Bár az ítélet megjegyzi, hogy az engedély megvonása nem a kisajátítással esik egy kategóriába, és feltétlenül a bírói kontroll sem szüksége a tulajonkorlátozás jogszerűségéhez, de az kívánatos lett volna, hogy a kérelmező legalább valamilyen hatóságnál kereshessen jogorvoslatot. Mindezek alapján összességében a jelen ügy a tulajdonhoz való jog korlátozását valósította meg – vonta le a bíróság a következtetést.
A döntés nem kötelezi a magyar jogalkotót a jogsértés megszüntetésére vagy jogszabálymódosításra, ám 15 ezer euró (mintegy 4,77 millió forint) kártérítés és 6000 euró (mintegy 1,9 millió forint) perköltség megfizetésére kötelezi a magyar államot, ha jogerőssé válik. Az ítélet akkor emelkedik jogerőre, ha 3 hónapon belül egyik fél sem fellebbezz ellene, ha mindketten bejelentik, hogy nem kívánnak fellebbezni, vagy ha a testület a fellebbezést elutasítja.
A bírák az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján ítélkeznek, amely első jegyzőkönyvének első cikke védi a magántulajdont, kimondva, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy javait tiszteletben tartsák, tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.