Atomtemető lehet Pécs mellett – mihez kezdünk a nukleáris hulladékkal?

Nem csak Paks II. miatt kérdés az atomhulladék elhelyezése Magyarországon, hanem azért is, mert a régi paksi blokkokat le fogják állítani, és azokat a fűtőelemeket is el kell vinni valahova. Külföldre nem vihetjük – nem csak az EU miatt, hanem mert egyik állam sem fogad be külföldről véglegesen atomhulladékot – így végső soron minden országnak magának kell a kiégett fűtőelemekről gondoskodnia.

 

Paks II. majdani kiégett fűtőelemei kapcsán Aszódi Attila kormánybiztos márciusban arról beszélt, hogy Szibériába viszik majd őket reprocesszálni, de ettől még végleges elhelyezésre visszahozzák őket Magyarországra. Kóbor József, az LMP pécsi szakpolitikusa a Mandiner kérdésére úgy foglalta ezt össze: jó sok pénzt kifizetünk a reprocesszálásért, visszakapjuk a reprocesszálási hulladékot, ami ugyan kisebb térfogatú, de nagyon radioaktív. A nukleáris hulladék végleges tárolásától tehát úgy fest, nem tudunk megszabadulni.

 

 

Egyelőre még sehol a világon nem üzemel végleges föld alatti tároló a nagy aktivitású nukleáris hulladékoknak – bár a finnek és a svédek is dolgoznak már rajta –, holott már évtizedek óta használ atomenergiát az emberiség.

 

Mit csináltunk eddig az atomszeméttel? – kérdeztük Dr. Kereki Ferencet, a Radioaktív Hulladékkezelő Közhasznú Kft. (RHK Kft.) ügyvezető igazgatóját. Kereki elmondta: jelenleg a felszínen tárolják átmenetileg a kiégett fűtőelemeket és más magas aktivitású radioaktív hulladékokat. Ez az átmeneti tároló a paksi atomerőmű mellett van, folyamatosan őrzik, hűtik és ellenőrzik a kiégett fűtőelemeket, tehát az átmeneti tárolás biztonságos – mondta. Ami miatt szükség van a föld alatti végleges tárolásra, az az, hogy egyrészt nem lehetünk biztosak benne, hogy az utánunk jövő nemzedékek is ilyen biztonságosan és ellenőrzött körülmények között tárolják majd átmenetileg ezen hulladékokat, mint mi, másrészt sem erkölcsileg, sem anyagilag nem szabad a jövő generációra ilyen súlyú terhet hagyni – fejtette ki Kereki, hangsúlyozva: jelenlegi tudásunk szerint a legbiztonságosabb megoldás a végleges elhelyezésre a felszín alatti, nagy mélységű tárolás.

 

Árnyaltabb képet festett a kérdésről Koritár Zsuzsanna, az Energiaklub projektvezetője. Mint mondta, az átmeneti tárolással az a baj, hogy kevésbé tud ellenállni egy földrengésnek vagy akár egy terrortámadásnak, mint maga az atomerőmű, ezért vált szükségessé a végleges tárolás. Koritár vitatkozik azzal a nézettel, hogy a föld alatti végleges tárolás lenne a legbiztonságosabb módszer: szerinte inkább az a helyzet, hogy jelenleg nincs jobb ötletünk arra, mit csináljunk az atomhulladékkal. Kérdésünkre, hogy akkor az átmeneti vagy a végleges tárolás-e a jobb, azt mondta: egyik sem. Az a baj szerinte, hogy a végleges tárolással abba a hitbe ringatjuk magunkat, van megoldás az atomhulladék biztonságos tárolására. Holott szerinte a megoldás az lenne, ha nem termelnénk több nukleáris hulladékot. Koritár Zsuzsanna kifejtette: teljesen abszurd, hogy úgy építünk újabb és újabb atomerőműveket, miközben nem tudjuk, mit csinálunk a kiégett fűtőelemekkel, amelyek több százezer évig sugároznak és az első két-háromszáz évben még hőt is termelnek, konkrétan forróak. Bármilyen más ipari létesítmény környezeti engedélyt sem kapna, ha nem tudja a beruházó megmondani, hogy mit csinál a szeméttel – mutatott rá.

