Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija arról beszélt, hogy amikor a holokauszt megszámlálhatatlan halottjára emlékeznek, egyúttal ünnepelik a visszakapott életet is. Azt mondta, két tórai parancsnak tesznek eleget: emlékezz és ne felejts! Nem felejtik azt a szörnyűséget, gonoszságot, embertelenséget, amelyet elkövettek ellenük, nem felejtik a holokauszt rettenetét. Egyúttal emlékeznek azokra, akik 70 éve megjelentek a gettó kapujában a Vörös Hadsereg egyenruhájában, és visszaadták nekik az életet. Megjegyezte: sokan ma nem lennének itt, ha 70 évvel ezelőtt nem lett volna az a január 18-a.
Verő Tamás rabbi hangsúlyozta: emlékezni kell, hogy kik építették fel a gettó falait, kik rombolták le azokat, és kik azok, aki készségesen, bármikor újraépítenék. Úgy látja, az idősek hatalmas terhet viselnek egész életükben - és ezt az utódaik is hordozzák –, hiszen soha senki nem tudja kárpótolni őket az elveszített évekért, a békés családi életért, az elveszített gyermekkorért, rokonokért. Verő Tamás emlékeztetett: a vidéki zsidóság meggyilkolását követően a budapesti zsidók jelentették a zsidóság túlélését, és ha nem menti meg őket a pusztulástól a Vörös Hadsereg, „mi ma nem lehetnénk itt”. Ünnepelni kell a túlélőket is, akiknek volt erejük újrakezdeni – mondta.
Vlagyimir Nyikolajevics Szergejev budapesti orosz nagykövet azt mondta: 70 évvel ezelőtt a szovjet katonák harcolva jutottak el ide, és „ártatlan áldozatok ezreit ragadták ki” a nácik karmai közül. Az oroszok büszkék arra, hogy katonáik felszabadították Auschwitz-Birkeanut is, az egyik legnagyobb "halálgyárat" - tette hozzá. Kiemelte: a ma élők lelkiismerete is azt kívánja, hogy emlékezzenek ezekre szörnyű eseményekre, és ne engedjék, hogy megismétlődjenek. Az idő előrehaladtával ezeket a történelmi eseményeket esetenként eltorzítják vagy elhallgatják, ezért is olyan fontos az emlékezés – mutatott rá.