne beleérteni más területi kamarák tagját. Számomra ez alapvető értékeket sért.

Buczkó: Réti László azt sugározza mindenhol, hogy a 2010-es mandátumok feléledtek. Ha feléledtek, akkor mi szükség volt a törvénymódosításra?

Nem éledtek fel?

Járai: Nem. A mi véleményünk az, hogy a bírósági ítélet egy polgári jogi semmisséget megállapító határozat, ami a jövőre nézve állapítja meg az érvénytelenséget, nem visszamenőleges hatállyal. Az igaz, hogy a törvény már nem úgy szól, hogy négy évre, hanem úgy, hogy négyévente választják a tisztségviselőket. Bár ez is elég érdekes, mert ezt pont a választások előtt módosították, az indoklását pedig nem találtam. Kíváncsi lennék, ki kezdeményezte, és miért. Viszont azt is kimondja a jogszabály, hogy a tisztségviselő megbízatása az új tisztségviselő megválasztásának napján szűnik meg. 2014 februárjában – ha jól, ha rosszul – megválasztották az új tisztségviselőket. Én még nem hallottam olyan önkormányzatról, ahol ha a polgármesterről kiderül, hogy a megválasztása nem volt szabályszerű, akkor behívják a négy évvel korábbi polgármestert, hogy üljön vissza a székbe.

Buczkó: Gondoljon bele, ez mekkora visszaélésre adna lehetőséget. Ha valaki örökké kamarai tisztségviselő szeretne lenni, elég lenne minden választást megtámadni.

Mi a véleményük arról, hogy Réti László az említett törvénymódosítás ötpárti támogatottságát úgy értékelte, az egy nemzeti egység a kérdésben és annak üzenetére büszke lehet a BÜK?

B. Szabó: Ez merő cinizmus. Egyébként az én személyes véleményem az, hogy ebben az ügyben a politikát, a pártokat megvezették. Fel lehet tenni a kérdést, hogy ki és miért. A Magyar Nemzetben megjelent egy cikk az elmúlt hetekben a személyi összefonódásokkal kapcsolatban. Szerintem az elfogadható választ ad a kérdésre.

Járai: Miközben minket vádoltak azzal, hogy rajtunk keresztül szivárog be a politika az ügyvédi kamarába...

Azért az például feltűnő volt, hogy önök először a Magyar Nemzetben, a HírTV-ben és a MAHIR Cityposter plakátjain jelentek meg. Mind Simicska-érdekeltség. Véletlen? Réti szerint nagy kampánypénz került be önökhöz.

B. Szabó: Tulajdonképpen ezt zseniálisan csinálták. Lényegében azt a mezt húzták ránk, amiről mostanra kiderült, hogy az övék.

Buczkó: Talán az ötpárti javaslattal sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Ügyvédi Összefogás akkor sem a Fidesz előretolt helyőrsége volt.

A HVG pedig egy az egyben úgy tálalta önöket.

Buczkó: Az a HVG-cikk okozta nekünk a legnagyobb kárt. Összeszedegették közülünk azokat, akiknek van kormányzati megbízásuk. De ezt a másik oldalon is ugyanúgy meg lehetne tenni. Érdekes módon amikor ez a cikk megjelent, a kamara nem állt ki értünk, viszont amikor született egy cikk más kamarai tisztségviselők megbízásairól, akkor nagy volt a felháborodás.

Járai: De nem csak fideszesként határoztak meg minket. Amikor 2010-ben a Grespik Lacival együtt kerültünk be, azt kellett bizonygatnunk, hogy nem jobbikosok vagyunk. A már említett botrányba fulladt elnökségi ülés után történt meg, hogy egy étterembe, ahova bementünk, ott ebédelt valakivel a Gaudi-Nagy Tamás, aki – miután végeztek az ebéddel – távozóban, mint kolléga odalépett az asztalunkhoz köszönni. Utána az volt a hír a sajtóban, hogy az Ügyvédi Összefogás Gaudi-Nagy Tamással egy étteremben egyeztetett. A dologban az a legvadabb, hogy ezt valaki figyelte és azonnal leadta a drótot a sajtónak.

Honnan van az ÜÖ pénze? Plakátokra például.

Járai: Ez a közösség összerakta az anyagi erejét és a kapcsolati rendszerét. Az ügyfélkörünket is megkértük, hogy segítsenek.

B. Szabó: Ami e mögött volt, az saját zsebből ment. És ez az egyik legfájóbb pontjuk. Hogy itt van olyan, aki nem, hogy nem kivesz, de még be is tesz. Ezt egyszerűen nem értik. Meg hogy itt nem megélhetési tisztségviselők vannak. Meg hogy – a kamarával ellentétben – nem fizetünk milliókat jogi képviseletre vesztett perekben, hanem megnyerjük azokat a magunk által közösen összeállított beadványokkal.

Buczkó: A plakátokkal kapcsolatban az a vád ért minket folyton, hogy kivittük a kamara belügyét az utcára. A mi álláspontunk az, hogy ez nem belügy. Az ügyvédség az igazságszolgáltatás része, ilyenformán nagyon is közügy, hogy mi folyik a kamarában.

B. Szabó: A másik az, hogy a kamarai csatornákat elzárták előlünk. Pedig azok a mieink is, mi is kamarai tagok voltunk s vagyunk. Amit Réti doktor mondott, hogy írtunk a Pesti Ügyvédbe – igen, szakmai cikkeket és másokkal ellentétben nem kampánykiáltványokat. De arra, amikor kértük, hogy hadd mutatkozzunk be a hírlevélben, Réti úgy reagált, hogy akkor írhatunk a kamarai hírlevélbe, ha ő írhat az Ügyvédi Összefogás honlapjára.

Nem óriási az ellenszél az Ügyvédi Összefogással szemben a kamarán belül és a politikában egyaránt?

B. Szabó: Nekem ez inkább kihívás.

Járai: Ha az embernek vannak elvei, nem fordul meg csak azért, mert szembe fúj a szél.