 

 

A „miért pont Bodán” kérdésre két részből áll a válasz. Egyrészt nem csak az EU-s szabályok tiltják, de általában az EU-n kívüli országok sem engedik meg, hogy más országok atomhulladékot tároljanak véglegesen a területükön, tehát végső soron minden államnak magának kell gondoskodnia az atomhulladéka végleges tárolásáról. A szakemberek szerint Magyarországon a Boda környéki agyagkő, az aleurolit lehet a leginkább alkalmas a nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolására. A környéken már a kilencvenes évek óta folynak kutatások, ki is alakítottak akkor egy föld alatti próbalabort: az akkori uránbánya egyik vágatából érték el az aleurolitot. Épp ezért el is terjedt az a tévhit, hogy az uránbányában akarják tárolni a kiégett paksi fűtőelemeket, ami persze nem igaz – mondta el a Mandiner kérdésére Kóbor József, az LMP szakpolitikusa, aki akkor járt is abban a próbalaborban: 45 fokos volt lent a hőség és repedezettek a falak, tehát nem volt alkalmas egy tároló kialakítására. Éppen ezért most egy kicsivel odébb fúrnak és olyan kőzetréteget keresnek, ami nem töredezett – tette hozzá.

 

Kereki Ferenc, az RHK Kft. ügyvezető igazgatója a Mandiner kérdésére leszögezte: egyáltalán nem biztos, hogy lesz Bodán tároló. Egy 37 négyzetkilométeres kőzettestről van szó, ahol több helyen végeznek kutatófúrásokat. Még csak a kutatások zajlanak és nagyjából harminc évig eltart, míg megállapítják a kőzetről, hogy alkalmas-e a föld alatti tároló kialakítására.

 

Mi történik, ha harminc év kutatás után azt állapítják meg, hogy nem alkalmas a kőzet, máshol pedig nem is végeztek ez irányú kutatásokat, külföldre pedig továbbra sem vihetjük az atomhulladékot? – tettük fel a kérdést. Kereki azt mondta: akkor marad tovább az átmeneti tárolás a felszínen, de egyszerre több helyen egyszerűen akkor sem éri meg kutatni, mert nagyon drága. A kutatás menetéről elmondta: mielőtt egy föld alatti kutatólabort kialakítanának, előbb a felszínről fúrnak, gyakorlatilag körbefúrják az érintett területet, mivel, ha pont ott fúrnának, az utóbb csökkentené a majdani tároló biztonságát.

 

 

 

Mindez arra enged következtetni, hogy az RHK-nak már a kutatási fázisban – ahol most elmondásuk szerint vagyunk – is meglehetősen konkrét tervei vannak a tároló elhelyezésére. Koritár Zsuzsanna úgy vélekedik: nem túl valószínű, hogy ha ennyi energiát és pénzt fektetnek a bodai kutatásba, akkor végül ne ott építenék a tárolót. Az Energiaklub munkatársa arra is rámutatott: eddig is jellemző volt akár a paksi bővítésnél, akár a bátaapáti tárolónál is, hogy mindig azt mondták, hogy még csak kutatási fázisban vagyunk. Így egyrészt az érintetteket azzal lehetett hitegetni, hogy majd ha megvannak az előkészületek, később beleszólhatnak a döntéshozatalba, másrészt nem vonatkoztak a beruházásokra a szigorúbb szabályok, nem kellett annyi engedélyt beszerezni.

