Youssef Fakhouri: Napjainkban is létezik keresztényüldözés

Nem, édesanyám székely, én Kolozsváron születtem, és többet éltem Magyarországon, mint Libanonban. Édesapám dél-libanoni, Kolozsváron tanult egyetemen, ott ismerkedett meg édesanyámmal. Magyarországon jártam óvodában, az általánost egy dél-libanoni katolikus iskolaközpontban végeztem és 2002 óta élünk itt állandóan. Libanoni magyarnak tartom magamat, s mindkét részről rám ragadt valamennyi az örökségből.

 

 

Előrebocsátom, hogy tagja vagyok a kormánypártok egyik ifjúsági szervezetének. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a plakátkampány méltatlan a Fideszhez és a mérsékelt jobboldalhoz. 2006-ban, amikor előkerült a bevándorlás témaköre egy-két napra, akkor még nem így vélekedett a Fidesz. A plakátkampánynak egyébként, ami amúgy Brüsszelnek szólt, meglett az eredménye: megállt a Fidesz népszerűségcsökkenése.

 

 

A magyar baloldal lefordította a plakátokat,aztán az EP-ből indultak a támadások Orbán ellen. Persze annyiban igazat adok a plakátoknak, hogy a törvényeket be kell tartani és tiszteletben kell tartani a befogadók kultúráját, azaz a keresztény kultúrát. De azért az európaiak elég rosszul állnak erkölcsileg. Nem a tömeges bevándorlás a legnagyobb probléma, hanem az, hogy ha akarjuk is integrálni a bevándorlókat, akkor is képtelenek vagyunk rá. Ha megnézzük az abortuszok és a házasságon kívüli kapcsolatban élők számát, az alkoholizmus és az öngyilkosságok arányát, akkor Magyarország nagyon rosszul áll társadalmi szempontból, és nem képes népcsoportokat integrálni. És persze a segélyezéssel és a liberális támogatási rendszerekkel is sok probléma van.

 

 

Az abortuszok számát megnézve láthatjuk azt, hogy a magyar társadalom nem gondoskodik a jövőről, az emberek nem gondolkodnak hosszú távra. Ha egy társadalom nem neveli fel a saját gyerekeit, fölösleges bármilyen további emberi jogról beszélni. Az élethez való jog elsődleges, minden más ezután jön.

 

 

Mint arab kereszténynek, a déli határzárról nincs véleményem. Hozzátenném, hogy az arab kereszténység egy gyűjtőfogalom, mivel vannak iszlám előtti civilizációk, amelyek sem nyelvileg, sem vallásilag nem voltak olyan közel egymáshoz mint most. Mi az arab világban élő keresztény kisebbség vagyunk, akik a sok évszázados elnyomás és véres harcok ellenére megmaradtak kereszténynek. És e csoportba tartozóként úgy vélem, hogy nem a tömeges bevándorlás, hanem a politikai iszlám az Európára leselkedő legnagyobb veszély, párhuzamosan a Nyugaton végbemenő szekularizációval és lelki kiüresedéssel. Másfél hónapja volt téma a kőbányai nagymecset: a probléma nem maga a mecset, hanem az, hogy egy állam építi. Egy olyan állam, ami aktívan támogatja a Szíriában harcoló iszlamistákat; miközben a száz éve elkövetett, keresztények elleni vérengzéseket még csak el sem ismeri.

 

 

Igen, a török állam építette volna a kőbányai nagymecsetet. Törökország pedig egy olyan állam, ami aktívan támogatja a terrorizmust a kurdokkal szemben. Tavaly év végén Kobani ostromakor több öngyilkos merénylő érkezett a törökökön keresztül a városba robbantani. 

 

 

Törökország szekuláris például abból a szempontból hogy létezik polgári házasság, holott muszlim többségű állam – a liberális és sok felekezetű Libanonban például még mindig küzdenek azért, hogy legyen ilyesmi. Ha a török állam külpolitikáját nézzük, akkor viszont sok különbséget látunk a jelenlegi és tizenöt-húsz évvel ezelőtti magatartásában.

 

 

Mert a törökökön keresztül jönne az orosz vagy az azeri gáz.

