Leszbosz: görög sziget a menekültek áradatában

Mitilini, Leszbosz szigetének harmincezres fővárosának reptere pár kilométerrel délre fekszik a várostól. A reptér akár légiközlekedési múzeumként is funkcionálhatna: harmincéves kijelzőkön mutogatják a napi hét-nyolc induló és érkező járato;, főként Thesszaloniki, Athén és Heraklion felé indulnak a gépek, de vannak charterjáratok is Hollandia és a skandináv országok felé, valamint heti háromszor Bécsbe is. A reptérről a városba vezető út végig a tenger mellett halad, először kávézókra és az első hotelekre leszünk figyelmesek, aztán a város elején egy kisebb sátortáborra, fürdőző menekültekkel.

Mitilini kikötőjében ottjártunkkor a Hellenic Seaways-nek a szigetet ellátó hatalmas kompja állt éppen – napi két nagyobb hajó hoz a pireuszi kikötőből minden olyat, amit helyben nem tudnak megtermelni. Leszbosz olívaolajáról – tizenegymillió olajfa van a szigeten –, kecske- és báránytejből készült tejtermékeiről (jellemzően a fetáról) és leginkább az ánizsízű szeszesitaláról, a plomari és mitilini ouzóról híres. 

A kikötő gyakorlatilag menekülttáborként működik, itt van a rendőrség, a határőrség, van orvosi sátor és körülbelül 1500 menekült, legalábbis én ennyit láttam a szabad ég alatt. Ők mind arra várnak, hogy elszállítsák őket a görög szárazföldre a szigetről.

Nyár elejéig 124 ezer migráns érkezett

A határvizeket őrző görög hajókból rengeteget látni a város körül. A sziget túloldalán, a török határhoz közeli, északkeleten fekvő Petra kikötőjéből hadihajót is láttunk elindulni a török partok felé. Érdekesség, hogy az útikönyvünk szerint azért nincs részletes domborzati túratérkép a szigetről, hogy nehezítsék a török kémek munkáját.

A leszboszi menekültkrízissel kapcsolatos kérdéseinkkel megkerestük Leszbosz első emberét, a legnagyobb görög ellenzéki pártban, a konzervatív Új Demokráciában politizáló mitilini polgármestert és parlamenti képviselőt, Szpirosz Galinoszt, aki szóvivője útján válaszolt a Mandinernek.

„A migránsok főleg Szíriából és Afganisztánból érkeznek a török partvonal különböző pontjain át Leszboszra. Az őket segítő embercsempészek nem kikötőket, hanem elhagyatott partszakaszokat használnak az induláshoz. Naponta hatszáz migráns érkezett átlagosan augusztus elsejéig, azóta azonban ez a szám meredeken emelkedve nagyjából napi ezerre nőtt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint augusztusban 33 ezer migráns érkezett Leszboszra, március elejétől júniusig pedig 124 ezer” – tudtuk meg Leszbosz vezető politikusától.

A közölt számok csak hozzávetőleges becslésnek számítanak, nem hivatalos adatok. Hogy megértsük ezt a számot, vessük össze a hazai hírekkel és adatokkal, melyek szerint eddig mintegy 160 ezer menekült érkezett Magyarországra január óta.

Egy gyors ruhamosás a sós tengervízben

Mitiliniben a kikötő melletti parkolóban feltalálták magukat a menekültgyerekek: parkolóőrösdit játszanak, segítenek megtalálni az üresen álló parkolóhelyeket, aztán beállnak a vezető ajtaja elé és nyújtják a kezüket, hogy „money money”. A város kisebb kertjeiben, parkjaiban látni itt-ott pár sátrat, amikben éjszaka tartózkodnak, az eléjük leterített kartonlapokon pedig nappal üldögélnek. A kikötő környéki kávézók, pékségek a migránsok fő célpontjai Leszboszon. „Egy menekült átlagosan 3-5 napot tölt nálunk, de néhány esetben ez az idő lehet több” – tudjuk meg a leszboszi szervektől.

Egyes menekültcsoportok a Mitilinitől északra lévő, főút menti, nem túl turistabarát kavicsos-sziklás strandokon mosták ruháikat a tengerben, illetve hűtötték le magukat a 42 fokban – gondosan tartva az ötven méter távolságot a helybeliektől és tőlünk, az egyedüli turistáktól.

A leszboszi turizmus némileg eltér a gigantikus all inclusive szállodák világától: a hotelek többsége megáll négy csillagnál, nagyrészt háromcsillagosok és építészetileg is teljesen mások, mint amik Rodoszon vagy a török riviérán nőttek ki halomszámra a földből. Legfeljebb két emelet, nem egy nagy tömb, hanem pár épület három-négy apartmannal, közöttük park vagy kisebb medence. Nemhogy teljes ellátást, de félpanziót is alig kínálnak – a part menti falvak tavernáinak nagy örömére. A sziget így nem annyira a homokos tengerpartot vagy a szállodát elhagyni nem kívánó tömegturizmusra, hanem a látnivalókat és a helyi specialitásokat felfedezni vágyókra épít inkább.

Kiüt a helyzet a turizmusra, de tesznek ellene

Amikor a görög partokra tömegesen kikötő migránsokról szóló első hírek elérkeztek Nagy-Britanniába, sorra jöttek a cikkek az ottani lapokban, lemondhatóak-e a már lefoglalt utak. „Természetesen rossz hatással van a turizmusra a helyzet, bár nem túlzottan: az önkormányzat mindent megtett, hogy a negatív hatásokat csökkentse - például elértük, hogy a tengerjáró luxushajók továbbra is kikössenek Mitiliniben, illetve hogy ne mondják le a lefoglalt utakat” – nyilatkozta a Mandinernek a leszboszi önkormányzat szóvivője.

Mint megtudtuk, nincs konfliktus a helyiek és a menekültek között: „A görögök mindent megtesznek, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére segítsenek nekik. Önkéntesek segítenek a menekülőknek: vizet és ételt adnak nekik. A konfliktusok nem a helyiek és a menekültek, hanem a menekültek között vannak, gyakran súlyos sérülésekkel”.

Egy hét alatt nagyjából bejárható kocsival a sziget: bár az utak néhol még magyar szemmel is hagynak némi kivetnivalót maguk után, egyre több helyen jelzi tábla, hogy EU-pénzből beruházás várható.

A Leszboszon látottak és tapasztaltak alapján kijelenthető: a menekültek nagyon kis része hagyja csak el a mitilini kikötőt, aki igen, az főleg Mitilini körül vagy sziget közepén lévő gazdasági központban, a görög labdarúgó-bajnokság élvonalában játszó csapatáról ismert Kalloni környékén járkál. Kalloniban a helyi rendőrkapitányság melletti épületben alakítottak ki nekik szálláshelyet – körülbelül negyven férőhellyel, amit aztán rendszeresen takarítottak. A turisták által is látogatott strandokon híre sincs a menekülteknek.

Babaágyak a hegyi ösvényen

Persze teljesen valószínűtlen szituációk is előfordulhatnak: a legszürreálisabb élmény a sziget legnyugatibb városába, Sigribe tartó, kimondottan rossz minőségű úton ért minket, amikor is egy húszfős csoport menetelt két nagy babaágyat cipelve velünk szemben a hegyre fel, hegyről lefelé haladó, éles kanyarokkal teli úton. Hogy mit kerestek Sigriben, rejtély – talán azt hitték, innen indulnak nyugat felé a hajók.

De nem, a városkába Mitiliniből is csak heti kétszer jár busz.