 

Utóbb aztán kiderült, hogy az előkészítésnek mondott fázis már kivitelezés volt, és soha nem is volt valódi alternatíva a beleszólásra. Például a bátaapáti kutatóvágatra – amire, mivel kutatóvágat, nem kellett engedély – utóbb rámondták, hogy az már a rendes járat – pedig lehet, hogy engedélyt se kaptak volna rá: ezzel kapcsolatban született is akkor egy elmarasztaló ombudsmani jelentés. Most is úgy tűnik Bodán, hogy csak a kötelező köröket futják, de már tudják, hogy nagyjából hova akarják a tárolót – mondta Koritár Zsuzsanna.

 

Az LMP-s Kóbor József azt szeretné, hogy ne legyen Boda helyszínként lefixálva, hanem legyenek más alternatívák is. Például ott van a kelet-mecseki Bátaapáti, ahol gránit van és már kialakítottak egy tárolót, abban is lehetne gondolkodni; hiszen például a skandináv országok is gránitban tervezik a végleges elhelyezést – vetette fel. A bátaapáti tároló jelenleg a kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére szolgál: például szennyezett védőruházat és hasonló dolgok kerülnek oda. Ezek sokkal kevésbé sugároznak és nem is forrósodnak fel. Bátaapátiban már ott van a teljes infrastruktúra, a felszíni létesítmény, és a lakosság is elfogadta, így egyszerűbb lenne, ha ott fúrnának tovább – vetette fel ötletként Kóbor József, aki szeretne egy szakmailag megalapozott okot hallani, hogy ez miért nem lehetséges.

 

 

Érdemes ismét leszögezni, hogy a kiégett fűtőelemek és más magas aktivitású radioaktív hulladékok még több százezer évig sugároznak és több száz évig hőt termelnek. Olyan hosszú távra kell tehát előre tervezni, ami emberi ésszel szinte felfoghatatlan. A Mandiner kérdésére Kereki Ferenc, az RHK Kft. ügyvezető igazgatója is elismerte: nincs olyan módszer, amiről száz százalékos bizonyossággal tudhatjuk, hogy biztonságos. Ez a kőzet 250 millió évvel ezelőtt keletkezett: meg lehet vizsgálni az azóta lezajlott változásokat, a kőzet tulajdonságait, modelleket lehet kialakítani a vízmozgásokra és az alapján nagy valószínűséggel lehet következtetni, hogy például egymillió évig nem változik – mondta.

 

Koritár Zsuzsanna ugyanakkor rámutatott: több százezer éves távlatban az sem biztos, hogy ami most ötszáz méter mélyen van, akkor nem kerül közelebb a felszínhez. A finn Onkalo nevű tárolóval kapcsolatban például ilyen aggályok merültek fel: hogy ha a globális felmelegedés hatására a jég elolvad a gránit tetejéről, akkor feljebb emelkedhet az egész kőzet. Ilyen komplex folyamatokat az Energiaklub szakértője szerint nem lehet százezer évekre előre modellezni és a biztonságot garantálni. Az LMP-s Kóbor József is attól tart, hogy ennyi idő alatt megváltozhatnak a hidrogeológiai viszonyok és a kőzet bizonytalanná válhat, elmozdulhat. Az aleurolit félig átalakult agyag, és ha vizet kap, flexibilis lesz. Ráadásul pont a tároló kialakítása akár rövid távon is kedvezőtlenül megváltoztathatja a geológiai viszonyokat – tette hozzá. Mint mondta, így történt ez például a németországi Asse-ban, a kősókőzetben kialakított tárolóban.