 

 

 

 

Ha valaki valóban politikai menekült, akkor az politikai menekült és kész. Most például a Ninive völgyében voltak jezidiek és keresztények, akiket azért üldöztek, mert nem szunnita muszlimok. A keresztényeknek felajánlották, hogy fizessék a különadót; a jezidiekkel ezzel szemben úgy bántak mint az állatokkal, a síita muszlimokat is elüldözték Észak-Irakból. 2014 augusztus közepére másfél millióan menekültek a területről. Ennek körülbelül a 10 százaléka volt keresztény. Ennyi politikai menekültet nem tudunk befogadni. Ferenc pápa elítélte a fegyverkereskedelmet, ami nagyszerű, csak képtelenség azt valóban megszüntetni. A Közel-Keleten is az a fő probléma, hogy van két középhatalom, a síita Irán és a szunnita Szaúd-Arábia, amelyek a gazdasági érdekeik miatt nem egymással harcolnak, hanem másokon keresztül háborúznak Libanonban, Szíriában és Irakban. A keresztények mint fegyvertelen populáció (Libanon kivételével) fizetik a legnagyobb árat.

 

 

Akit valóban üldöznek, azokat be kell fogadni, de lássuk be, Magyarország nem tud mindenkit befogadni és integrálni, egy-két generáció alatt sem. Ha ezer fő fölött fogadunk be egy népcsoportból, akkor ők már egy kisebb közösséget alkotnak. Egyébként is, ha egy társadalom elöregedik és nincs, aki fizesse a nyugdíjakat, akkor azt nem bevándorlókkal kell megoldani. Jónás könyve is írja, hogy aki el akarja kerülni a szenvedést, az előbb-utóbb kétszer annyira fog szenvedni. A zöldhatáron át érkező menekültekről pedig nem tudjuk megmondani, ki az igazi menekült.

 

 

Európa, amíg keresztény volt, addig megvédte az Oszmán Birodalom keresztényeit. Franciaország az ott élő katolikusok védnöke lett a 16. században, az orosz cárok ezt a jogot a 18. században vívták ki és az ortodox keresztények védői lettek. 1860 júliusában a drúzok és a muszlimok a keresztényekre támadtak, Damaszkuszban 15 ezer keresztényt megöltek, a Libanoni-hegységben pedig 560 templomot romboltak le és 380 falut tettek a földdel egyenlővé. Ekkor a nyugati hatalmak (a pápai állam nyomására is) beavatkoztak, megfenyegették a szultánt, hogy állítsa le a pogromokat, a mészárlások pedig leálltak egy hét után. Általában a keresztények nyitottabbak az európai trendekre; s persze a negatív trendeket is könnyebben fogadják be. Azonban ott is sokszínű a társadalom: vannak falusi keresztények is, akik nehezen változtatnak a szokásokon; és vannak nagyvárosi muzulmánok, akik nyugati nagyvárosokban is liberálisnak számítanának. 

 

 

Nem, Európa jelenleg nem védi meg őket, mert az emberek többsége az európai társadalmakban nem is tudja, hogy vannak keresztények a Közel-Keleten; másrészt ha tudják is, nincs fogalmuk arról, milyen állapotok uralkodnak arrafelé. Például Egyiptomban most nyugodtabb a helyzet, de 2007-2011 közt voltak véres támadások, amiről az európai sajtó maximum mellékesen számolt be. 2015. február 15-én került nyilvánosságra az a videó, amelyben 21 keresztényt fejez le az Iszlám Állam. A Fehér Ház és az Élysée-palota is kiadott elítélő nyilatkozatot, ám nem nevezték meg, hogy az elkövetők iszlamisták, s hogy az áldozatok keresztények voltak. Pedig a videóban szerepelt, hogy ők az egyiptomi kopt ortodox egyház tagjai voltak, ami aktív harcot folytat a radikális iszlám ellen. Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetes nemrég Magyarországon elmondta, hogy Európa elvesztette lelkét, mert a gazdasági érdekek jobban számítanak neki, mint a valódi emberi jogok, és ez sajnos így is van.

