A Vatikánban bölcsőde várja a kisgyerekeket
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
Vajon hogyan nézett ki kívülről-belülről az 1200 évig álló, régi Szent Péter bazilika, amit a 16. században bontottak le, hogy felépítsék helyére a mai épületet?
A régi római Szent Péter bazilikát I. (Nagy) Constantinus császár emeltette Rómában Szent Péter sírja fölé 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén. Az épület egy nagyobb, részben pogány temető fölött állt, a Néró-féle aréna közelében, melyben a hagyomány szerint i. sz. 67-68 táján Péter apostol mártírhalált halt.
A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a főhajó erősen megemelt. A főhajó és a mellékhajók oszlopos árkádívekkel vannak elválasztva egymástól, ezek támasztják alá a főhajón található, vágott ablaknyílásokkal áttört falakat. A bazilika nyitott fagerendázatú így láthatóvá téve a fa fedélszéket.
A szentmiseáldozat lebonyolítására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat előtt is. Az előudvar, más néven átrium közepén keresztelőkút állt. A megkeresztelkedőknek és a bűneikért vezeklőknek a templom előcsarnokában (narthex vagy pronaosz) kellett várakozniuk. Az átriumhoz építették a harangtornyot is így az teljesen külön került a templomtól.
II. Gyula pápa a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény építményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkőletételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról tervrajzok maradtak fenn.