 

A tároló kialakításával és a technikai részletekkel kapcsolatban Kereki Ferenc azt mondta: vagy függőleges aknákba vagy vízszintes henger alakú vájatokba tennék be a kiégett fűtőelemeket, amelyek köré még egy műszaki gátat is építenének. Jelenleg a réz tűnik a legalkalmasabb anyagnak erre, a svédek legalábbis azzal dolgoznak – mondta. A rézkonténerek kérdésében viszont aggályainak adott hangot Koritár Zsuzsanna, megjegyezve, hogy a réz korrodálódhat, s a finneknél sem túl megnyugtatók a kutatási eredmények ezzel kapcsolatban. A rézkonténerek körül pedig egy bentonit nevű anyaggal töltenék ki a teret – magyarázta. Ez egyfajta agyag, normális körülmények között ha megszívja magát vízzel, akkor többet nem ereszt át. Azonban ha valahogy mégis kijutna a rézkonténerből a radioaktív anyag a bentonitba, akkor az kolloidot képez és együtt már áramolni tud a felszínre – foglalta össze az Energiaklub projektvezetője.

 

 

Egy ilyen lerakó megépítésénél nem csak az aleurolittal meg a geológiai adottságokkal kellene foglalkozni, de a társadalmi hatásokkal is – fejtette ki a Mandiner kérdésére Kóbor József, rámutatva: egy százötvenezres nagyváros közvetlen közelében akarják a tárolót megépíteni. Boda térsége ugyanis Pécs nyugati határától nyolc kilométerre van. Pécsről így is menekülnek az emberek, csökken a lakosság, kevés a munkahely. A városfejlesztési koncepció a nagy hozzáadott értékű ipari tevékenység mellett a klinikai szféra fejlesztését tűzte ki célul, és fontos lenne az idegenforgalom, valamint hogy külföldi diákokat vonzzanak az egyetemre. Ki fog idejönni gyógyulni, tanulni vagy nyaralni, ha atomtemető van a szomszédban? – tette fel a kérdést Kóbor, aki azt is aggályosnak tartja, hogy legalább húsz-harminc évig szállítanák a tárolóba a kiégett fűtőelemeket, valamint fel is kell valahogy dolgozni, speciális burkolattal ellátni a fűtőelemeket és a lebontandó paksi reaktorok egyes belső alkatrészeit – ehhez egy speciális felszíni üzem, óriási védelem kell – mondta Kóbor.

 

Pécs jelenleg nem rendelkezik ügyféli jogállással a lerakó kérdésében, mégpedig egy abszurd törvénymódosítás miatt – mutatott rá Koritár Zsuzsanna. Az atomtörvényt ugyanis akként módosították márciusban, hogy előre meghatározták a tároló hatásterületét – azét a tárolóét, aminek elvileg még a pontos helye sincs meg és még csak az előzetes kutatásokat végzik. A törvénymódosítás egy száz méteres körzetet határoz meg a tároló hatásterületeként, így ebből Pécs biztosan kiesik. A pécsieket eddig még nem is tájékoztatták a projektről, mert az önkormányzat ezt nem kérte. Az RHK ügyvezetője kérdésünkre azt mondta: április közepén kaptak megkeresést az önkormányzattól, hogy egyezzenek meg a tájékoztatás formájában, jelenleg ezek az egyeztetések folynak.

 

Az önkormányzat Mandinernek küldött leveléből azonban kiderült: nem igazán fogják elsietni a dolgot, a kutatások lezárultáig – azaz nagyjából harminc évig – ugyanis még semmilyen konkrét lépést nem terveznek.

 

 

A pécsiek érintettségét firtató kérdéseinkre a pécsi önkormányzat rövid levelében először is – bár ilyet nem is feltételeztünk – leszögezte, hogy Pécsen nem épül atomhulladék-tároló, majd hangsúlyozták, hogy egyelőre csak kutatások folynak Bodán, de azok már húsz éve. Az önkormányzat szerint az ellenzék próbál most atomügyet kreálni Pécsen, és szándékosan félre akarják vezetni a pécsieket, de ehhez az önkormányzat nem kíván asszisztálni. Érdeklődésünkre, hogy valóban felvették-e a kapcsolatot az RHK-val a pécsiek tájékoztatása ügyében, igenlően válaszoltak, hozzátéve: ha lezárul a kutatás, az eredményeket az önkormányzat is meg akarja ismerni, hogy tájékoztatni tudja erről a pécsieket. A következő lépésekről csak a kutatások lezárulta és a hiteles információk megismerése után döntenek – írták. A kutatások azonban az RHK jóslatai szerint nagyjából harminc év múlva fognak lezárulni – addig pedig a jelek szerint nem tervez érdemi lépéseket az önkormányzat.

