A HiB rövidítés a Haemophilus influenzae B nevű baktériumra utal, amelynek valójában a világon semmi köze az influenzához, csak a nevük hasonló. A HiB elsősorban agyhártyagyulladást, hörghurutot és tüdőgyulladást okoz, jellemzően a 3 év alatti korosztályban. A HiB fertőzéseknek körülbelül felében alakul ki az agyhártyagyulladás, amely 2-5 százalékban halálos, de a gyógyult esetekben s visszamaradhatnak idegrendszeri tünetek. A fertőzések körülbelül egyötöde jár gennyes tüdőgyulladással, szintén egyötöde pedig gennyes gégefedő-gyulladással, amely utóbbi nyelésképtelenséghez vezethet. Szövődményként szívbelhártya-gyulladás, mellhártyagyulladás, ízületi gyulladás fordulhat még elő. Ezek életet veszélyeztető, súlyos betegségek. A HiB cseppfertőzéssel terjed.
A HiB ellen szerencsére létezik védőoltás, elég jó hatékonysággal: míg az USA-ban a védőoltás bevezetése előtt évente kb. húszezer gyerek betegedett meg a fentiek valamelyikében, addig napjainkban az évi esetszám 20-50 eset között mozog. Magyarországon 1999-ben vezették be a védőoltást, amely a kötelező oltási sor része: a gyerekek ötkomponensű védőoltást kapnak, amely a torokgyík, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és a HiB elleni oltóanyagot tartalmazza. Az oltást a gyerekek 2, 3, 4 és 18 hónapos korukban kapják meg a jelenlegi oltási rend szerint. Magyarországon az átoltottság körülbelül 99 százalékos, azaz a gyerekek döntő többsége be van oltva, a fertőzés ezért manapság nem gyakori - az immunhiányban szenvedők és a két hónaposnál fiatalabb babák lehetnek veszélyeztetettek.
A kutatók eddig is tudták, hogy a HiB oltottak körében bizonyos leukémiaformák, konkrétan az ALL (akut limfoblasztos leukémia) ritkábbak. Az ALL a leggyakoribb gyermekkori daganattípus, a leukémiás gyerekeknek körülbelül 75 százaléka ALL-ben szenved. A betegség lényege, hogy a szervezet túl sok éretlen fehérvérsejtet termel az egészséges, érett fehérvérsejtek, a vörösvérsejtek és a vérlemezkék rovására. Az ALL egyébként a legjobban gyógyítható gyermekkori daganatok közé tartozik, kezelése kemoterápiával történik, amelyet ritkábban sugárkezeléssel is kiegészítenek.
Az idézett tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogyan is lehetséges, hogy egy baktérium elleni védőoltás rákkockázatot csökkenthet. A szerzők szerint a kisgyermekek immunrendszere a felnőttekéhez képest még sokkal reakcióképesebb, érzékenyebb, gyorsabban reagál külső behatásokra. A HiB fertőzés hatására a gyerekek immunrendszere aktiválódik, és megpróbálja legyőzni a baktériumot, amely vagy sikerül, vagy nem. Az esetek egy részében a baktérium által kiváltott immunválaszt a gyerek szervezete nem tudja elég jól kontrollálni, és az "kicsúszik" az ellenőrzés alól. Ilyenkor a HiB-fertőzés hatására túlzottan felpörög az immunrendszer, és két olyan enzim is aktiválódik, amely a vérsejtekben rákhoz vezető mutációkat képes okozni. Magyarul a HiB-fertőzésre adott túlzott immunreakció vezethet vérképzőszervi rákokhoz, például leukémiához. Ez a hatás nem azonnali, hanem pár év késéssel jelentkezhet: a kisgyermekkori HiB-fertőzés jellemzően a gyerekek 5-7 éves korában növeli a leukémia előfordulásának kockázatát.
Ha a HiB-fertőzést sikerül védőoltással megelőzni, akkor elmarad a közvetve leukémiát okozó, túlzott immunválasz is. A statisztikai adatok is ezt mutatják: az USA-ban az oltás bevezetése az akut limfoblasztos leukémia gyakoriságát 20 százalékkal csökkentette. Vagyis a beoltott gyerekek nem csak a HiB-okozta gennyes agyhártyagyulladás és tüdőgyulladás veszélyétől mentesülnek, hanem emellett kisebb eséllyel lesznek későbbi életükben leukémiásak.