Az ügyben a kormány magát a túlzsúfoltságot nem vitatta, de azzal nem értett egyet, hogy ez sértené az Európai Emberi Jogi Egyezményben lefektetett jogokat.
A bírák a Márianosztrán legalább három évig raboskodó Pesti László ügyében állapították meg azt, hogy olyan szűk volt a hely, hogy az önmagában ellentétes a megalázó bánásmód tilalmával, a többi rab esetében a körülmények külön-külön ugyan nem, de együttesen átlépik az a tűréshatárt, amelyen túl megállapítható, hogy emberi jogaik sérültek.
A panaszosok ügyeinek körülményeire és rájuk gyakorolt együttes hatásukra való tekintettel a bíróság úgy ítéli meg, hogy panaszosok által kiállt nehézségek és gyötrelmek túlmennek azon, ami a fogva tartás elkerülhetetlen velejárója, és átlépik azt a határt, amelyre az Egyezmény embertelen és megalázó bánásmódot tiltó 3. cikke vonatkozik.
Világosan kimondja ugyanakkor az ítélet, hogy nem a strasbourgi bíróság dolga megmondani, hogy melyik ország hogyan szervezze meg büntetésvégrehajtását, vagy pontosan hogyan orvosolja a kifogásolt körülményeket. A bírák ugyanakkor tudatják, hogy csökkenthető lenne a túlzsúfoltság, ha az előzetesben lévők esetében gyakrabban alkalmazna a magyar igazságszolgáltatás olyan korlátozó intézkedést, amely nem jár fogva tartással.
Az elsőfokú, egyelőre nem jogerős ítélet értelmében a magyar államnak összesen több mint 84 ezer euró (mintegy 25,7 millió forint) kártérítést kell fizetnie a hat rabnak, valamint a perköltséget is állnia kell.