 

Kóbor József LMP-s politikus a Mandinernek elmondta: Pécs-Nyugat pontosan annyira érintett a kérdésben, mint a vele határos falvak. Az LMP ezért aláírásgyűjtésbe kezd, hogy tartson közmeghallgatást az önkormányzat a kérdésben, de később akár népszavazást is kezdeményeznének az ügyben.

 

 

Az atomtemetőről eddig Pécsen nem, hanem csak Bodán és a környező pár százfős falvakban végeztek közvélemény-kutatást az RHK megbízásából: Cserkúton, Kővágószőlősön, Bükkösdön, Hetvehelyen, Helesfán, Cserdiben és Kővágótöttösön. A legutóbbi, 2013-as kutatás szerint a lakosság többsége ezekben a falvakban megfelelő kutatási eredmények esetén elfogadja a tárolót, ugyanakkor kétharmaduk azt is szeretné, ha az önkormányzatok kikérnék a véleményüket.

 

A 2015-ös közvélemény-kutatás jelenleg is zajlik – közölte a Mandiner érdeklődésére Kovács Győző bodai polgármester, akinek tapasztalatai azt mutatják, hogy a mért többségi támogatás valóban helytálló. Hozzátette: egyáltalán nem aggódnak, mivel még csak kutatások folynak, és a tároló konkrét kialakításáról már valószínűleg a gyermekeik, unokáik fognak dönteni – már ha ők fognak, az RHK-tól ugyanis azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a tárolóról való majdani végleges döntés a parlament kompetenciájába tartozik.

 

A közvélemény-kutatással kapcsolatban érdekes adalék, hogy az említett falvak mind a Nyugat-Mecseki Információs Társuláshoz tartoznak, ekként pedig külön támogatást kapnak a Nukleáris Pénzügyi Alapból. Eredetileg úgy volt, hogy ebből az alapból csak információs tevékenységet lehet finanszírozni a nukleáris tevékenység által érintett négy területen – például Bátaapátiban ebből a pénzből állítottak fel egy kijelzőt, amely folyamatosan méri és jelzi a községben a háttérsugárzást – mondta Koritár Zsuzsanna, az Energiaklub munkatársa. Az alap felhasználására vonatkozó szabályokat aztán úgy módosították, hogy már nem csak információs tevékenységre, de akár településfejlesztésre, mondjuk járdaépítésre vagy térkövezésre is lehet költeni ezeket a pénzeket. Gyakorlatilag tehát megvásárolták ezeket a településeket, amelyek ráadásul már 1999 óta kapják ezeket a pénzeket, hogy eszükbe se jusson nemet mondani – fejtette ki Koritár Zsuzsanna.

 

Kérdeztük a pénzügyi támogatásról Boda polgármesterét is. Kovács Győző érdeklődésünkre közölte: az érintett nyugat-mecseki falvak tavaly és idén is évi 160 millió forintot kapnak a Nukleáris Pénzügyi Alapból. Ebből Bodának 15 millió forint jutott, ami a település költségvetésének 14 százaléka. Felvetésünkre, hogy nem lehet-e ezt úgy tekinteni, mintha lefizették volna a falut, úgy válaszolt: főleg tájékoztatásra kapják ezt a pénzt, de „ha ezt lefizetésnek tekinti bárki, tegye: lelke rajta. Hogy épül-szépül-e a falu, az nem ezen a pénzen múlik, hanem a menedzsmenten, a folyamatosságon, valamint a település lakosságán” – tette hozzá Kovács Győző.