Titkos összejövetelek
A Sankt Gallen-i csoport a II. János Pál pápa alatti, állítólagos növekvő centralizáció és Ratzinger bíboros növekvő befolyása ellen lépett fel, és az egyház reformista szárnyának prominens személyiségeit tömörítette, mint a a jezsuita Carlo Maria Martini bíboros, Achille Silvestrini bíboros, a Ferenc pápa személyes kedvencének tekintett Walter Kasper bíboros , aki a tavalyi családszinódus reformista szárnyának vezetője volt, Karl Lehmann bíboros, a holland Adriaan van Luyn püspök és az angol Basil Hume bíboros. A csoport saját bevallása szerint Jorge Bergoglio pápává választásán is munkálkodott.
Schelkens azt nyilatkozta mindezzel kapcsolatban: Ferenc pápa megválasztását Sankt-Gallenben készítették elő, a mostani egyházfő pedig a „Mafia” által képviselt szemléletet vallja magáénak, a csoport által az előző tíz évben körvonalazott programot valósítja meg. Mettepenningen hozzátette: a klub célja az volt, hogy közelebb vigye az egyházat az emberek szívéhez.
Hogy a csoport saját magát „Mafiának” nevezte, azt maga Danneels bíboros vallotta be a kötet kapcsán egy pódiumbeszélgetésen, amiről videó is készült: „a Sankt-Gallen csoport csak egy amolyan látszatnév. Igazából saját magunkat és a csoportot csak úgy emlegettük: a Maffia”.
A bíboros szerint sok tagja volt a klubnak, amely titokban tartotta üléseit, felvételek nem készültek, s így szabadon tudtak témákat megvitatni. Miután Róma Camilo Ruini bíboros személyében „nyomozót” küldött annak kivizsgálására, létezik-e a titkos csoport, Danneelsék megelégedésére a Vatikán embere üres kézzel tért haza.