Ami a kortárs család szerepével és problémáival foglalkozó püspöki szinódust illeti, Ferenc pápa kijelentette, hogy az egyház nem ítélkezik, hanem „tábori kórházként” és „jó szamaritánusként” ápolja a „sebzett emberiséget”. Arra kérte a püspököket, hogy tanácskozásukon az igazság keresését a szeretettel párosítsák.
Ferenc pápa rámutatott arra, hogy a mai emberiség nagyon erősnek érzi magát, viszont súlyos drámája a magányosság. A magukra hagyott időseket, az özvegyeket, a házastársuktól elhagyott nőket és férfiakat, a háború és üldözés elől menekülő migránsokat említette, azokat, akik úgy érzik, senki sem érti és hallgatja meg őket, a „selejt kultúráját” hirdető fogyasztói társadalom áldozataivá váló fiatalokat. „A globalizált világban, ahol egyre több a luxusotthon és felhőkarcoló, egyre kevesebb az otthon és a család melege” – jegyezte meg.
A Szent Péter téren délben mondott beszédében Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a társadalom ne magába zárkózó erőd legyen, hanem befogadó családok alkossák. Hozzátette: „fájdalmas boldogtalan, a szegénység és a háborúk elől menekülő gyermekeket látni, akik ajtóinkon kopogtatnak, szívünkhöz szólnak, segítségünkért könyörögve”.