 

 

Szíria valóban diktatúra, de ott rend volt, elenyésző volt külső adóssága, nem szorult agrárimportra. Az Iszlám Állam elleni harc nem hatékony, mert a szaúdi és katari szövetséges USA érdeke az, hogy a síita félholdat megtörje. Amikor elkezdték a bombázásokat 2014 szeptemberében, akkor az iszlamisták száz kilométerre voltak Bagdadtól, aztán október elején már csak harminc kilométerre. Akik valóban harcolnak az Iszlám Állam ellen, azok a kurdok (akik a függetlenségükért küzdenek elsősorban), a szír és az iraki hadsereg. Ha valóban fel akarjuk számolni az Iszlám Államot, a szír és az iraki hadsereget kell felfegyverezni.

 

 

 

 

Libanon puskaporos hordó, már a szaúdi-iráni ellentét miatt is. 10500 négyzetkilométer az ország területe, aminek a fele lakható; négy és félmillió lakosa van, a szírek ezen felül másfél millióan vannak, a palesztinok meg félmillióan, ők már több évtizede ott laknak a menekülttáborokban, és vannak még vendégmunkások Etiópiából, Srí Lankából és a Fülöp-szigetekről is. Iszonyatosan nagy a népsűrűség. Háború hivatalosan nincs már 25 éve, de nemrég Észak-Libanonban voltak összecsapások a radikális szunniták és a hadsereg között. Ezenkívül tudni kell, hogy az Iránnal szövetséges Hezbollah erősebb, mint a hadsereg. Azok a városok, ahol egy adott felekezet dominál, ott nincsenek problémák; Bejrút azonban kevert, és a nagyobb felekezeteket tömörítő városrészek határvonalai, utcái között előfordulnak verekedések, néha fegyveres összecsapások. Mindezek ellenére azt mondhatjuk, hogy az ország biztonságos, sok arab turista utazik oda nyáron és sok külföldön élő libanoni hazalátogat rendszeresen.

 

 

IKSZ-es barátaimmal indítottuk az oldalt és egy konferenciát is szerveztünk 2012 végén, aminek a célja, hogy a társadalmat informáljuk sok ilyen jellegű, elhallgatott hírről. A probléma ott kezdődik, amikor az emberek nem hiszik el, hogy arab országból jön valaki keresztényként. Ami Moszul környékét illeti, az Iszlám Állam célja a kalifátus megalapítása, amivel egyesítené az iszlám világot, majd az egész világot uralma alá hajtaná. A háború nem fog leállni és a helyzet nem fog javulni. A menekültek azóta nem sátrakban élnek, hanem karavánokban, de a kivándorlás nagyon erős. A terroristáknak van bevétele olajkereskedelemből, emberrablásból és sok minden másból is. A szaúdiak és katariak is pénzelik őket az asztal alatt, amíg borsot törnek a síiták és Irán orra alá.

 

 

A hatvanas évek óta a közel-keleti keresztények körében is csökkennek a születési ráták, és köztük terjedt el először a fogyasztói társadalom. Ez a fő probléma. Persze a nagyvárosi muzulmánok között is érzékelhető ez a tendencia, de itt főleg az erőszakos esetekről beszélünk. Ahol mondhatjuk, hogy a keresztény jelenlét megszűnt: száz évvel ezelőtt kezdődött az örmény népirtás a törököknél, aminek szír és görög keresztények is áldozatul estek. Akkor tízmillióan éltek a mai területen, és a keresztények aránya 20 és 30 százalék között mozgott. Most 74 milliós Törökország lakossága, a keresztények viszont a társadalom kevesebb mint egytized százalékát teszik ki. Irakban a 2003 utáni trendeket nézve kevéssel 2030 után fogynának el a keresztények a Christian Solidarity International 2008-as tanulmánya szerint, de ez a Ninive völgyének kiürülésével hamarabb is bekövetkezhet. Talán csak Libanont és Egyiptomot nem fenyegeti a keresztények elfogyásának a veszélye. Magyarországon 2010-ben kevesen hitték el, hogy létezik napjainkban is keresztényüldözés. Ma már többen tisztában vannak vele és a cél, hogy még többen tudjanak róla. Reméljük, idővel tudunk olyan segítséget nyújtani, hogy ne kelljen elmenekülniük és ne pusztuljanak ki több ezer éves civilizációk.

 

***

 

Fotók: Földházi Árpád.